Magyar vándor

Tegnap, augusztus 20-án mondta egy barátom, hogy úgy végződik a film, hogy ülnek a budai vár aluljárójának tetején, és nézik a tűzijátékot. A forgatással pedig emiatt megvártak egy augusztus 20-át. Ez eszembe juttatta, hogy újra kell néznem a filmet.... Több 9 éves voltam, amikor megjelent. Az ismerősi körünkben (és az országban is) óriásit ment, mindenki imádta és idézgette. Családilag is többször megnéztük, egyedül is vagy ötször láttam. Nagyon tetszett, nagyon vicces volt. Amikor rappelnek a tatárok (Pain előadásában, ő is hol van azóta, lol), az gyakorlatilag elindított a rap pályámon, ott szívtam magamba a műfaj szeretetét. Szóval sok jóra számítottam a ~20 évvel későbbi újranézéssel. Azt kell mondjam, vagy nem öregedett jól a 2004-es szexista prolihumor, vagy már akkor sem volt jó, csak még nem tudtuk, hogy mi a jó. Vannak benne jó pillanatok, idézhető poénok, sok rejtett utalás és apróság, de legalább ennyi ízléstelen vagy erőltetett jelenet is. Közepes számomra a végeredmény, csak a nosztalgia miatt 6 pont.

Én nagyobb kedvelem ezt a magyar filmet, szerintem jó kis zenék vannak benne és a poénok is a helyükön vannak. Maga az alaptörténet verhetetlen és a színészek is kihozták a maximumot a szerepekből.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Töredelmesen bevallom: évekig kerülgettük egymást a filmmel. Valahogy nem hozott lázba a gondolat, hogy megnézzem, de mindig felötlött bennem, hogy ideje volna venni a fáradtságot és legalább egyszer végigülni. Aztán történt, hogy egy nap utat engedt... Többem a vissza-visszatérő gondolatnak, és megnéztem. Az első élmény nem volt pozitív... mivel nem néztem folyamatosan, inkább csak hallgattam, közben pedig tettem-vettem... Így magamban le is írtam, hogy nem egy nagy vasziszdasz a film. Aztán egy villámlós-dörgős-zivataros éjjelen úgy döntöttem, hogy újra megnézem. És bevallom, nyerítettem, röhögtem... és egyik kedvencemmé vált. A hét vezér maga a két lábon járó káosz, de mindegyik önmagában egy igazi egyéniség. A film pedig végigvonul (természetesen lesarkítva és karikírozva) a magyar történelem főbb állomásain. És naná, hogy belegyógyították a "Ricse, Ricse, Beátricse!"-szlogent. Ha választanom kellene egy filmet, ami tipik magyar, ez lenne az (no meg a Sose halunk meg!). Teljes mértékben érdemes a figyelemre. Humora, színészi játéka miatt mindenképp! Meg amúgy is! Szóval, filmre fel és jó szórakozást!

Egyik legnagyobb kedvenc. Nagyon jó ötlet, poénok, szereplőgárda és dalok. Akárhányszor megtudnám nézni. A vége pedig (mondjuk lehet , hogy csak nekem) nagyon megható, mikor ott ülnek a híd tetején és nézik a tömeget. Jók a vezérekhez társított szokások és szövegek. Egyszerűen nem tudom megunni.

Herendi Gábor rendezésében egyedi, szatirikus magyar vígjáték, amely a honfoglalás hét vezérének történetét dolgozza fel mai szemmel, abszurd és önironikus humorral, látványos, alkalmanként musical-szerű betétekkel és bőséges popkulturális utalással.... Több A stílus bohókás, helyenként burleszk, szóviccekkel teli, ugyanakkor a magyar történelem ismert korszakait is kifigurázza, néha túlzó, gusztustalankodó poénokkal. A cselekmény epizodikus, a vezérek keresztülvándorolnak az évszázadokon, hotelekben és erdőkben kóborolva, miközben tovább élnek a sztereotípiák, és minden korban újabb kalandok várnak rájuk. A színészek karakteresek, különösen Szabó Győző és Seress Zoltán emelkedik ki, a szereplőgárda összhangja jól működik, bár pár karakter kidolgozottsága elmarad a többitől. A forgatókönyv változatos, de kicsit szétesik, időnként a poénok kedvéért áldozza fel a koherenciát; a rendezés kreatív, de nem minden geg működik egyformán jól. A film főleg fiatalabb nézőknek vagy a történelmi szatíra, magyar humor kedvelőinek ajánlható, akik nyitottak a könnyed önreflexióra – klasszikus, de megosztó darab.

