Kiss Manyi

Kiss Manyi (anyakönyvileg: Margit) tizenöt évesen kezdte a színiiskolát Kolozsvárott.

Tanulmányait követően Miskolc, Szeged, és a Felvidék láthatta őt színpadon tündökölni, majd többek között a Magyar és a Városi Színház előadásaiban lépett fel. Játszott a Fővárosi Operettszínházban és a Vígszínházban is. Anyagi okokból évekig szerepelt revükben, kabarékban.

1954-től haláláig a Madách Színház tagja volt. Filmes pályafutása egy véletlennel kezdődött. 1936-ban délelőttönként általában a Hunnia Filmgyárral szemközti Schrattner vendéglő teraszán üldögélt, hátha épp valamelyik filmesnek megakad rajta a szeme. „Maga színésznő?" - kérdezte tőle Székely István rendező, és a választ meg sem várva vitte magával a Café Moszkva forgatására.

Karrierje a harmincas évek második felében kezdett felfelé ívelni. A nagy áttörést a 3:1 a szerelem javára elhagyott menyasszonya és a Maga lesz a férjem cserfes szájú Veronikája hozta meg neki. 1944-ig évente több filmet forgatott, majd jött az ostrom, s az indexre tétel a tábori színházi fellépések miatt, és csak 1949 nyarán hívták újra a Gyarmat utcába a Lúdas Matyi francia nevelőnőjének szerepére, egy évvel később pedig egy új szerepkörben mutatkozott be.

Fábri Zoltán filmjével, a Viharral kezdődött a sovány, kevés szavú, átható tekintetű, valós életkoránál idősebb parasztasszonyok sora, amelyek közül filmen a Körhinta Patakinéja emelkedik ki. Ám ha közvélemény-kutatáson keresnénk Kiss Manyi legemlékezetesebb alakítását, minden bizonnyal Mamcserov Frigyes filmje, az 1962-es Mici néni két élete kerülne a toplista élére. A film igazi jutalomjátékot jelentett a valahai szubrettnek. Egyik utolsó filmje A fekete város volt.