Nem ez volt az első horrorfilmem, de ezt képtelen voltam végignézni. Felkavaró és egyben felháborító; a brutalitásnak és a durvaságnak is van egy határa, számomra a tűzre dobott csecsemő jelenti ezt a határt. A teljes filmet nem tudom értékelni, idáig jutottam.
A lényeg az, hogy az embernek ne legyenek különösen nagy elvárásai a filmmel szemben, mert akkor simán csalódni fog. Ez egy B-kategóriás, abból is egy gyengébb produkció. Próbál építkezni a műfaj kliséiből, ahogy a karakterek úgy a történet egyaránt. Sajnos ennyire futotta. Harmatgyenge, de azért kedvelhető alkotás.
Szeretem az élet írta, egyszerű cselekményű filmeket. Depresszív hatású, de a műfaját és a tartalmát ismerve nem is vártam mást. Azért ne olyankor nézze meg bárki is, amikor egyébként is padló alatt van, mert ez a film garantáltan döngöl rajta még egyet, humornak nyoma sincs benne.
Az már biztos, hogy nem az a filmtípus, amire az emberek gyakran rákeresnek, ha épp filmezéssel akarják elütni az időt. Nagyon nyomasztó, a főszereplő életét megkeserítő depresszió az egész filmet áthatja. Szerintem egy kicsit a második esélyről is szól, és mindenképp figyelmeztet a depresszió veszélyeire, arra, hogy nem szabad könnyelműen venni a betegséget, mert könnyen tragédiához vezet. Véletlenül akadtam a filmre, és nem hiszem, hogy valaha újranézem, de ha valaki szereti fejtegetni az emberi természetet, hajrá, ennél jobb alapot keresve sem találhat.
Amióta olvastam a könyvet, én ezt a filmet nagyon vártam. Fantasztikus egy sztori és nagyon egyedi, és bár egy kicsit féltem, hogy esetleg elszúrják a készítők, nagyon megnyugtató, hogy ennyire profi lett az egész. Hűen visszaadja a regény hangulatát és világát. Az egész egy zseniálisan felépített sztori.
Keresem a szót, azt hiszem, a beteg az, ami leginkább jellemzi a filmet. Mintha egy némafilmes szerepet akartak volna hangosfilmben előadni, ráadásul színpadias, erőltetett, még a jobb poénoknál is úgy éreztem, hogy akkor most azt várják, hogy itt és most felkacagjak. Ez a fajta nevettetés nekem nem jön be, gyenge próbálkozás.
A cselekmény ugyan elég semmitmondó, John Cho és Parry Shen azért láthatóan igyekezett a maximumot kihozni a szerepéből. A kultúrák ütköztetésében némi kis sztereotípiát véltem felfedezni, de egyébként semmi extra. Valahol a gyenge és az átlagos határán mozog a film.
Olvastam a könyvet, és bár látszott, hogy hiteles próbál lenni ez az adaptáció, azért ez nem feltétlenül sikerült. Ugyanaz a baja, mint a legtöbb magyar filmnek, a párbeszédek sutasága... A színészekkel nincs semmi baj, de egy tapasztaltabb, vizuálisan érzékenyebb és érettebb rendezővel ez a produkció sokkal több is lehetett volna.
Szép, szép, de nekem kicsit üres ez a film. Tipikusan Oscar-alapanyag, de végül csak egy átlagos mozi lett átlagon felüli színészi teljesítményekkel és közepes rendezéssel.
Nagyon sokat vártam ettől a sorozattól, főleg mivel a szexuális hovatartozás témáját feszeget és szerintem ez egy eléggé komoly téma. De számomra túlságosan infantilis volt az egész, így nem igazán tudott lekötni egyszerűen. Másrészt pedig a karakterek sem valami kidolgozottak.
A Kaptár első része - úgy gondolom, hogy valódi és egyetlen epizódja - a mai napig nagy kedvencem. Sajnos az ezt követő részek már csupán halvány utánzatai és érezhetően csak anyagi indíttatással készültek el. Sajnos a Vendetta is egy elég gyenge epizód, ami már nem igazán tudja, hogy mit is akar a nézőtől.
Szerintem borzasztóan primitív a forgatókönyv. Nem akarok senkit sem megbántani ezzel, de egy ilyen hevenyészett történeten még bőven lett volna mit csiszolni, mert máskülönben a film hangulata nagyon jó. Amondó lennék, hogy az alapszituáció még zseniálisnak is mondható, csak ahogy fokozatosan kibontakozik, úgy lesz egyre kapkodóbb.
Én alapvetően kedvelem a Transformers szériát, nem világmegváltó filmek, de kikapcsolódni jó. Ez viszont nálam is kicsit kicsapta a biztosítékot. A múmia után egy újabb nagy mellélövés, mert ha legalább telezsúfolták volna látványos pörgős jelenetekkel, az oké, de itt még az sincs meg úgy, mint korábban, és az egész nagyon hamar borzasztóan unalmassá válik. Kár...
Egy nagyon jól megírt politikai-bírósági thriler, ami szerinte lebilincselően van megírva, egy lélegzetvételnyi időt sem hagy. Harrison Ford pedig nagyon jól alakít, talán az egyik legjobb szerepe.
Csak kisebb részletekben tudtam megnézni, mivel annyira "tömény" ez a film. Jól van felvéve, szép a képi világa, de a történet nekem egy kissé összecsapott. A karaktereket egyszerűen jobban is kidolgozhatták volna, és nem csak egy séma szerint építeni fel.
Hát én nem dobtam tőle hátast, ez a Sparrow karakter szerintem ma már nem igazán tud ütni, nem úgy, mint a kétezres évek elején. Mondjuk az igaz, hogy legalább visszatért a széria a gyökereihez, de ez már csak önismétlés, eredeti ötletek nélkül. Profitorientált popcornmozi, amivel nem lenne baj, ha feszes, érdekes, szórakoztató tudna lenni. De hát erre ne számítsatok.
Megvallom őszintén, hogy én igazából Rachel Weisz miatt néztem meg a filmet, és benne nem is igazán csalódtam. Remek alakítást nyújt. A film azonban nem annyira tökéletes, több sebből is vérzik. Ami kicsit zavaró volt az a sokszor esetlenül megírt párbeszédek és már valahogy az alaphelyzet is túlságosan abszurd, hogy komolyan vehető legyen. Összességében egy korrekt film, amit egyszer simán meg lehet nézni.
Doris Day igazi hisztigépet alakít, olyasfélét, akinek szívesen lekennénk egyet, hogy végre észhez térjen. Hatásos alakítás. Idegesítő. De ettől függetlenül is nagyon jó feszültséggerjesztő.
Érdekes koncepció volt, de Dragomán azért ennél jobb adaptációt is megérdemelt volna. Egyébként végig az járt a fejemben, hogy vajon mennyi pénzből készülhetett? Az egész kicsit olcsó hatást keltett, de a sztori miatt mégis azt mondom, hogy megérte.
40 Goblin (2010)