Robert Eggers második nagyjátékfilmjének érkezését egészen komoly elvárások övezték, mivel debütáló alkotása, A boszorkány óriási sikert aratott mind kritikusok, mind az egyedi hangvételű horror rajongóinak körében. Így nem kisebb teher nehezedett a rendezőre, minthogy másodjára is a horror kedvelői számára kielégítően borzongató, mégis sajátos és újszerű élményt nyújtó művel álljon elő. Szerencsére A világítótorony nemcsak hogy képes megismételni elődje bravúrját, de annál nagyságrendekkel különlegesebb filmalkotás, aminek csodálatosan hátborzongató pillanatait jó ideig nem tudja elfelejteni az ember. Több
A világítótorony egy kiváló mestermű, ugyanakkor egy valóban nehezen befogadható film, ami talán sokaknak megfeküdheti a gyomrát, de érdemes megbirkózni vele. Több
Nincs átmenet az irreális és a reális szekvenciák között, mert irrealitás és realitás egyetlen létezést magyaráz kétfelől. Az irrealitás a jelen vizsgálódás összefüggésében az álmot, a képzeletet, a szimbólumot, a gondolatot jelenti. Több
