I Wanna Dance With Somebody – A Whitney Houston-film

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

A Kasi Lemmons rendezésében készült I Wanna Dance With Somebody – A Whitney Houston-film egy monumentális, érzelmekkel teli kaland a popzene világában, amely az isteni hang felemelkedését és tragikus hanyatlását hivatott bemutatni. Anthony McCarten f... Többorgatókönyvíró, aki már a Bohém rapszódiával is bizonyította szakértelmét, ezúttal is egy igaz történet alapján nyugvó, feszült narratívát szőtt. A látványos koncertjelenetek és a lebilincselő éneklés közepette Naomi Ackie döbbenetes erővel kelti életre a dívát, míg Stanley Tucci és Clarke Peters játéka mélységet ad a családi és szakmai drámának. A film átível az aranykoron, megidézve a 1990-es évek csillogását, majd a 2000-es évek viharos időszakát, egészen a 2010-es évek hajnaláig, amikor a ragyogást végleg elnyelte az árnyék. A történet kendőzetlen őszinteséggel mutatja be, hogyan használták ki tehetségét a környezetében élők, miközben ő maga a démonaival viaskodott. Megrázó látni, ahogy a világ kedvencéből egy széteső, heroinfüggő asszony vált, aki a bulvár címlapjain már csak mint elhízott, kövér drogos lett gúnycélpont. Ez a méltatlan életpálya-befejezés szívszorító kontrasztban áll Chanda Dancy emelkedett zenéjével és a kezdeti ártatlansággal. Bár az IMDb értékelés 6.6/10 egy korrekt, de talán szigorú kritikai visszhangot tükröz, a film mégis méltó mementó egy olyan ikonnak, akinek a hangja örökké velünk marad. Nálam 5/4 csillag

Whitney Houston életútja egyszerre felemelő és tragikus. Míg énekesnőként mindent elért, amit csak lehetett, sőt a filmipart is meghódította, addig a magánélete tele volt fájdalommal és kudarcokkal. Tragikus halálának 10 évfordulóján jelent meg Kasi ... Teljes kritika

Én nem voltam sose a rajongója, rendesen be is sokalltam a végére a zenétől. Meg is fogalmazódott bennem, hogy miért. Nála nem az volt a lényeg, hogy a zeneszámok önálló érzéseket és gondolatokat fogalmazzanak meg, hanem hogy rendkívül nagyívű himnus... Többzok legyenek, amikben jól ki lehet énekelni a különben kétségtelenül kivételes képességeit. De különben, mint produkció rendben volt, Stanley Tucci, mint mindig, most is hozta a tőle megszokott magas színvonalat. A sorsának a tragikus alakulását igen eufemisztikusan és kíméletesen érintette a történet, így szerintem nem egy tényleges életrajzi, hanem egy a munkássága előtt tisztelgő rajongói mozit láthattunk.

Kifejezetten meglepett Kasi Lemmons rendező és Naomi Ackie színésznő közös alkotása, az új Whitney Houston film (I Wanna Dance With Somebody), mert a vártnál életszerűbben adta vissza a The Voice életét. Ezúttal nem estek abba a hibába, mint az Elvis... Több filmnél, és nem egyetlen szűk látókörű nézetből rántottak a sárba egy zenei ikont. Ebben a rendezésben megvan az egyensúly, látjuk az énekesnő mindkét oldalát, értékeit és hibáit is. Bár nyitva hagyja a kérdést, hogy Whitney kábítószerre szokásában mekkora szerepe volt a züllött Bobby Brownnak. Nálam ez a film erős 85%.