Egy kifejezetten jó magyar film, aminek nagyon nem tesz jót, hogy egy héten háromszor leadja a tv, mert így az amúgy jó poénokat is kicsit kezdik elkoptatni. Mondjuk ez nem történne meg, ha nem szegezne minden egyes alkalommal a képernyő elé a film, ... Többamely úgy mutatja be a magyar történelem fontos eseményeit, hogy egyben tökéletes görbe tükröt is állít a jól ismert és unásig ismételt legendáknak, amelyekről mindenki hallott a történelem órákon és mindenki olvasott a történelem könyvek forrásain keresztül. A film úgy fordítja ki az eseményeket, hogy közben mégsem lépi át az ízléstelenség határát, a poénok a kellő helyen és időben csattannak és hát persze az sem utolsó szempont, hogy felvonul a stábban a magyar színjátszás (és sztárvilág) színe-java. Az "egy filmbe egy csomó sztárt belepréselni" módszer gyakorta bejön Hollywood-nak, mért ne próbálkozhatna vele a magyar filmipar is. Még sok ilyen filmet kérünk kedves magyar filmkészítők.

Imádom. Remek, tipikus magyaros humorú film. A kumisz szóról mindig ez a film jut az eszembe. XD Szabó Győző karakterén sírtunk a röhögéstől. Imádom, ahogy belecsempészték a dalbetéteket.

Kevés ennyire lohasztó film van és nem is lett volna nagy gond ha ezt most mégis kihagyom az életemből. Na bátran írhatom, hogy nem sűrűn láttam ehhez foghatót. Csak sajnos ez nem a jó értelemben véve kell venni.

Szerintem nagyon ízléses humorú magyar vígjáték. Rengeteg szereplő van benne, sok humoros jelenet, remek dalok.

Huh, ez a cím kicsit szomorúbbra sikerült, mint terveztem. Szóval egy kifejezetten nem szomorú magyar film (ha nem gondolsz a történések mögé), mozgalmas cselekménnyel, aranyos karakterekkel. A bohókás szóvíccek mellett komoly történelemkönyv-szagú ... Többráébredések és szándékos félreértelmezések, amikkel operál a mozi és szerintem sikerül, mosolyt csal az ember arcára. Megvan szerintem az a képességünk, hogy nevessünk magunkon, és szeretünk is magunkon nevetni. A kicsi ország nagy szív üzenet is átszűrődik a zseniális kosztümök és fényes, mázas jelentek között. A végkifejlet és operatőri munka nekem már komolyabb érzelem-csomagot adott. Ezt a Roy és Ádám zene kifzetetten felerősítette lassú ütemezésével és a dalszöveggel. Olyan film, amit több alkalommal is meg fogsz nézni és találsz még benne szerethető, új humoreszket. Szabó Győző nekem ettől a filmtől kezdve hiteltelen bármilyen későbbi színészi teljesítményben. :D Mintha egy kifejezett törekvés lett volna, hogy ne éljük magunkat teljesen bele a történetbe. Kifejezetten jól siekrült. Kifejezetten tetszets nekem, hogy a magyar színésztérsadalom viszonylag nagy szelete belefért a filmbe, köszönhetően a sok karakternek és a korokat átívelő mesélésnek.

Nagyon jó az alap ötlet és jól meg is csinálták és még a poénok is jók benne. A legjobb magyar vígjáték.

Nagyon szeretem ezt a Magyar filmet. Nagyon jók a zenék és szerintem jó poénok vannak benne. Viccesen mutatja be a Magyar történelmet és különösen tetszik, hogy a vége a hídon van.

Iszonyatosan gyenge, izzadságszagú vígjáték rossz forgatókönyvvel, összefüggéstelen jelenetekkel és zenés betétekkel. Mindezek mellé az erőltetett és értelmetlen celeb cameók sem hiányozhatnak.

Úgy gondolom, hogy ami az angoloknak a "Monty Python and the Holy Grail" (Gyalog galopp), az nálunk lehet a "Magyar vándor"! Lehet, hogy nem véletlen az asszociáció!? :) A galoppból készült egy musical is " Spamalot" címmel, lehet a "Vándor" is elbírna egy zenés darabot...