Megcsalatva

Valaki szerepkört tévesztett, vagy a rendező, vagy maga Goldie. Úgy tűnik, felkészületlenül, hirtelen helyettesítenie kellett a valódi főszereplőt, akinek sürgősen be kellett ugrania az esküvőjére. Maga a történet is öreg, ijesztgetős thriller, a zen... Többe felcsattan, mint egy kézigránát, a sötétből hirtelen előlép a gyilkos férj. Szinte már mulattató volt. Komolyan, el is mosolyodtam itt-ott. Goldie ezalatt elfelejtette, hogy színész, s nem csak a csapos a szomszéd bárból, aki nem is tudja nagyon, miről van szó. A színészi játéka csapnivaló volt. Nem is nagyon lehet emlékezni szinte egy párbeszédre sem, annyira lényegtelen volt. A rendező szigorúan a megfelelő pillanatban felcsattanó zajokra s árnyékokra figyelt, emellett kit érdekelt, ki mit mond. Szóval rémesen gyenge produkció. Nem véletlen ezek után Goldie maradt a habkönnyű divatlap szerepeknél. Ölelgetett kiskutyákat, s filmezett két plasztikai műtét közt.

Magyarosan: Hawn Aranka ezúttal tőle szokatlan szerepkörben, thrillerben játszott főszerepet, nem is rosszul. Megboldogult feleségem egyik kedvenc színésznője itt még jól nézett ki, főleg, ha a „Ó, anyám” című darabhoz viszonyítjuk, mert abban a szét... Többrobbantott (plasztikázott) arcával bármelyik horrorfilm hideglelősen ijesztő főhőse lehetne. Kénytelen vagyok a nyolcvanas-kilencvenes évek izgalmas filmjei között kutatni, mert a mostani termés – tisztelet az igen csekély számú kivételnek – az ízlésemnek nem felel meg. Így bukkantam rá erre a filmre is, ugyan láttam már jobbat is, mert eléggé kiszámítható történet, amely néhány helyen homályos foltot is tartalmaz. Ennek ellenére egynek elment.

Az utolsó 25 perc volt olyan feszes és jó, mint Goldie segge a kilencvens években. Hehe...

Goldie Hawn egy rá nem jellemző szerepben. De egész jó volt.