Taxisofőr

Emlékszem, hogy mikor legutóbb láttam, akkor nagyon tetszett, és max. pontszámot adtam rá. Most is szerettem, de azért túlzásnak érzem az 5 csillagot. Igazi moziélmény egyébként vásznon látni, a zene meg ezek az álomszerű képek az éjszakai fényekkel,... Több ahogy furikázik a városban, zseniális volt. Egy idő után viszont picit leül a film, és folyton rádöbbentem, hogy jézus még mindig nem volt fenn a csajnál, és még az a jelenet sem a vége lesz! Aztán jött a következő jelenet és még az sem az volt! Szóval nagyon jó meg minden, de lehetett volna kicsit feszesebb. De gondolom, nem akarták elkapkodni a karakter átalakulását. Az jutott eszembe közben, hogy ha Schrader rendezi, akkor valszeg még lassabb lenne a tempója. Szóval Scorsese nélkül nem hiszem, hogy ekkora klasszikus született volna. Most először esett le amúgy, mennyire buta De Niro ebben a filmben. Persze mondja az elején, hogy nemigen járt iskolába, de még a magához való esze sem igen volt meg. Nagyon tetszett a társadalmi rétegek kontrasztja, és a végén az jutott eszembe a mészárlás után, hogy egy korcs világban az igazság is korcs. Valahogy így foglalnám össze röviden. Szóval nagyon király film, és az egyik bakancslistás vetítésem volt, és szerencsére nem voltak vicces kedvű retardáltak a teremben (viszont ezek a fejtámla nélküli székek kriminálisak a Corvinban).

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Tulajdonképp egy bizonyos aspektusban szorosan kapcsolódik a 70-es évek végén és a nyolcvanas években készült, a vietnami háborúról szóló filmekhez. Gyakorlatilag az elsők közül való, amely igazán nagymérvű rendező kezei közül került ki. Egy évvel va... Teljes kritika

Robert de Niro egyik legjobb alakítását láthatjuk a Taxisofőr című filmben.

Az egyik legjobb Scorsese filmnek tartom a Taxisofőrt, talán egyrészt ez az egyik olyan alkotása a rendezőnek, amely a leginkább klilóghat az összes többi filmje közül, bár ezzel egész biztosan lehetne vitatkozni. Scorsese mindenesetre szerintem egy egészen összetett, és formailag igazán öntörvényű alkotást tett le ezzel az asztalra. Olyan apróságokat rejtett el a narratívában, amelyekre érdemes lehet odafigyelni, és az ember akaratlanul is elkezd kattogni rajta, amolyan igazi kirakós játék a koncepció, mintha össze is lenne egy kicsit kuszálva az elbeszélés menete. Nem csupán klasszikus, de a mai napig időtálló darab.

A színészeket egyáltalán nem ismertem így kicsit aggódtam viszont nem volt probléma. Pont azt a várt szintet hozta amit kell sőt még túl is tett rajta. Magába tudja szippantani a nézőt könnyedén.

Hogy őszinte legyek, nehezen tudnám ezt a filmet méltón értékelni. Történeti szempontból egészen zseniális, maga a világ, amit a néző elé tár, teljesen lehengerlő és magával ragadó. A középszerű, céltalan és kissé pszichopata hajlamú főszereplő mondanivalója és sajátos "mottója" nagyon jól tükrözi azt a nyomort, ami a 70-es, 80-as években volt jellemző Amerika nagyvárosaira. Habár én kifejezetten szeretem a régi stílusú "klasszikus" filmeket, a Taxisofőr filmmenete meglehetősen unalmas és nem túl érdekfeszítő, bár azt meg kell hagyni, hogy Robert De Niro nagyon jól alakította a mentális zavarokkal küzdő karaktert. Még ha a film maga nem is "érdemelné" meg a négy csillagot, a mögötte húzódó történeti szál abszolút méltó rá.

Robert de Niro új arcát mutatja meg ebben a filmben. Sok kivetni valót hagy maga után a történet. Nagyon nehezen vettem rá magam, hogy megnézzem, de összességében jó volt.

Elképesztő film, amilyen egyszerű, annyira összetett sztorival. Rengeteget lehet rajta lamentálni. Már annyian megtették ezt, hogy felesleges is írnom róla. Nézés közben esett le, hogy De Niro néhány évtizeddel később az őrület másik oldalán, a Jokerben is szerepelt, ami egy nagyon hasonló sztori. Ami külön fless, hogy De Niro és Scorsese is 34 évesek voltak már akkor, 1976-ban. Hány évesek ezek az emberek??? Tudom, 80, de ilyenkor kihűlök azért, hogy mennyi idő 80 év, és mi minden belefér. Hosszú az élet.

Megvolt, behúztam ezt a strigulát is. De Niro az egyik legnagyobb géniusz a maga szakmájában, ez tény és vitathatatlan. A történet maga jó és érdekes, de vannak a műfajában jobb filmek is.

Nagy klasszikus, de eddig elkerült. Pótoltam. Mai szemmel nézve eléggé lassú darab. Nem is annyira filmként, hanem inkább a New York 70-es évekbeli lenyomataként működik igazán. A lepusztult, koszos, drogtól, kurváktól és bűnözéstől fertőzött város, ... Többamely kitaszítja magából Travis Bickle-t, az egyszerű, bár kissé pszichopata kisembert. New York a lüktető nagyváros, ahol taxizik Travis, ismeri minden szegletét, de csak mint kívülálló szemléli, mert közben végtelenül magányos, kirekesztett. Erre a helyzetre épít a film, egyre növekvő feszültséggel. Travis narrációja a film alatt nagyon hatásos, jól átadja motivációját, hogy a városnak meg kell tisztulnia. Mint írtam lassú film, de szépen építkező feszültséggel, megértem, hogy klasszikus lett. (De azt is megértem, ha valaki nem értékeli 2020-ban). Mindenesetre De Niro nagyot alakít benne. (+Míg nem láttam nem is tudtam, hogy Cybill Shepherd ilyen szép volt fiatalon) :-)

Talán a valaha legtöbb filmkritikát begyűjtő film, amelynek számos megvilágítása és teóriája született. Az egyik legjobb és legelmélyültebb egyszemélyes szélmalomharc a filmtörténelemben.

Méltán híres és a maga nemében valóban egy kiemelkedő darab, amit tisztelek és elismerek, mégis valahogy sose tudott beférkőzni a kedvenceim közé. Pedig nagyszerű hangulata hangulatú film és De Niro is zseniálisat alakít.

Húúúú, na ez a MUST SEE film, csak lásd, kész. Nagyon szeretem.

Nagyon jó film, de szerintem ez nagyon kifejezetten egy amerikai szituációra alapszik, így én nehezebben tudtam azonosulni vele, de ezen kívül tényleg egy nagyon jól megcsinált film, elgondolkodtató történettel.