Lilo és Stitch - A csillagkutya

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Június 1-jén láttam a legújabb Disney élőszereplős filmet. Szerintem meghatóan és aranyosan adta át az eredeti, 2002-ben kiadott rajzfilmet. Bár Jumba szerepét kicsit keresztezni Gantu karakterével furcsa volt. Ettől eltekintve remek adaptációja volt a rajzfilmnek.

Stitch karaktere továbbra is szerethető és vicces, igazából a hátán viszi végig az egészet. Megvoltak a tipikus mesebeli jelenetek is, teljesen rendben volt az egész. Egyetlen egy apró dolog nem tetszett: ebben a remake-ben a gonoszunk teljesen más és így másképp van a cselekmény. Annak nagyon örülök, hogy természetesen az Ohana-jelenet itt sem maradt ki. Összeségében nagyon jó volt, jókat derül rajta az ember és továbbra is imádnivaló.

Őszintén szólva, nem fűztem hozzá nagy reményeket, de meglepett. Nagyon aranyos, pörgős, nem unalmas és élvezhető.

Nem ragozom túl, kiváló szórakozás gyerekeknek, felnőtteknek és gyereklelkű felnőtteknek :)

Nagyon jó kis vígjáték lett. Bár a meséből nem sok részt láttam. De szerintem bőven hozta azt a hűha faktort. Jó poénok, néhol még megható részek. Korrekt lett. :) Nem kell tőle semmit se várni. Egy olyan film, amire beülsz, kikapcsolódsz, és ennyi. :)

Stitch CGI-ja néha fura volt, főleg amikor túl emberinek próbálták megcsinálni. A humor is kicsit erőltetettnek tűnt.

Nagyon szép volt a látvány, és tök jó feleleveníteni ezeket a karaktereket ennyi év után! Lilo kis színésznője hihetetlenül aranyos, tényleg olyan, mintha a rajzfilm elevenedett volna meg. Stitch meg… hát ő Stitch, imádnivalóan káoszkeltő. Nálam ez a film működött, abszolút feel-good élmény.

Jólesően nosztalgikus, de nem csak a múlt mézes-mázas árnyai miatt. Sokszor mosolyogtam, néha meghatódva, mert volt „hopp, ez pont olyan!”-élmény, máskor meg azért, mert láttam, hogy a rendezés és a színészi játék igyekezett többet adni annál, mint amit az újramásolás hozhat. A gyerekeknek biztos élmény, a felnőtteknek pedig van egy plusz réteg – a felelősség, az idő múlása, a család, a kötődések. Összességében nem tökéletes, de épp eléggé szerethető ahhoz, hogy jó döntésnek tartom újranézni, vagy együtt megnézni olyanokkal, akik régi rajongók. És ha azt nézem, mit akart a Disney: nosztalgiát adni, új közönséget bevonni, és közben szerethető maradni – hát ez remekül sikerült.

Bár először kicsit szkeptikus voltam az előzményfilm kapcsán, a Lilo & Stitch – Előszereplős teljesen levett a lábamról. A történet remekül építi fel Stitch és Lilo karakterének korai kapcsolatát, miközben megmarad a sorozat klasszikus, szívhez szóló hangulata. Az animáció minőségi és részletes, a humor finoman van adagolva, így egyszerre szórakoztat és ébreszt érzelmeket. Különösen tetszett, hogy a film nem próbál túl nagyra nőni vagy felnőttesen „komplexnek” látszani: egyszerű, de pontosan kidolgozott, aranyos és izgalmas. Minden jelenet harmonikusan illeszkedik a történethez, és a karakterek motivációi hitelesek. Kár, hogy nem moziban láttam először, mert az élmény biztosan még intenzívebb lett volna. Összességében nemcsak a rajongóknak kötelező darab, hanem mindenki számára élvezetes, minőségi animációs film. Egyértelműen 5 csillag.

Nem láttam a 2002-es rajzfilmet (én már pont lemaradtam róla gyerekként), de ez a film önmagában is élvezetes volt. Úgy ültem be rá, mint egy sima családi fantasyre, és nagyon tetszett! A kislány és az a kék szörnyike barátsága vicces és megható, tel... Többjesen értettem miért szeretik ezt annyian. Lehet, hogy most bepótolom az eredetit is.

„Szarkasztikus megjegyzés ON: Disney megint kitalálta, hogyan adja el nekünk ugyanazt a sztorit mégegyszer… De tudjátok mit? Még így is működik a dolog. Az ohana-life leckéje még mindig betalál, és bevallom, a végén még meg is könnyeztem. Lehet fanyalogni a remake-eken, de ez most szívhez szóló lett.

Pleakley karaktere teljesen más lett, és hiányzott belőle az a vicces báj, amit a rajzfilmben annyira szerettem.

Imádtam minden percét! Gyerekkorom egyik kedvenc meséje a Lilo és Stitch, és ez a film nem okozott csalódást. Nevettem és meg is hatódtam rajta, a Család (ohana) üzenete ugyanúgy átjött, mint az eredetiben. Stitch pedig élőszereplősen is ugyanolyan szertelen és cuki!

Hát, vegyes érzéseim vannak. Egyrészt Stitch nagyon menőn néz ki CGI-val, és jók a hawaii tájak, de valami hiányzott. Az eredeti rajzfilm energiája szerintem nem jött át teljesen – itt kicsit lassabb, kevésbé bolondos az egész. Aranyos így is, de az eredetit nem múlja felül.