Gladiátor II

Nekünk tökéletesnek tűnt a történet és a látvány. Végre megérte beülni a moziba. Nem írok többet, szerintem tökéletes, lesz, aki lepontozza, én meg lepontozom azt, amit mindenki istenít, mert nekem nem tetszik... ilyen az élet.

Most volt szerencsém megnézni ezt a filmet. Kicsit várakozással vártam, hiszen az első rész után gondoltam, ismét egy grandiózus filmet kapok. Sajnos nem. Nagyon próbálták erőltetni a feelinget, de mondjuk ki, ez nem jött be. Még a "jobb" színészek s... Teljes kritika

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Ismét nagyon sok önjelölt történész lepte el bíráló kommentjeivel a különböző filmes portálokat, felsorolva, hogy mely dolgok nem stimmelnek az új Gladiátor-filmben. Ugyanakkor pozitívumokról keveset olvashatunk Ridley Scott rendezésével kapcsolatban... Teljes kritika

Én úgy néztem meg ezt a filmet, mintha nem tudnám, hogy volt ebből egy első rész. Bevallom, hogy azt még gyerekként láttam, így nem is emlékszem rá. Úgyhogy nekem ez nagyon tetszett. Kiváló látványvilág. Igazi ókori kegyetlenség. Nem csalódtam Denzel... Több Washingtonban. Annyira jó színész, hogy még megöregedve is egy igazán hihető karaktert hozott, egy percig sem esett ki a szerepéből. Pedro Pascal is bizonyított nálam, drukkoltam neki, hogy életben maradjon. Paul Mescal számomra ismeretlen színész, hatalmas lehetőséget kapott azzal, hogy ő lett a főszereplő, Maximus fia. Szerintem jól helytállt. Én nem gondolom, hogy kár volt a folytatásért, vagy hogy olyan borzalmas lenne. Önállóan is megállja a helyét, és nekem tetszett. Egyszerűen nem kell összehasonlítani az elsővel, hiszen az egy igazi világsiker lett, nem gondolom, hogy könnyű lenne ugyanazt a szintet elhozni.

Ridley Scott mára iparossá silányult, a végeredmény pedig ezt jól tükrözi. Csapongó és unalmas sztori, rövid és röhejes colosseumi csaták, gyenge és felejthető alakítások. Denzel Washington sem tudott ezen sokat javítani, rosszul megírt karakterében ... Többcsak ripacskodásra futotta. Scott jobban tenné, ha lerakná a lantot, és vinné magával Scarpát is, de félek, haláláig gyártani fogja az ehhez hasonló gagyit. Pedig ezzel csak saját életművét gyalázza meg.

Egy ideig azt mondom, oké volt, de a cápás résznél feladtam. Az még sokat látott, B-filmeken edzett szemeimnek is túl sok flúg volt. Nem vagyok kifejezett rajongója az első résznek, ezért csak vasárnap délutáni kosztümös látványfilmként akartam tekinteni rá. De egy az egyben a Spartacus: Blood and Sand sorozatot idézi minőségben a film. (Ha emlékszik valaki arra a temus 300 koppintás trash tv-sorozatra.) Behalok, hogy Ridley Scott mikben van mostanában. Azt gondolta az öreg, hogy ez így okés lesz? Zabigyerekkel, CGI páviánokkal, cápás kardozással, karizmátlan főszereplőkkel?

