Szegény Schwarzenegger, kapott egy Zs-kategóriás akcióvígjátékot, ami sokkolóan nem humoros. Rossz volt nézni ezt a kínlódást. Messziről kerüljétek el.
Nincs mese, ez tényleg Christopher Nolan legjobb filmje. Tátott szájjal néztem, hogy Hollywood képes ilyesmire. A háborús műfaj új mesterművel gazdagotott.
A sztori egész ütősnek tűnt, valahogy mégis kielégítetlenül hagyott, és anem markolásztam a fotel karfáját az izgatottságtól. Érzelmileg elég alacsony lángon égett. A színészek kicsit keveset tettek bele magukból. Amúgy végülis jó volt, érdemes megnézni.
Nagyon szeretem a rendező filmjeit, pont egy olyan rétegben tengődő emberpárról szól ez is, mint amilyenek közt manapság egyre több az ilyen eset. Nemcsak filmművészeti értéke van, anem úgy egyáltalán aktualitása és emberi oldala is.
Nagyon sok a szöveg benne. Barrymoore egy rettentően rossz színésznő, Olyphantnak meg titkosügynököt kéne játszania, nem pedig egy unalmas ingatlanügynököt behúzott farokkal. Nem is nézem tovább...
Férfiként számomra rettentően unalmas volt. Megértem, hogy a lányok miért rajonganak érte, csak nekünk nem lenne kötelező megnézni, de hát így valentín közelében bármire rávehető a többségünk. Nőknek tökéletes, férfiak pedig inkább egy sör mellett várják meg párjaikat a mozi előtt.
Tartalmatlan, jellegtelen, szellemtelen. A romantikának nyoma sincs benne. 102 percen át húzódó nyál egy amcsi playboy és egy naiv indiai csaj románcáról.
Szinte minden jelenetben dominál a zenei elem, a magasabb szinthez egész egyszerűen nem elég. Valami biztos nem lesz rendben velük, mert szinte minden esetben az ellenségnek szurkolok.
48 Nyírjuk ki Günthert! (2017)