Memento
Vélemények (72)
...és még mindig nagyon jó. Valamikor régen láttam. Arra emlékeztem, hogy tetszett, de most újranézve még jobban tetszett, mint 20 éve. Hiába láttam már azóta hasonló filmet, ez az egyik kedvencem. Megkockáztatom, hogy Guy Pearce legjobb filmje – legalábbis nekem... Azok közül, amik eszembe jutnak.
Már annyi ilyen tipusú filmet láttam, hogy nem igazán tudott lekötni. Eléggé szabdalt volt az egész, össze vissza ugráltak a készítők. Többet tuti nem nézem meg.
Biztosan ez a lépcső is kellett Nolannak,hogy az Eredet című igényes thrillert megcsinálja.Ez béna,és unalmas lett.Alig bírtam végignézni.Brrrr...
Amikor először láttam kamaszként, totál lekötött és lenyűgözött, hogy egy filmnek lehet ilyen szerkezete és formanyelve, és sokáig emlegettem is, mint egy jó filmet – csak akkor még sokkal kevesebb filmet láttam. Ennek ugyanis nem igazán áll jól az i... Több
Nem mondom, hogy maradandó lett számomra de mindenképpen meglepetéssel töltött el. Legnagyobb meglepődésemre ez a film sokkal jobban teljesített mint azt elsőre mondtam volna róla.
Egyedi a film a szerkezetét tekintve. A folyamatos visszautalás és az időben való ugrándozás viszont összezavarja a nézőt. Szédületes a történet és a megvalósítás, a nagy csavar a végén pedig letaglózó, még sem kerek a történet számomra, és én abban ... Több
Hasonló filmek
Nekem a Pillangóhatás jobban bejött. Kerekebb és követhetőbb a története. Bennem a sztoriban maradtak megválaszolatlan kérdések és volt olyan lépés amit logikátlannak tartottam.
A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!
Önmaga történetét nyomozó és múltját formáló a főhősünk. Ellentmondás volna? Korántsem! Ha be vagyunk zárva behatárolt kapacitású memóriánkba, ha aranyhalakkal alig rivalizáló módon emlékezünk a nemsokára múltnak számító jelenünkre, akkor bizony nem hogy alakíthatjuk, de alakítanunk kell a történetünket. Mert a valóságra minek emlékezni, ha fáj; a valóságot miért ne hamisíthatnánk, ha egyedül így lesz értelme a hátralévő életünknek?! Leonard Shelby (Guy Pierce) feleségét otthonukban megtámadták, megerőszakolták és megölték. Őt leütötték. Azóta a rövid távú memóriája úgy 15 perces. Életének egyetlen célja megtalálni a gyilkost. Ehhez ismeretlenek segítségét kell elfogadnia, rájuk polaroidon "emlékszik", a fotók hátára rövid emlékeztetőket ír. Így lesz ismeretlenekből megbízható partnere, vagy épp ellensége, esetleg egyikből a másik. A nyomozással visszafelé halad, folyamatosan fejtve föl az öltéseket és szedegetve az információ-morzsákat. Amire nem talál magyarázatot, azt vagy azzal tölti ki, amit újdonsült barátai mondanak, vagy épp saját kútfőből tesz hozzá logikusnak tűnő puzzle darabokat. Végül összeáll a kép, kiderül, mi történt a közelmúltban, hogyan halt meg a neje és ki ölte meg. Az igazság persze nem mindig szabadít fel, viszont van kiút, az áldott felejtés. Fordulatos, és elgondolkodtató film az elméről, bűnről és valóságról.
Szerintem a mai napig Christopher Nolan legerősebb alkotása a Tökéletes trükk mellett. Mesterien van felépítve a történet, ahogyan 2 síkon halad (az egyik időben előre, a másik - visszafelé), amelyek a végén összeérnek a nézőnek pedig összeáll a kép. Joe Pantoliano és Carrie-Anne Moss kiválóak. 9,5/10
Többször kell megnézni a filmet, hogy minden letisztázódjon az emberben. Szeretem az olyan filmeket, amiken még napokig tud gondolkodni az ember. Milyen érdeke, hogy sokszor a saját elménk fordul ellenünk.
Ismét egy különleges film, amelynek a középontjában a defektesen működő emberi agy áll. Izgalmas a történet a nézőben is lassacskán áll csak össze a dolog.
