Marie Antoinette (2006)

A filmben elhangzik egy párbeszéd XVI. Lajos és II. József között abban a jelenetben, amikor a francia udvarban a hím elefántot nézik és József előhozakodik a trónörökös ügyében. "- Az osztrák udvarban van egy nőstény elefánt. - Kiházasíthatnánk a két állatot." Ez a két sor tökéletes szimbóluma Marie Antoinette és XVI. Lajos házasságának, amely a két udvar kölcsönös szövetségén alapult és merő poltika volt az egész. Marie Antoinette élete már korábban is érdekelt, így pár éve elolvastam a naplóját, amelynek szinte minden második fejezete arról szól, mekkora terhet jelentett a királynénak először az, hogy összeférhetetlen férjével nem tudtak gyermekáldásnak örülni, majd amikor végre sikerült ... több»

Sofia Coppola lassan, de biztosan beküzdi magát azoknak a rendezőknek a társaságába, akiknek a filmjeit még csak véletlenül sem akarom megnézni. E „siker” első lépése az volt, hogy egy remek regény bűnrossz adaptációját készítette el, ez volt az „Öngyilkos szüzek”. Aztán sajnos megnéztem az „Elveszett jelentés”-t, amely számomra az unalom kínosan vánszorgó perceit jelentette, vegyítve Bill Murray savanyú képével. A „Csábítás” volt a következő filmje, amit láttam, ezt a témát Eastwood lényegesen jobban dolgozta fel. A végső lökést azonban ez a L'Autrichienne-ről szóló film jelentette. A kétértelmű francia kifejezés rosszabbik jelentése nem nagyon tűri a nyomdafestéket. Mária Terézia lányát h... több»

A kritikusok nagyon lehúzták ezt a filmet anno, pedig nekem nagyon tetszik. A látvány, a hangulat nagyon jól meg lett fogva, néha túlzónak tűnhet, de mégis realisztikus. Ok, persze nem egy akciófilm, és aki nem tud benne elmerülni, annak szörnyen unalmas lehet, de engem mindig kiragad és elvisz Versailles-be. Nekem leginkább az a megdöbbentő benne, hogy a királyi pár mennyire el volt szeparálva az "élettől", tudatlanságban tartva úgy gondolták, ők hozzák a döntéseket, holott kb. fogalmuk nem volt semmiről. Amit én külön kiemelnék, az a zene. Sokaknak nem jön be, de szerintem zseniális. Amúgy sem állnak messze tőlem a '80-as évek felcsendülő számai, és általuk valahogy még inkább megfoghatóvá, átélhetőbbé válik számomra az egész film. Kirsten Dunst szerintem abszolút megfelelő választás volt. Összefoglalva szerintem egy varázslatos film, ami megragadja, és elérhetővé teszi a versailles-i mindennapokat.

Remek látványvilág, Kirsten Dunst megint imádni való volt! Jó volt nézni azokat a ruhákat, cipőket, sütiket. Néha egy kicsit modern, de nem rossz.

Sokáig nem szerettem Kirsten Dunst játékát, főleg mert szerintem rossz szerepeket játszott, de aztán láttam itt is és a Melankóliában is, és egészen meggyőzött róla, hogy itt egy jó színésznőről van szó. Szóval ajánlom ezt a filmet, szerintem jó alakításokat lehet látni benne.