Nagyon vadon 2.

Közvetlen folytatásként ismét a barátság és csapatmunka motívumát állítja előtérbe, ezúttal Boog és barátai egy megszöktetett kutyatársuk, Pind úr megmentésére indulnak. A film stílusa derűs, lendületes, de az első résznél jóval egyszerűbbre, közhely... Többesebbre sikerült, hangulata inkább kaotikus, a jól ismert karakterek ugyan visszatérnek, de kevesebb újdonságot mutatnak. A fő- és mellékszereplők humorforrásai között most a házikedvencek és a vadonállatok ellentéte dominál, de Elliot túlzottan idegesítővé válik, miközben Boog továbbra is szerethető. A szinkronok korrektek, de a karakterek közötti dinamika és a poénok ereje csorbul, a forgatókönyv kevés eredeti ötletet tartogat, a tempó néha túl gyors, máskor vontatott. Objektíven a film látványvilága megfelelő, de animációja és humora elmarad az első rész színvonalától, szubjektíven mégis szórakoztat, főként a fiatalabb nézők számára. Főként családoknak ajánlott, leginkább gyerekeknek kellemes kikapcsolódás.

Meglepetés volt a sororzat új témaválasztása. Míg az első epizódban viszonylag nagyobb volt a tét - a városban, emberek között nevelkedett Boog visszakerült a vadonba, ahol fel kellett találnia magát szegényes vadonélés-ismeretével, úgy hogy vadászok... Több vannak a nyomában, addig itt "mindössze" annyi tét, hogy régi gazdasszonyától kiszabadítsák az első részben megszökött, és az erdei csapathoz csapódott Pindúrt, a kis tacskót. Illetve az első rész középpontjában az állatok vs. vadászok harc állt, és az ő összecsapásuk jelentette a rajzfilm csúcspontját, itt pedig a vadon élő állatok vs. házi kedvencek képviselik a szembe álló ellenfeleket. Valamint a karakterek életében is minimális változásokat hoz ez a rész, pl. Boog élete az első részben gyökeres fordulatot vesz, itt annyi a dolga,hogy Pindúr keresésére indul. Elliot megmenekül az őt elfogó vadásztól, és igaz barátra talál Boog-ban, itt a legnagyobb dilemmája az, hogy megházasodjon-e. Pindúr az első részben megszökik a gazdáitól és az erdőben kezd új életet. Itt visszakerül a régi életébe. Az első részben állatokat ölő vadászok voltak az antagonisták, itt Fifi, a pudli a főgonosz. Mindezektől függetlenül szerethető kis történet. Az újonnan bejött karakterek, az arisztokrata kutyusok is aranyosak. Az egyetlen negatívum számomra Elliot túlzottan hisztis,buta és mondjuk ki, idióta viselkedése.

És igen! A második rész. Ez sem okozott csalódást, Boog és kis barátai újabb kalandja egy ,,fogságba esett" (megszökött kutya, Mr. Weenie) társuk megmentéséről szól. Ebben a részben ismét fel lehet hozni, hogy a barátság határtalan dolgokra képes, hi... Többsz mennyi mindent megtesznek egymásért. A cselekmények ugyan Mr. Weenie megmentésével kezdődnek, de a végén mégis egymást segítik Boogék, hogy a zsarnok, beképzelt pudlinak, Fifinek ne sikerüljön a terve: eltenni őket láb alól. Így ismét egy remek példa arra, hogy csapatmunkával igenis elérhetjük, amit akarunk. A mese látványa és kidolgozása ugyanolyan jól sikerült, mint azt az előző részben már megtapasztalhattuk. Viszont engem az első rész jobban szórakoztatott, de persze ez sem mondható unalmasnak.

Szerintem itt kicsit eltért már a történet attól, amiért az előző részt szerettem! Persze erre sem mondanék rosszat! Igazából ez is egy élvezhető rajzfilm!