Apáim nyomában

Hát ez tiszta Mamma mia! De amúgy nagyon kedves kis film. :)

Hiába olvastam róla sok rossz kritikát, nekem mégis tetszett, megfogott a történet egyszerűsége és önzetlensége.

Ismerős történet, kiszámítható elemek, beleértve a végkifejletet, amit már a film felénél bőven lehet tudni, egydimenziós színészi játék, rengeteg mosolygás, öröm és hepinessz jellemzi a filmet, amely annyira bárgyú, hogy igazából haragudni sem lehet... Több rá. Mondanám, hogy szórakoztató, de szórakoztató létében is eléggé kínos, olyannyira, hogy a megnézésére szánt idő abszolút felesleges. A film mentségére egyedül az szolgál, hogy a műfajában egyáltalán nem borzasztó, ha lenne „infantilis tinglitangli film” kategória, még jónak is mondanám. A főszereplőről egyébként érdekes módon Steven Seagal jutott eszembe, körülbelül az ő színészi eszköztára ilyen széles. Csak a filmjei nem rózsaszínűek.

Ez a kis filmecske nagyon rendben van. Igaz ugyan, hogy érződik rajta a brazil szappanoperákból táplálkozás, de szerintem nagyon aranyos lett, egyáltalán nem bánom, hogy rákattintottam.