Taxisofőr

A Taxisofőr egy zseniális film a poszttraumás stresszről, a magányról, az elidegenedésről, az egymástól egyre távolodó értékrendek egyre nehezebb összehangolásáról és úgy általában véve a modern ember problémáiról. Annak ellenére, hogy a film 1976-ba... Többn került a mozikba, még a ma nézőjéhez is ugyanannyira tud szólni, mint az akkori közönséghez. Jó a téma, jók a szereplők, jó a rendezés – igazi klasszikus mai értékekkel is.

Robert de Niro csodásat alakít a kemény, egyedülálló, érzéketlennek tűnő, de hatalmas igazságérzettel rendelkező Travis alakjában, aki szenved valamitől, amiről nem tudja, hogy micsoda. De küzd, és akar, és tenne, ha lenne mit. A film egészen nyugodt... Többan és higgadtan kezdi a történetet, hogy aztán bepörgesse az eseményeket, mi pedig csak pislogjunk, hogy te jó ég, hogy lehet idáig eljutni. Izgalmas dráma a keretek közé sikertelenül szorított életről.

Scorsese az egyik legnagyobb filmrendező, ez kétség kívüli. De Niro az egyik legnagyobb színész, ez is kétség kívüli. Na ha ők ketten filmet csinálnak, akkor lesz egy Taxisofőrünk, ami az egyik legjobb film lesz.

Érdekes és a fontos film a Taxisofőr, ami pontos és precíz leírást ad arról, milyen lehet egy trópusi pokolból, és a teljesen extrém helyzetekből visszacsöppenni egy civilizált világba, ahol néha súlyosabbak és mocskosabbak a játékszabályok, mint a h... Többarctéren. Travis alakja nem véletlenül ihlet meg a mai napig sok embert – kérdés, hogy bizonyos kérdések feszegetése vagy egy kimerítő beszélgetés nélkül érdemes-e nekiállni.