Willard

Ez egy nagyon pihentagyú és elvont film a maga pozitív értelmében, szeretem az ilyen típusú filmeket így ez is tetszett.

Szépen leforgatott álom, vagy talán inkább rémálom. A legjobban a nyitójelenet fogott meg, de említésre méltó még az erős színészi játék és a film utánozhatatlan hangulata.

A neurotikus és homofób Willard egy öreg házban él idős édesanyjával és egy csomó patkánnyal, akikkel meghitt kapcsolatot ápol, közülük is a legjobban a Szókratész nevű patkányt szereti. Eléggé abszurd kezdés, ami érdekessé teszi a filmet, de sajnos ... Többnem bírja fenntartani az izgalmakat. Talán csak egy csipetnyi humor kellett volna bele, és máris sokkal könnyebben elmegy. Így viszont egy vérkomoly, mérsékelten izgalmas velőig depressziós filmet kapunk.

Ez egy közepesen kivitelezett pszicho horror arról, hogy milyen hatással lehet egy édesanya a fia életére. Az operatőri munka, a zene és a színészi játék mind megfelelő ahhoz, hogy a film élvezetes legyen, mégis összességében hiányzik valami, amitől több lehetne egy felejthető filmtől.