Caracalla császár uralkodási korszaka Krisztus után 211 és 217 között valójában egy izgalmas időszak volt a történelemben. Halálát éppen úgy, ahogyan a filmben is, a testőrgárda vezetője, Macrinus okozza (ő a filmben Denzel Washington). A többi dolog jórészt kitaláció. Lucius, a főhős kitalált alak. Ugyanakkor a történelmi közeg nagyjából stimmel: a Colosseum így nézhetett ki, amióta a Flaviusok megépítették, és a gladiátor harcokat is jól megcsinálták. A fő probléma az, hogy a színészi teljesítmények messze elmaradnak az eredeti résztől. Paul Mescal nem éppen egy Russell Crowe, aki szenvedéllyel és lelkesen játszotta Maximus Decimus Meridiust. Sok a filmben az üresjárat és a túlzás (például a páviános rész, mely ráadásul hatásvadász is). Ridley Scott 2000-ben forgatott nagy klasszikusa tehát megmarad nosztalgiának, az új részt pedig tartsuk meg afféle "jobb híján" kategóriának. Azért a pozitívumokat illetően megemlíthető Pedro Pascal és Connie Nielsen, mindketten nagyon jók. Az értékelésem 3 csillag, sajnos több nem adható rá.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Az első rész ikonikus, a folytatás pedig árnyéka a 25 évvel ezelőttinek... és mégse olyan rossz... mondhatni. Talán azért is, mert a „fogd meg jól a nézőt” mézesmadzag már az elején ott virít... Visszaugrottunk kezdés gyanánt Maximushoz, csakhogy tut... Többi a képernyőhöz szegezze a tekintetünket és a fenekünket a székekhez eme folytatás, és érzelmileg hasson ránk. Látványügyileg nagyon pompázatos volt, a sztori maga viszont egy sablonos folytatás. Sejthető volt, hogy Lucius apja Maximus, és az ő halála után pedig már semmi se lesz békés Rómában (bármennyire is arról szólt a fáma), így a menekülés volt a biztonságot nyújtó döntés „fia” számára... Aztán jön egy jól megkomponált körítés, hogy mégiscsak kialakuljon valami kerek egész, hogy hogyan kerüljön a góré vissza méltó helyére és anyja oldalára... szóval blablablaaaa. Sablon, klisé, túlzások... és még új zenére se futotta... ejjjj! Az első részt 100x is... a másodikat elég volt 1x is. Miért kell egy jól bevált nyerő filmet elcseszni folytatással? Így már annyira hitevesztett... Sose fogom megérteni...

Nem mérhető az első Gladiátor filmhez a második epizód, mint ahogy Paul Mescal alakítása sem hasonlítható Russell Crowe játékához. Az új rész egyszerűen gyengébb, noha látványban néhol élvezetes. Caracalla korában vagyunk, vagyis itt már a Római Birodalom lassú hanyatlása megkezdődött. Maximus fia, Lucius az új főhős, az ő kalandjait és küzdelmeit nézhetjük végig. Van gladiátorharc, küzdelem és vízzel elárasztott Colosseum is, de igazi szenvedélyt nem érezhetünk a szereplők játékában. Értékelés nálam: 4 csillag.

Három módon is értékelhető Ridley Scott új Gladiátor-filmje, ezek pedig a következők: először is a 2000-ben készült első részhez viszonyítva, másodszor: történelemhűsége alapján, és harmadszor: önmagában nézve, szórakoztató értékét vizsgálva. Vegyük sorban. Paul Mescal alakítása sajnos nem közelíti meg Russell Crowe szintjét, mert utóbbi szenvedélyes játékot nyújt. Az első résznek a sztorija, forgatókönyve és rendezése is jobb. Ebben tehát, vagyis az első szempontban a Gladiátor II csak közepes. A második szempontot nézve viszont szerintem jól teljesít, mert utánaolvasva, az alaptörténet karakterei valós történelmi figurák (Luciust kivéve), és nincs a filmben fajsúlyos történelmi hiba. Persze túlzások akadnak (a vízzel elárasztott Colosseum nem ilyen dolog, mert azt igenis megtették olykor). Végül nézzük a szórakoztató értéket: az kifejezetten jó nálam, mert a film látványos, sok az izgalmas jelenet, és akadnak színvonalas alakítások is (pl. Pedro Pascal és Denzel Washington részéről). Összességében nálam 4 csillagos produkció, mely bőven megér egy mozijegyet.

