Asteroid City

Mesterségbeli intelligencia. Takkra pontosan. A kameramozgás, színészmozgatás, fényváltások, színtúlzások, hangeffektek tökéletes lekvárja. A színészi nemjátszás eljátszása. A fantáziámban építi fel a hangulatot, én vagyok a vászon. Átérzem. Élvezem.... Több Mosolygok, aztán nevetek. Nyílik a tudatom, utalásokat kreálok a mai korhoz. Közben családom elhagyja a helyiséget. Ez a mese nekem készült.

Az 50-es évek Amerikájába visszarepítő Wes Anderson-rendezés, az Asteroid City egy kimondottan idegesítő film. A mesterséges színvilág rettenetesen zavaró és még inkább műanyaggá teszi az egészet. Bár rengeteg sztár szerepel a filmben – Tom Hanks, Sc... Többarlett Johansson, Margot Robbie, Adrien Brody, Bill Murray, Liev Schreiber, Matt Dillon, Willem Dafoe, Edeward Norton –, ők sem képesek megmenteni a végeredményt. Az pedig szürreális és gyengécske. A központi téma egy sivatagi kisváros ifjúsági csillagász-találkozója, amely egyszer csak átvált az idegenek fenyegetése miatti teljes elzárásra a külvilágtól. A mesterséges légkör és színezet ettől a ponttól még mesterségesebb lesz. A karakterek valószínűtlenek, a konfliktusok pedig műviek. De a legnagyobb gáz a filmmel az, hogy bepaliznak nyolc-tíz öregedő sztárt, akik méltatlan helyzetben csinálnak hülyét magukból. És nem jópofán. A másik nagyon dühítő dolog az a színezés. Nem tudni, milyen hatást reméltek ettől, de rettenetes. Ez marad meg leginkább bennünk utána.

Wes Anderson nevét hallva, olvasva aligha van olyan mozirajongó, aki ne tudná azonnal, hogy mire számítson. A rendező stílusa elvont, abszurd, ezer közül is felismerhető. Egyedi kézjegyét, az erőteljes stilizációt pedig talán még egyszer sem járatta ... Teljes kritika

Nekifogtam ennek a filmnek a sok sztár miatt, de nagyon megbántam. Úgy kb. a film feléig jutottam, majd abbahagytam, és muszáj volt rögtön valami normális filmet néznem, hogy kitisztuljon belőlem az Asteroid City szürreális idiotizmusa. Meg a szememe... Többt is pihentetnem kellett a pusztító színvilág miatt. Ha egyetlen szóval kéne jellemeznem: tragédia.

A Wes Anderson-filmek elsősorban stíluson utaznak, és általában egy-egy kisebb témát dolgoznak fel, felszínesen izgalmas karakterekkel. Az Asteroid City azonban megpróbál egy mélyebb témát körüljárni: a filmben Wes Anderson saját magát és alkotói kép... Többességét tárgyalja ki. Ezt egy metaköntösbe csomagolja, a film egy film létrehozását mutatja be. Na most, maga a film lényegében random jelenetek összessége, melyben szinte robotikus karakterek próbálnak érezni dolgokat. Hogy pontosan mit, az interpretációfüggő. Lehet az egyik karakter halálának feldolgozása a központ, lehet az életcélok hiányának keresése az, lehet valami meghökkentő esemény feldolgozása. És lehet mindhárom. Mindezt érzelmileg visszafogott módon látjuk. A film egyáltalán nem akar válaszokat adni, és igazából van annyi koherencia a történetben, hogy ez nem is baj. A története mindenféle analízis nélkül is megállja a helyét, hisz a rendező stílusa és furcsa karakterei végig izgalmasak maradnak. Még akkor is, ha a fel kell ébrednünk a film végén.

Ez nem volt mindenkinek való, úgy látom a reakciókból mindenféle filmes oldalakon. Úgyhogy elöljáróban egy jótanács: csak az nézze, akinek bejött A Grand Budapest Hotel meg A Francia Kiadás. Nekem állatira tetszett, egyszer kimentem fagyiért a konyhá... Többig, de addig is muszáj volt leállítani, egyszerűen nem lehetett kihagyni egyetlen képkockát se. A mondanivalót könnyen dekódolhatónak találtam, ha valakinek nem jött át, érdemes leguglizni, biztos van fenn megfejtés a neten, én most inkább nem spoilereznék. Ja, mindenki IS szerepel a filmben.