Whitney Houston élete nem volt igazán boldog, szinte egyik szakaszában sem. Eleinte az útkeresés, szülei hatása nyomasztotta, majd kapcsolata Bobby Brownnal. Kasi Lemmons rendezőnő filmje ugyan átfogó képet ad az énekesnőről, de elkerüli a kényes kér... Többdések boncolgatását. Ezek közül az egyik Whitney Houston leszbikus kapcsolata egy munkatársával, a másik pedig Bobby Brown bűne, vagyis az énekesnő kábítószerre szoktatása. Előbbit árnyaltan mutatja meg (inkább csak sejteti), az utóbbit illetően mentségeket keres Bobby Brown számára. Pedig én emlékszem azokra az időkre: szinte egyértelműnek lehetett mondani, hogy a fiatal Brown igenis tönkretette Houstont. A korabeli amerikai média nem félt állást foglalni és kimondani a férfi bűnösségét. Fokozatosan adta számára a drogot, és közben át is formálta az énekesnő természetét. A film mindebből alig mutat meg valamit. Ezt leszámítva a film nagyon jó, bár szerintem a főszereplő Naomi Ackie nem hasonlít Whitney Houstonra. A sok híres Houston-dal is sokat dob a végeredményen. Értékelésem: 70%.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Whitney Houston a világ egyik legszebb hangjának birtokosa volt, így az egyik oldalról nagyon nehéz kihívás olyan filmet készíteni, ami felér az ő nagyságához. A másik oldalról viszont, egy ennyire csodás művésznő életrajzi filmje már akkor sem lehet... Több teljesen rossz, ha kapunk egy átlagos alkotást, mert Whitney dalai olyan élményt adnak, ami mindenképpen jócskán hozzáad a színvonalhoz. Az alkotók sajnos az utóbbi mellett voksoltak, és azt gondolták, nem kell egy szuper filmet csinálni, mert Whitney Houston személye, és dalai simán eladhatóvá teszik így is. Nem igazán voltam elégedett a főszerepre kiválasztott színésznővel sem, elég középszerű, csúnyácska lány. Whitney Houston rövid, és tragikus élete számtalan lehetőséget rejtett magában, hogy megismerjük szépen lassan, mi vezetett a korán bekövetkezett halálához. Pillanatokra láthattunk is ezekbe betekintést, de a fókuszt nem erre helyezték az alkotók. Egy helyenként vontatott, néha picit unalmas, indokolatlanul hosszú filmet kaptunk eredményül. Végig a felszínen lavíroz, miközben Whitney lelkileg elég mélyen lehetett, ha folyamatosan a drogokhoz menekült. A gyerekkorából csak néhány pillanatra kapunk ízelítőt, miközben egészen biztosan nem lehetett neki könnyű egy énekesnő anya mellett felnőni, akinek elég nehéz volt megfelelni. Az egész film kiragadott élethelyzetek sorozata, amik aztán még a végére sem állnak össze teljes egésszé. És sajnos azt kell mondanom, hogy még az alkotás vége sem sikerült jól, Whitney halálának sem sikerült méltó emléket állítani. Néhány, mindenki számára ismert önéletrajzi tényt pedig sikerült kihagyni a filmből. Csalódott vagyok, ez az alkotás egészen biztosan nem lesz a kedvenc életrajzi ihletésű filmjeim között, pedig nagyon szeretem Whitney Houstont. Bízzunk benne, hogy jó pár év múlva valaki majd újra leporolja az énekesnő életének történetét, és érzékenyebben, mélyebben nyúl a témához.

Nem tudom, még hány bőrt akarnak lehúzni ennek a nőnek az életéről, de már sztem nagyon uncsi, és végül is nem sok újat mutatott eme alkotás, max. számomra ez a leszbikusság volt az, amiről nem tudtam, bár nem is igazán követtem Whitney életútját se ... Többsoha, mert nem tartozott a kedvenceim közé... mint ahogy MáriaKárejj, ÁlísaKíjsz stb. se, mert agyf*szt kapok ettől a modoros, másfél óráig elnyújtott pofavágásos nyekergéstől, amit sok-sok énekesnő produkál (de ez csak az én véleményem természetesen). A story ugrál jobbra-balra, a cselekményidő gyorsan váltakozik, és arról már nem is beszélve, hogy honnan kukázták ezt a gyötrelem ronda lófejű „színésznőt”...?! Már a film első percétől irritált a feje, tekerve a filmet 10 perc alatt lezavartam... Ui.: meg lehet engem kövezni, de soha nem sajnáltam 1etlen 1 sztárocskát se, amiért gyógyszerek, avagy drogok hatása miatt haláloztak el... ugyanis senki se tartott fegyvert 1ik fejéhez se, hogy magához vegyen ilyen szereket, elő-utó-sztár élet ide vagy oda, hiszen minekünk, „proli népeknek” is megvan az elő-utó életünk, problémánk sztárság nélkül is, mégis vagy csináljuk a dolgunk, amibe belevágunk, vagy hagyjuk a francba, és továbblépünk, nemde?

Inkább a zenék vitték el a filmet, mint a főszereplő színész hölgy. Szépen énekelt, de lehet, hogy lehetett volna találni egy jobban passzoló színésznőt. A történet igazából izgalmasnak mondható, kihozták belőle a maximumot. Ettől függetlenül az utób... Többbi idők legjobb énekes életrajzi filmjét (Bohém rapszódia) nem tudta überelni. Egyszer érdemes megnézni.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Az év utolsó mozijának nem is lehetett volna jobb lezárása, mint a fantasztikus tehetségű Whitney Houston életrajzi filmje. Nem volt kérdés, hogy ez kötelező program lesz az év utolsó napjaiban. Kamasz éveimet, az aktív bulizós korszakomat kísérte vé... Teljes kritika

Miért félnek megmutatni a valóságot, ha már belenyúlnak ennek a páratlan hangú, minden idők legjobb énekesnőjének életébe? A főszereplő alakítása sem jött át. Nem éreztem azt a katarzist, azt az energiát, azt az átütő hitelességet, mint pl. amit Rami... Több Malek nyújtott mint Freddie Mercury. Stanley Tucci viszont itt is zseniális.

Nagyon tetszett a film, és a zene is szuper volt szerintem. Igazán jól kikapcsolódtunk a filmmel!

Sajnos senki ne várja, hogy ez a film olyan lesz majd, mint a Bohemian Rapsody, az Elvis vagy a Rocketman...valami nagyon hiányzik belőle...

Nagyon imádnivaló ez a történet, mégha bizonyos pontjain nehéz is elhinnem, hogy valós alapú.

Naomi Ackie nagyon jól játssza a szerepét, a film rendezői minden kis részletre figyeltek. A színészek szinte úgy néznek ki, mint az eredeti emberek. Amit lehetett volna jobban csinálni: a problémákra valahol csak utalva voltak, vagy felszínesen lettek bemutatva.