Nem rossz kis tinihorror(-vígjáték), de az a baj, hogy nem ijesztő, és a cselekmény is csak elsőre érdekes, mikor még nem tudod, ki a gyilkos. Utána már vicces látni az apró utalásokat a gyilkos személyére. Legalább a felépítése egész jó (ha először nézed). Neve Campbell szerintem egész jól játszik benne.
Sose feledtem el, amikor először láttam ezt a filmet, hatalmas adrenalinbomba volt. Izgalmas és rejtélyekkel teli film.
Nagy újdonság volt annak idején. Jól összerakott kis film lett, s a színészek is kitettek magukért. Azért még a mai napig is libabőrös leszek.
Az tetszik a filmben, hogy nincs túlbonyolítva vagy túlgondolva a története, de ettől még izgalmas és nem kiszámítható.
90-es évek termése, de még a mai napig szívesen megnézem, holott betéve tudom a storyt. Izgalmas, bár helyenként parodikus, mert valljuk be, Sikoly elég béna helyenként.
Megrohant a nosztalgia, és rá vetettem magam, ki tudja, hányadszor. De még mindig meg tudom látni benne azt, ami miatt ez az úgymond "tinihorror" szinten fogalom lett. Igen, nekünk meglett, felnőtt embereknek is. Ja, csak én vagyok vakond? Mert az iskola "mindenese", takarítója nem ismerős? Az öltözéke: karimás kalap, piros csíkos pulcsi, valamint az igazgató Frednek szólítja... Bocs, ha csak nekem esett le ennyi megnézés után!
A film, ami visszahozta a shlaser műfajt. Wes Craven nem éri el a másik nagy horror (Rémálom az Elm utcában) szintjét, de egy tisztességes tinihorror.
Lehet, hogy túl későn néztem meg érdemesebb lett volna még tiniként megnézni a filmet, mert már egyáltalán nem féltem sőt volt, hogy nevettem rajta. A film maga jó lett volna meg a szereplők is csak valahogy mégse lett félelmetes.
Azt már most leszögezem, hogy mai szemmel nézve ez egy eléggé B horrornak tűnik, de régen óriási siker volt és én úgymond régi szemmel értékelem és ezért 5 csillag.
A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!
Ez a horror egy zseniális alkotás. Csak sejted, ki a gyilkos, de rájössz, hogy mégsem. Kedvenc horrorfilmjeim egyike.
Nagyon eltért az addig látott horrorfilmektől. Lehet, mai fejjel már nem szól olyan nagyot, de akkoriban egy teljesen új szintjét hozta számomra a feszültség fokozásának, a horrorklisék „kiparodizálásának”. Én nagyon szerettem, és ma is szívesen újranézem.
Inkább mondanám paródiának, mint valódi horrornak, inkább vicces, mint ijesztő. Helyenként vannak benne igencsak fájdalmas részek, ahol az ember a fejét fogja és valljuk be őszintén, a legtöbb szereplő meg is érdemli, hogy meghalljon benne. Ezektől eltekintve mégis nézhető.
Még nem erősítetted meg az e-mail címed!
Kérjük, lépj be a levelezési fiókodba és a regisztrációkor kapott e-mailben kattints a megerősítő linkre.
Ha nem kaptál ilyen e-mailt, akkor kérjük, kattints a lenti "Megerősítő e-mail újraküldése" gombra.
