Vivárium

A Vivárium picit szürrealista, de azért egy érthető és szépen összerakott metaforát hoz létre, sőt története belső logikája is megfontolt, így koherens és olykor vicces mozit kapunk. Jesse Eisenberg és Imogen Poots által alakított fiatal pár családalapítási és letelepedési tervei egyre nagyobb akadályba ütköznek, hisz liminális poklukból nem tudnak kitörni, és bár egyedinek és lemásolhatatlannak gondolják magukat, szép lassan integrálódni kezdenek a világukba. Csak szép lassan, mert mindkét karakter a kitörést fontolgatja a maga módján, melyet a gyász többi lépése követ nem sokkal később. Bár a történet kissé depresszív és komor, a szituációk komikusak, így a tónus ingadozása érdekessé teszi még az unalmasabb részeket is. Nem tökéletes, a film utolsó harmada kicsit belassul történetmesélés szempontból, bár a film intenzitása itt is elég erős. Ennek ellenére több mint egy sima hangulatfilm, mégis a Mother!-hez tudnám leginkább hasonlítani az absztrakt történeti elemei miatt. Szórakoztató és aztán elgondolkodtató, érdemes megnézni.

A hangulata érdekes volt a filmnek. Már az előzetes is egy nem mindennapi, bár kicsit elvont film hangulatát keltette. Olyan is volt. Némiképpen beteg. A látvány elég monoton, a történet is egy idő után egyhangú lett. Jesse Eisenbergnek jól állnak ez... Többek a karakterek, ezzel nem volt baj. Nekem a végkifejlet volt egy kicsit kevés, nem sok kérdésre kaptunk választ, és így, valljuk be, az egésznek nem sok értelme volt.

Jesse Eisenberg zseniálisan játszik ebben a kifejezetten érdekfeszítő moziban. Mi a lényeg? Erre nem lehet konkrét választ adni, de talán az egyik legfontosabb a személytelenség, uniformizáció, erre építenek szerintem az egyforma házak. Akár lehet eg... Többy kísérlet, de erre rácáfol a kisfiú átváltozása. Akkor inkább egy idegen életforma rabul ejtése, és azok kísérletezgetései. Hiszen direkt módon úgy vannak a házak, az utcák, az ég, a felhők, hogy észrevegyük, ez bizony számítógéppel kreált háttér. Szerintem aki fogékony, és szeret kombinálni, agyalni, nézze meg és véleményezzen.

Véleményemet azzal kezdeném, hogy a Vivarium című film egy igencsak rétegfilm, ami minden bizonnyal alaposan meg fogja osztani azon emberek csoportját, akik rászánják az életükből azt a kicsivel több mint másfél órácskát. Merthogy már a műfaji behatá... Teljes kritika

Végig lengi valami megmagyarázhatatlan, ami a legvégéig benne van. A műfajt kedvelőknek jó lehet a film, befejezésben picit többet vártam.

Ha valaki kínozni akarja magát másfél órán keresztül egy elvont hülyeséggel, bátran nézze meg!

Monoton, idegesítő, zavaróan egyöntetű képi világú film, amely bezárja a fantáziánkat egy dobozba. Pontosan olyan, amilyennek szánták. Szerintem a film a gyermekesek életképeit túlozza el egy gyermekmentes világnézetű személy szemszögéből. Folyamatos ordítás, türelmetlenség, kimerült és kizsigerelt „szülők”, megállás vagy kilépési esély nélkül, gyakorlatilag egy kis parazitának kell helyet biztosítaniuk: így láthatja valaki a kisgyermekükkel viaskodó fiatal, kezdő szülőket kívülről. Szerintem ez a film egy kisarkított, rendkívül egyoldalú metafora. Nekem tetszett.

Az utóbbi időben általam látott filmek közül az egyik legegyedibb és legötletesebb alkotás. Már műfajilag sem egyszerű besorolni, valóban van benne némi horror, de alapvetően egy családi drámát ábrázol sci-fi elemekkel. Rendkívül sok témát feszeget a... Több film, talán egy kicsit sokat is markol a bő másfél órás játékidőhöz képest. Anyaság, klasszikus családszerepek, elhidegülés, az áldozatok, amiket a családért hozunk, és még sorolhatnám. A film röviden a családalapítással foglalkozik, illetve annak árnyoldalával. Ez az alapvetően nem túl pozitív üzenet és az elvont ábrázolás az, ami véleményem szerint ennyire megosztóvá teszi, pedig a felszín alatt ez egy nagyon okosan összerakott film. A film eleji, kakukkmadaras metafora is nagyon találó, remekül összecseng azzal, ami később történik a filmben. A színészek pedig remekeltek, szerintem Imogen Poots volt a legjobb, de Jesse Eisenberg és a kisgyereket alakító srác is tetszettek.

Furcsa egy film volt az biztos, nem mondom hogy minden lépést, történést értettem, de egynek jó sci-fi volt.

Nem igazán értettem miről is szólt a film, de az atmoszférája tetszett. Valahol az örök körforgást szemlélteti és hogy milyen parányiak vagyunk a élet tengerén.

A film számomra arra helyezte a hangsúlyt, hogy mennyire jelentéktelen is az ember. Egy porszem. A két szereplő alakítása is remek volt.

Aki horrorra számít, biztosan csalódni fog. Ez egy groteszk dráma sci-fi elemekkel, annak viszont kiváló. Mivel a történet a körforgásról szól – melyben a főszereplők csupán kellékek –, a film vége is kerek, még ha nem is megnyugtató. Én szerettem.

Nem nagyon néztem utánna a filmnek, mielőtt nekiültem, így igazán kellemes meglepetésként ért. Nagyon jó látványvilág és egy remek sztori, na meg a mögöttes tartalom és a társadalomkritika. Elsőre kissé hiányoltam a film végi magyarázatot, de mikor másodjára néztem meg már nem zavart a túlságosan is nyitott vég.

Különleges film, de nem pont ilyenre számítottam. Az alakítások jók, és a történet előmenetelében is van feszültség, de a befejezés nem tetszett.