

Sose feledtem el, amikor először láttam ezt a filmet, hatalmas adrenalinbomba volt. Izgalmas és rejtélyekkel teli film.
Nem rossz kis tinihorror(-vígjáték), de az a baj, hogy nem ijesztő, és a cselekmény is csak elsőre érdekes, mikor még nem tudod, ki a gyilkos. Utána már vicces látni az apró utalásokat a gyilkos személyére. Legalább a felépítése egész jó (ha először nézed). Neve Campbell szerintem egész jól játszik benne.
Nagy újdonság volt annak idején. Jól összerakott kis film lett, s a színészek is kitettek magukért. Azért még a mai napig is libabőrös leszek.
A film, ami visszahozta a shlaser műfajt. Wes Craven nem éri el a másik nagy horror (Rémálom az Elm utcában) szintjét, de egy tisztességes tinihorror.
Az tetszik a filmben, hogy nincs túlbonyolítva vagy túlgondolva a története, de ettől még izgalmas és nem kiszámítható.
90-es évek termése, de még a mai napig szívesen megnézem, holott betéve tudom a storyt. Izgalmas, bár helyenként parodikus, mert valljuk be, Sikoly elég béna helyenként.
Megrohant a nosztalgia, és rá vetettem magam, ki tudja, hányadszor. De még mindig meg tudom látni benne azt, ami miatt ez az úgymond "tinihorror" szinten fogalom lett. Igen, nekünk meglett, felnőtt embereknek is. Ja, csak én vagyok vakond? Mert az iskola "mindenese", takarítója nem ismerős? Az öltözéke: karimás kalap, piros csíkos pulcsi, valamint az igazgató Frednek szólítja... Bocs, ha csak nekem esett le ennyi megnézés után!
A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!
Ez a horror egy zseniális alkotás. Csak sejted, ki a gyilkos, de rájössz, hogy mégsem. Kedvenc horrorfilmjeim egyike.
Lehet, hogy túl későn néztem meg érdemesebb lett volna még tiniként megnézni a filmet, mert már egyáltalán nem féltem sőt volt, hogy nevettem rajta. A film maga jó lett volna meg a szereplők is csak valahogy mégse lett félelmetes.
Azt már most leszögezem, hogy mai szemmel nézve ez egy eléggé B horrornak tűnik, de régen óriási siker volt és én úgymond régi szemmel értékelem és ezért 5 csillag.
Nagyon eltért az addig látott horrorfilmektől. Lehet, mai fejjel már nem szól olyan nagyot, de akkoriban egy teljesen új szintjét hozta számomra a feszültség fokozásának, a horrorklisék „kiparodizálásának”. Én nagyon szerettem, és ma is szívesen újranézem.
Végig izgalmas, Sikoly pedig brutális. Mély nyomot hagyott bennem, teljesen más, mint a mai tinihorrorok, manapság nem képesek horrorfilmeket készíteni csak a sablont körítik.