A kreativitás hiánya újabban filmbeli nagyságokat ölt. Lehetne részletezni, hogy miért. Miért nincs mondanivalója a mai filmeseknek? Talán az ihlet, az eredeti ötlet, a sok embert érintő témák egyéni megfogalmazása filmes nyelven megkívánna olyan, az... Több életben elszenvedett tapasztalásokat, amik végül a kreativitásban törnek felszínre. Nagyjából ez hiányzik. És nyilván a kultúra más területein is érezhetjük, hogy a kapcsolati és az egzisztenciális tőke képes ilyen, és az Asteroid Cityhez hasonló minőséget alkotni. El kellene kezdeni tehetségeket keresni, hogy végre legyen ennek az őrületnek végre. Vagy legyenek szívesek odaírni a filmhez, hogy bocsi, csak unalmunkban szórakozunk, te meg fizesd ki, balfék. Dadaizmusból is megárt a sok.

Az '50-es évek lokális ábrázolása, melyben a cselekmény játszódik, tetszett, de Wes Anderson filmjei még mindig nem tudnak megmozgatni, bár van kettő tőle, ami érdekel. Inkább a miliő az, ami túlságosan műre sikerült, és hiába válogatták össze a legj... Többobb színészgárdát, még ők sem tudták ezt kiemelkedővé tenni. A dialógusokra és a színészi játékra nincs panasz, a humor is tetszett egy bizonyos mértékig. Többen szóvá tették a túlzott színeket, bár engem ez zavart a legkevésbé, mert ettől egyedi az alkotás, részben. Érthető, hogy a rendező a filmek előtti korszaknak tiszteleg, de ennél "színháziasabban" is meg lehetett volna csinálni egy harmadik típusú találkozást, nem mentem volna bele a gagyi animációba. Nem veszítek vele sokat, ha kihagyom, és kezdek rájönni a miértjére, hogy a streamingek is szabadulnak tőle pár hónap után. 2 és 3 csillag közé helyezem, mert bár ez egy rétegfilm, de könnyen felejthető retro-futurisztikus sci-fi komédia. "Nem ébredsz fel, ha nem alszol el!" – szólaltak fel a filmben. Ha elalszol rajta, később felébredsz. Én szóltam. 4,5/10

Ha gonosz akarnék lenni, azt mondanám, ha láttál egy Wes Anderson-filmet, akkor mindet láttad. Nagyon egyedi a stílusa, ugyanakkor képtelen igazán megújulni, amit mondjuk nehéz felróni neki, amíg ilyen szeleburdi filmeket készít. Amúgy ez lehet a leg... Többjobb szó a munkásságára, és így az Asteroid City-re is. Nem mondanám térdcsapkodóan viccesnek, de szinte végig vigyorog az ember, pörögnek a párbeszédek, sziporkáznak a remek színészek, aztán az ember kicsit (csak kicsit?) el is veszik ebben a kedves, szimmetrikus, élére állított káoszban. Bejött a meta felépítés is, a változó képarányok, a színes és fekete-fehér jelenetek, a felvonásokra osztás, egyszerűen nem tudnék olyan dolgot mondani, ami ne tetszett volna benne. Szóval, ha rövidebben kéne összefoglalnom: ez egy Wes Anderson-film.

Úgy éreztem magam filmnézés közben, mintha én lennék az UFO.

A film érdekesen játszik a karakterekkel. Néha robotikusnak tűnik az egész. A film megvalósítása, abban a formában, hogy visszarepít bennünket az '50-es évekbe, nagyon jó ötlet volt. Hogy miről szól a film, az számomra nem derült ki. Inkább a kor sze... Többlleme tette nézhetővé számomra. Jó ötletnek találtam, hogy az író alkotói folyamatával vezette végig az események fonalát. Nem vagyok benne biztos, hogy még egyszer megnézem. :)

Ez nem az én történetmesélési stílusom. Nekem ez nagyon művi, elvont. Inkább Wes Anderson rajongóknak ajánlom, máskülönben csalódás lesz a végén.

Ez nem tudom, mi akart lenni. A legnagyobb színészek pedig csak pár percig szerepelnek, úgyhogy még csak miattuk sem érdemes megnézni.

Sem a pénztárak előtt, sem producerek számláiról.