Ridley Scott rengeteg jó filmet készített, olyat is, ami kedvencem lett, mint a Mennyei királyság. Az első Gladiátor-film is jól sikerült annak idején, mert nem gondolta túl és, mert Russell Crowe ideálisnak bizonyult a főszerepre. Ám a folytatás erőltetett, és Paul Mescal sem tudott kiemelkedőt nyújtani. Ami jó a filmből, az helyenként a látvány. Viszont ezen a téren is van hiányérzetem: több párharc jobb lett volna. Nincsenek magával ragadó jelenetek, valódi izgalmak, hiteles konfliktusok. Valahogyan mindvégig érzi az ember, hogy hamis és mesterkélt az egész. Mescal mellett ezúttal Denzel Washington is nagyon gyenge, egyedül Pedro Pascal tud felmutatni valami értékelhetőt, neki viszont alig adnak játékidőt. A vége is kissé gagyi, a Rómáért küszködő Lucius szónoklatával. Az értékelésem mindent egybevéve inkább csak közepes, kb. 50-60 százalék csupán. Örültem volna egy színvonalas folytatásnak (mikor olvastam, hogy csináltak új részt, vártam nagyon, és nem értek egyet azokkal, akik szerint nincs létjogosultsága a folytatásnak). Ám csalódtam kissé az egészben. Ridley Scott sem a régi, a Napóleon is nagyon gyenge lett. Megöregedett sajnos.

Ridley Scott nem mai gyerek, ha jól néztem, 1937. november 30-án született, ami nem most volt. Ha én megérem a 87-et, és nem ágytálaznak épp egy elfekvőn, tuti, nem fogok tudni levezényelni egy közönségfilmet (ez mondjuk most sem menne). De ismerjük el: az öreg helytállt, és nem is csinált túl rosszat. Mondjuk, nem túl jó, ha egy vadonatúj filmről ez az összegzés ugrik be, hogy „nem lett túl rossz”. De sajnos ez a helyzet. Az első Gladiátorban volt tűz, szenvedély és harciasság no meg Russell Crowe, aki erre a szerepre született. De a második rész olyan langyos víz sajnos. A látvánnyal próbálták pótolni a színvonalt, és ez kissé feljebb is tolta az ázsiót, de nem sokkal. Paul Mescal (egy f@sza néven túl) nem sokat tett a végeredményhez, Pedro Pascal pedig (a Mandalóri) kevéske szerepet kapott. Mondjuk, ő jobb lett volna a fő karakternek, ha nem volna közel 50. Én az egész dologra 3 csillagot adnék, mert tipikusan közepes film még úgy is, hogy történelmileg többé-kevésbé amúgy stimmel. És igen: lehettek volna éppen cápák a Colosseumban, amit amúgy elárasztottak időnként vízzel.

Ha a 2000-ben forgatott Russell Crowe-filmhez viszonyítjuk, akkor ez most kicsit gyengébb. Hiányzik belőle a szenvedély, a pátosz és Russell Crowe karizmatikussága. Ugyanakkor, ha önmagában vizsgáljuk, szórakoztató film, remek látványvilággal. Fő erőssége, hogy megmutatja az ókori Róma grandiózusságát, és átélhetővé teszi a Colosseum küzdelmeit. Hátránya az alakítások gyengesége és a néhány hiteltelen jelenet. De így is is bőven megéri egy mozijegy árát. Értékelés nálam a látvány miatt 4 csillagos produkció.

Ridley Scott neve Washingtonéval fűszerezve biztatott, hogy csak nem lehet ez annyira hulladék, de még annál is hitványabb moslék az egész. Disney mesés CGI, szereposztás, díszletek, szöveg stb., minden gagyi ebben a filmben. Az első részben még egy zsiráfot is leb*zizhattak, itt pedig egy Netflix-csoportulás van. Ridley Scott, booty time, diskoexpress, p.