Hair

Nem akarok megszokott mondatokat puffogtatni. Szerintem mindenki ismeri a musicalból készült filmet. Ha pedig még sem ismeri, azoknak csak ajánlani tudom, hogy nézzék meg. (Szerintem miközben nézik ráébrednek, hogy van pár dal, amit nem először hallanak.) Szóval, filmre fel és jó szórakozást!

Talán nem túlzás azt állítani, hogy ezen a filmen nőttem fel. Legalábbis a zenéjén. Kezdetben ugyanis szüleim, majd pedig nővérem miatt (akik imádták a Hair-t) gyakorta előfordult, hogy a vasárnapi ebéd közben hallgattuk a soundtrack-et. Akkoriban mé... Többg nem rajongtam érte, de nem is lehet ezt egy tíz évesnek felróni, hiszen akkor még nem érthettem a történelmi hátteret, amelyet bemutat, nem ismertem a hippi kifejezést és mit sem tudtam a vietnámi háborúról. Csak később döbbentem rá mennyire fantasztikus ez a film, van benne valami felemelő, ahogy ezek a fiatalok (Berger és társai) ösztönösen megélik a saját szabadságukat. De persze rögtön vele szemben ott az ellenpont Claude karakterében, aki mindazokat szimbolizálja, akik kötelességtudatból rohantak bele az ismeretlen végzetükbe. A történetben minden egyes karakternek jelentősége van (nagy kedvencem a gyermeki naivitást jelképező Jeannie). A dalok már-már önálló életet élnek, legutóbb az Operettszínház feldolgozásában volt szerencsém a történetet a színpadon látni, amely erőteljesen hű az eredeti produkcióhoz. Ez a film egy életre bevéste magát az emberek tudatába, egy örök klasszikus, amiről mindenki tud, s még ha léteznek is olyanok, akik nem tudnak azonosulni a filmben ábrázolt életérzéssel, az egyszer biztos, hogy kevés olyan ember él a Földön, akit nem ragadott még el egyszer sem ez a történetet.

Édesanyám nagy kedvence,de nekem annyira nem lopta be a szívembe magát,Van benne egy-két sláger,de sem a képi világ,sem a story nem fogott meg,Nekem egyszer nézős.

Zseniális film és a zene fantasztikus. A hippik szabadságérzete és a kötelességtudó naiv falusi srác találkozása egy gazdag lánnyal és egymással. Milyen különböző világ, és mégis milyen fantasztikus emberi kapcsolat alakult ki közöttük. Milos Forman ... Többrendezte, többszörösen díjazott filmjében fantasztikus szereplőket vonultat fel, többek között Treat Willams az egyik kedvencem. Ezt a filmet mindenkinek látni kell és a dalokat mindenki együtt énekelheti a szereplőkkel, mert fülbemászó és sokszor megható.

Nagy kedvencem ez a film, nem csak a jó zenei betétek, slágerek miatt, hanem azért is, mert hűen bemutatja a 60-as évek hippi-mozgalmát Amerikában. Treat Williams kivételesen nagyot alakit a pacifista hippi szerepében, aki végül abba hal bele, ami ellen végig küzd (a vietnámi háborúba). John Savage a film másik nagy alakja, hiszen lényéből fakad a karakter. A "Manchester England" című dal a korszak egyik szimbóluma lett nekem máig óriási kedvencem, akárcsak az "I got Life". A Hair máig a hippi-mozgalom jelképe, érthetővé téve a 60-as évek amerikai kultúr-légkörét. Értékelésem: 85%

Ritka az amikor nekem egy musical típusú film tetszik. Sajnos ez pedig nem az a példa amikor tetszett a film. Valamiért egyszerűen az én gyomrom ezt nem vette be.

Hippik, LSD, háborúellenesség. Igazi életérzés a film. Gyakorlatilag az egész a szórakozásról és a hippik kivűlállóságáról szól, amit sajnos félbevág egy felesleges és "véletlenül" bekövetkezett halál. Mikor először láttam, kicsit letaglózó volt, ann... Többak ellenére, hogy konkrétan meg sem jeleníti a háborút , hanem csak a következményei egy kis darabját.

Klasszikus musical film amit már rengetegszer feldolgoztak. Nem volt rossz de engem valahogy annyira nem fogott meg. Valószínűleg azért mert én azért egy kicsit fiatalabb gerenrációból vagyok. Ettől függetlenül egy hétvégi kis lazulásnak elmegy, csak amiket hallottam róla, az alapján többet vártam.

A Hair egy életérzés, nem egy generáció számára több, mint film. Zseniális zene, fontos mondanivaló, felejthetetlen hangulat jellemzi.

Hihetetlen érzelemkavalkád, melynek központi témája nem egy sokak által szkeptikusan fogadott életstílus. Hiszen jól látható hogy a négy fiatal életfelfogása és az őket értetlenül szemlélő külvilág a polaritás két ellentétes sarkai - az arany középút... Több, a megismerés józan és nyugodt állapota a kettő között van. Egyszerűen az eltávolodás a megszokott, szürke hétköznapok adekvát magatartásmódjától elfolyott érzelmek és tudati megismerések kavalkádját hozza elő már önmagában.

Igazi klasszikus, nagyon jó dalokkal, jó táncokkal, nem kis drámával a végén. Nálam többszörnézős kategória.

IMÁDOM csupa nagy betűvel. Nem lehet megunni, sem a korszakot, sem a történetet, a zenéket meg pláne. A sztori elgondolkodtató és megható, a zenék örök klasszikusok. Amikor először láttam a filmet, annyira a hatása alá kerültem, hogy nem is esett le a tragikus végkifejlet...

A szereplőgárda hihetetlen, a legjobb színészekkel. A történet semmi extra, de leköti az embert. Aki még nem nézte meg, annak csak ajánlani tudom, mindenképp meg kell néznie.

Mióta az eszemet tudom, ez nyújtotta az egyik legpocsékabb filmes élményt. Önszántamból aligha próbálkoztam volna vele egyáltalán, ráadásul kötelezően kellett megnéznünk. Oh, és ugyebár musical. Sajnálom, de nálam a világ legjobb musicalje is csak egy nem nézhetetlenül rossz film lehet.