Mialatt édesanyja külföldön tartózkodik, egy 18 éves lány, aki egy kommunában nőtt fel, elhatározza, hogy felkutatja biológiai apját.
(csd)Mialatt édesanyja külföldön tartózkodik, egy 18 éves lány, aki egy kommunában nőtt fel, elhatározza, hogy felkutatja biológiai apját.
(csd)Hiába olvastam róla sok rossz kritikát, nekem mégis tetszett, megfogott a történet egyszerűsége és önzetlensége.
Ismerős történet, kiszámítható elemek, beleértve a végkifejletet, amit már a film felénél bőven lehet tudni, egydimenziós színészi játék, rengeteg mosolygás, öröm és hepinessz jellemzi a filmet, amely annyira bárgyú, hogy igazából haragudni sem lehet rá. Mondanám, hogy szórakoztató, de szórakoztató létében is eléggé kínos, olyannyira, hogy a megnézésére szánt idő abszolút felesleges. A film mentségére egyedül az szolgál, hogy a műfajában egyáltalán nem borzasztó, ha lenne „infantilis tinglitangli film” kategória, még jónak is mondanám. A főszereplőről egyébként érdekes módon Steven Seagal jutott eszembe, körülbelül az ő színészi eszköztára ilyen széles. Csak a filmjei nem rózsaszínűek.
Ez a kis filmecske nagyon rendben van. Igaz ugyan, hogy érződik rajta a brazil szappanoperákból táplálkozás, de szerintem nagyon aranyos lett, egyáltalán nem bánom, hogy rákattintottam.