Nyitva

Újabb párkapcsolati, vagy is arról szóló film, s nem rossz!

Ismét egy Terápiás rendező: Nagypál Orsi. Az első nagyjátékfilmjével. S egy újabb fontos témával, amivel foglalkozni kell. Nevezetesen: hogyan tartsuk frissen és fitten a szexuális vágyakat egy régóta tartó párkapcsolatban? S főleg: legyünk-e nyitott... Teljes kritika

Összességében nekem tetszett a film. Volt benne mondanivaló és némi humor is . Elgondolkodtató story, helyenként kicsit nyers és megbotránkoztató.

Langyos kis romantikus vígjáték volt ez. Nyilvánvalóan azt a sémát követi, amit minden hasonló szerelmes film: párocska élete már nem az igazi, megpróbálnak valamit, hogy feldobják a kapcsolatot, az a valami nagyon nem sikerül, elválnak, majd felfedezik, hogy igazából egymás eredetiségét szerették, és újra összejönnek. Láttuk, ismerjük, várjuk jellegű film, de ezúttal egy érdekes témát taglal, a nyitott kapcsolatokat, a promiszkuitást, valamint a megcsalás a központi téma. Főszereplőink ezzel akarják felrázni langyosult szexuális életüket, azonban egyikőjük sincs igazán kész erre, és képtelenek megbeszélni problémáikat. Ez egy idő után már inkább frusztráló és lehangoló volt, a film inkább dráma, mint vígjáték, mert a két ember veszekedése kb. az egész sztori. Ez így rendben is van, bár elég fura, hogy tudtak eddig kapcsolatban élni, olyan, mintha nem beszéltek meg volna semmit eddig. Ez aztán tovább csavarodik, de a film nem igazán megy túl mélyre a témában. Pár karakter be van mutatva, és minimálisan beszélnek nyitott életükről, de csak felszínesen, inkább a poén kedvéért. Egyszer nézhető, de nem kell sokat várni.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Jaj, ezt nem kellett volna leforgatni! Egy különös pár, akik szerintem szöges ellentétei egymásnak, nyitott kapcsolatot akarnak, közösen swingerez(né)nek, majd kiderül, hogy amúgy már meg is csalták egymást. Majd szakítanak, költöznek, mindent felrúgnak, de még utólag is egymásra ácsingóznak. Miért értelme is volt ennek? De a legjobb rész benne számomra, amikor a játszótéren Jordán Adél taglalja Radnay Csillának, hogy néhány anyuka eszét ellepik a hormonok, így átkerül a méhlepénybe, ami majd a szülés után megy a kukába a józan eszükkel együtt. Na ez igaz! De a másik, ami kiverte a biztosítékot, hogy „képes vagy tápszerrel etetni a gyerekeket?” Nagypál Orsolyának külön taps ezért! És nem pozitív értelemben.

Ezt a filmet választottam a nyert mozijegy utalvánnyal, ezúton köszönöm! Őszintén szólva nagyon megbántam. Ilyen liberális szellemű, a promiszkuitást népszerűsítő filmhez még támogatást is adott a Filmalap. Az biztos, hogy mai magyar filmet ezután jó... Több darabig nem fogok moziban megnézni. Nagypál Orsi meg nyugodtan visszakérhetné azt a valószínűleg rengeteg pénzt, amibe a a London Film Schoolban szerzett diplomája került, mert a filmkészítésről még az alapfogalmakat sem tanulta meg. A választott műfaj követelménye, hogy legyenek benne verbális, vagy képi poénok. Ebben a munkában még véletlenül sem akadt egy sem, rendesen fészkelődtem is, hogy „jajj mikor lesz már vége!” A mai társadalmi elvárásokkal ennyire szembemenő filmet készíteni a pimaszság teteje. Nyugodtan rám lehet sütni az ultra konzervatizmus bélyegét, de én a monogámia híve vagyok. Csodálkozva olvastam „jake green szerkesztőtársam” véleményét, mert szerintem a szexuális vágynak egyetlenegy célja van: az utódnemzés! Az a természet ajándéka (vagy az Isten adománya), hogy a gyönyörérzet vele jár. A fajfenntartás minden élőlénybe belekódolt késztetés az amőbáktól egészen az emberig, de ne felejtkezzünk meg a csak az emberekre jellemző szerelemről. Amennyiben a testi vágyakozás csökken még mindig ott van (vagy ott kellene lenni) az egymás iránt érzett szeretetnek, megértésnek és bizalomnak, az igazi társ utáni igénynek. A film végén látható szaunás jelenet hatalmas kérdőjelet rajzol a kibékülésre, ezzel is a film számomra nagyon ellenszenves gondolatiságot erősítve meg. Néhány szó a szereplőkről: Radnay Csilla már most is, 33 évesen az öregedés szembetűnő jeleit mutatja, 10-15 év múlva már nyugodtan nagymama szerepeket is eljátszhat. Kovács Lehel játékán látszódik a partnernőjénél sokkal több színjátszói tapasztalat, sőt némi tehetség is mutatkozik. Egy romcom-nak besorolt filmről nem is nagyon érdemes ilyen hosszú véleményt írni, de azt még meg kell jegyeznem, hogy egy értelmiségi pár valószínűleg nem néz szappanopera jellegű sorozatokat, vagy ha igen, akkor nagyon nagy baj van nemcsak a libidójukkal, hanem a szellemi színvonalukkal is.

Sok értelme volt leforgatni ezt a rakat sz@rt, mert ugye felnőtt emberek lévén nem tudjuk, hogy egy kapcsolat minél tovább tart, annál jobban ellaposodik. A magyar filmalap pedig ilyen filmekbe önti a közpénzt! Gratulálok!

Igazából nem volt rossz, csak olyan erőltetett volt helyenként a story, meg a a mondanivaló.

Az alapötletben volt némi eredetiség, sajnos ez nem mentette meg, amennyire merésznek gondoltam előzetesen, annyira nem volt az valójában. Idővel a történet íve a szokásos, hasonló filmekből már ismert medrébe terelődik, onnantól semmi újat nem tud m... Többutatni. Ettől függetlenül volt néhány komikus szituáció, ami megnevettetett.

Tetszett a filmben az őszintesége. A története elég kerek és nyílt, a címhez hűen. Valahol tényleg a magyar valóságot mutatja.

Nem egy nagy alkotás a film, de egyszer érdemes megnézni Kovács Lehelt amúgy is bírom és itt is ő viszi a hátán a storyt.

Elcsépelt mondatnak gondolom azt, hogy "ahhoz képest, hogy magyar film, nem is rossz". Szerintem egyre jobb alkotások születnek, egyre több új név kap lehetőséget, hogy bemutatkozzon (gondolok itt készítőre és színészre is). Nekem nagyon tetszett, bármikor szívesen újranézem.

Nem voltam elragadtatva a filmtől, történettől. Erőltetett, nem humoros.

A film története onnan indul, hogy van egy párocska akik szeretik ugyan egymást, de a kapcsolatukba kell valami újdonság, hogy az hosszútávon is megmaradjon. Ezeket a lépéseket mutatja be a film.