Az Index oldalán ezt a címet találtam: „Taccsra tette az idegeinket ez az új horrorfilm”. Megnéztem az előzetest, tetszett, gondoltam, „na, végre egy izgalmas film”! Már alig vártam az estét. Megvolt a szokásos délutáni edzés, utána egy frissítő zuha... Teljes kritika
Volt egy-két horrorfilm mostanában, ami nézhető. (Nagyon kevés.) De egyik sem volt olyan, hogy végig lekössön bennünket. Ez a film az első 15 percétől fogva leköti az embert. Nem volt benne semmi alja dolog, meztelenség, se trikóban, bugyiban fetrengés. Főszereplő nő is végre egy normális, nem agyonplasztikázott volt. Nagyon ritka az ilyen film, ami végig akció, és nem kellett tekerni! Egyedi volt végre, hogy alig volt benne beszéd. Nem is kellett bele. Több ilyen kellene még.
Kellett már egy ufós film, mint egy falat kenyér. Az egyik kedvenc témám. Kellemes szombat esti egyszer nézős sztori, nem kell tőle hasra esni szerintem, mert másfél óra kergetőzés tulajdonképpen (némi újdonsággal azért). Mindenki írta, hogy nem beszélnek a filmben: ez lehet, fel sem tűnt volna nekem, engem eleve zavar, ha valaki magában pofázva narrálja a nyilvánvaló történéseket. Miért kéne beszélni, ha egyedül van a szereplő? Egy ponttal többet adtam rá, mint amennyire tetszett, ennek az az oka, hogy imádom, amikor teljesen csendben, meglepetésként találok egy jó néznivalót, és most így történt. Egy morzsányi infót sem tudtam arról, hogy jön ez a film.
A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!
Két napja láttam a bemutatót, gyakorlatilag ujjongtam, végre egy félelmetes ufós film. Dörzsöltem a tenyerem, jöhet a rettegés, a kaparászás, a nyomasztó atmoszféra. Kicsit megfeledkeztünk már ezekről, a kaptafa, mára sablonossá vált démonosdi nem ad... Teljes kritika
Úgy látom, ez megint egy megosztó film lett! Ami a házban történik, bujkálás, kergetőzés, feszültség, izgalom, helyén van, nekem tetszett. A kis hölgy nagyon jól hozta a karaktarét, végig szinte beszéd nélkül, jó színészi munka, gratula. A dráma rész... Több
A No One Will Save You egy egyszerű sztori. Adott egy lány, akit kizárt a közössége, egyedül él a kisváros szélén indokolatlanul nagy házában, azonban egyik este földönkívüliek jelennek meg, és terrorizálni kezdik. A film teljes mértékben ufós filmek kliséire épít, szinte egy eredeti mozzanata sincs, sőt, aki nézte a régi Outer Limits sorozatot, meg tudja találni egy az egyben ezt a történetet ott is. Ennek ellenére, amit a film csinál, az többnyire jó. A lények megfelelően ijesztőek és mozgásuk idegen, még ha megjelenésük Spielberg filmjeit is idézi. Főhősnőnk szimpatikus, és pánikszerű cselekvései és színészkedése kiváló. A film elvisz pár érdekesebb helyszínre is, de mindig visszatérünk a tipikus vidéki házba, gondolom egy referencia a sokszor megjelenő, középnyugat amerikai idilli környezetre és a rengeteg ott játszódó ufós filmre. Azonban a művészet itt megáll, és történetünk végtelen macska-egér harcba torkollik, csupán apróbb különbségekkel. A jelenetek sokszor furcsán vannak vágva, és rengetegszer kizárólag a vágás menti meg főszereplőnket, mert pont amikor épp elkapnák a lények, kamerát váltunk, és üldözőink újra méterekre le vannak maradva. Igen, ez egy olyan film. Nincs ezzel nagy baj, de nem is kell túl komolyan venni a filmet. Nem próbál valami mélyen szántó gondolatot vagy kreatív idegeneket belecsempészni sztorijába, mint a tavalyi Nope, ez tényleg csak egy lány vs. alienek film.
A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!
Brian Duffield filmje nálam kétségkívül az év nagy meglepetése. Elképesztően jó érzékkel hozta össze az alien és a home invasion zsánereket egy brutális sci-fi horrorban. Nem tököl, az első 15 perc után beindul, és egy percre sem ül le a sztori, nem veszít a lendületből. Kaitlyn Dever zseniális a főszerepben. Azt hiszem, talán egyetlen párbeszéd van az egész filmben, ám ez a fiatal színésznő csupán a mimikájával és testbeszédével tökéletesen átad minden rezdülést. Vizuálisan nagyon erős, egyrészt kiválóak az effektek, remek az atmoszféra és a lények kidolgozása, valamint a kis szürkék újragondolása már-már H. R. Giger őrülten zseniális és beteg művészetére emlékeztetnek. Az i-re a pontot a hangeffektek teszik fel, illetve a kiváló zenei aláfestés, amelyet Joseph Trapanese számlájára írhatunk. Minden ízében remek, szórakoztató sci-fi horror, második egész estés rendezésnek pedig főleg kiváló munka. A műfaj szerelmeseinek feledhetetlen kikapcsolódást ígér. Király!
Az eleje és a közepe nagyon izgalmas volt. Végig lekötötte a figyelmemet. A vége viszont elég kérdőjeles lett szerintem. Egy érthetőbb, egyszerűbb befejezéssel jobb lett volna. És pár kérdés is megválaszolatlan maradt.
Brian Duffield második rendezői munkája (az első a 2020-as Kirobbanó szerelem volt) egyértelműen elnyerte a filmkritikusok tetszését, de itt a Mafab oldalán eléggé megosztotta a véleményezőket, így hát kíváncsi lettem, hogy vajon jómagam miként is fo... Teljes kritika
A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!
Egyenes, mint a bot, feszes, kőkeményen látványos és élvezetes, de mégis valahogy indirekt módon hívja fel a veszélyét annak, hogy nem vagyunk egyedül! Kizárt dolognak tartom! És itt persze az univerzumunkra gondolok! Brian Duffield írta és rendezte ... Teljes kritika
Szerintem hamarosan ez a film is felkerül a megosztó filmek listájára. Még én sem tudom hova tenni, de az biztos, hogy ott tartott a képernyő előtt. A film a dráma, light horror, sci-fi és csipetnyi művészfilm sajátos egyvelege (nagyjából ebben a sorrendben). A kísérleti jellegét abban látom, hogy a film gyakorlatilag beszéd nélkül az ufókon keresztül vezet le egy hétköznapi drámai történetet. A főszereplőt alakító Kaitlyn Dever szerintem nagyszerűen alakít, pedig színészi szempontból sem a lehetett könnyű nagyjából egyedül és egy szó nélkül végigtolni egy ilyen filmet.
Még nem erősítetted meg az e-mail címed!
Kérjük, lépj be a levelezési fiókodba és a regisztrációkor kapott e-mailben kattints a megerősítő linkre.
Ha nem kaptál ilyen e-mailt, akkor kérjük, kattints a lenti "Megerősítő e-mail újraküldése" gombra.
