Többesélyes szerelem

Amikor meghallod, hogy három világsztár szereplésével kijött egy új romantikus film, akkor arra számítasz, hogy hatalmasakat fogsz nevetni és a szíved megtelik csupa boldogsággal. És akkor jön a koppanás, hogy sajnos se nem nevettél, se nem érezted jól magad a film nézése közben. Kezdjük ott, hogy olyan a film színvilága, mintha a kilencvenes években néznék egy videokazettát otthon. Szürke minden, nincsenek éles színek. Nálam ez eleve olyan gagyi hatással van. Pedro Pascal annyira langyos benne, hogy abszolút megértem, hogy nem szeretett bele a csaj. Mint az állott, langyos víz. A film lényege, hogy mi a fontos az életben? A szerelem, vagy az anyagiak? Mindenki csak egy árucikk a Tinder-piacon. Mennyire vagy magas, fitt, fiatal, mennyit keresel, milyen a családi háttered? Azt mondja a csaj, hogy olyanhoz fog hozzámenni, aki iszonyat gazdag, aztán a végén mégis a szegény fiúval akar boldogulni. Ő az, akihez azonnal rohan, ha problémája van. Pedro Pascal szerintem nem volt jó választás erre a szerepre, labdába se rúghat szexi ellenfele mellett. Egyszer nézhető.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

A Materialists megnézése után kettős érzésem maradt: egyrészt imádom a főszereplőket, másrészt sajnálom, hogy ilyen középszerű anyagot kaptak. Dakota Johnson továbbra is elbűvölő, de számomra elkerülhetetlen volt az érzés, hogy ugyanazt a karaktert ... Teljes kritika

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Egy érdekes és kissé szokatlan romantikus film lett, ami nem a klasszikus „happy end”-re játszik, hanem inkább arra, hogy gondolkodásra késztessen. A főszereplő, Lucy, egy modern, sikeres nő, aki gazdag férfiaknak segít társat találni, miközben a saját érzelmi életét sem tudja igazán helyretenni. A film egyik legizgalmasabb része számomra az volt, ahogy bemutatja, mennyire keveredik ma a szerelem és az anyagi érdek. Már nem (csak) arról szól, hogy két ember szerelmes lesz egymásba, hanem sokszor arról, ki mit tud nyújtani anyagilag, státuszban, életmódban. Ez egyszerre volt ijesztő és valahol igaz is. A színészi játék szerintem vegyes. Dakota Johnson jól alakította a főszerepet, de valahogy nem éreztem azt az igazi kémiát közte és a szereplők között, ami igazán elvinne egy szerelmi történetet.Dakota Johnson jól hozza a karakterét: magabiztos, de belül mégis bizonytalan. A két férfi karakter pedig két teljesen eltérő életutat képvisel. Az egyik a biztos jövőt, a másik a múltból visszatérő szenvedélyt. De őszintén szólva, egyik kapcsolat sem volt annyira meggyőző számomra, hogy igazán izguljak a végkifejletért. Ami tetszett: a téma nagyon aktuális, jó kérdéseket vet fel a szerelemről és az anyagiasságról, látványban és rendezésben is igényes. Ami kevésbé: kicsit hűvös, nem volt meg a szikra a szereplők között, és emiatt nehezebb volt érzelmileg bevonódni. Többet vártam...

Hatalmas lelkesedéssel ültem be a moziba. Egy igazán jó, szívemig hatoló romantikus filmet szerettem volna látni. Izgalmasnak ígérkezett a szereposztás is. Pasivonal hibátlan, Dakota Johnsonhoz pedig passzolt a karakter. A lelkesedésem nem tartott sokáig. Minden jelenet után azt vártam, hogy na, majd most beindul a történet. Ennyire savanyú, hideg, unalmas és eseménytelen romantikusnak kikiáltott filmet rég láttam, amit Pedro Pascal sárma és Chris Evans igéző szemei sem tudtak megmenteni. Ismerősök közül többen elbóbiskoltak rajta. A Sophie-s szál is csak lógott a levegőben, mintha csak azért került volna bele, hogy valamivel kitöltsék a játékidőt.