A színészek alakítása nem igazán értékelhető. Szinte minden jelenet papír ízű és kegyetlenül hatásvadász. A történet pedig egyszerűen nem bír lekötni. Még az is érdekesebb, ha kiteszem a kamerát az ablakba és feljátszom, hogy kik várnak a hetes buszra reggel. Sajnos ez most balul sült el, én meg sajnos elmentem rá moziba.
Nagyon kellemes családi mozi egy gyönyörű színésznővel a főszerepben, több nem is kell, ráadásul nem az a fajta egyenmázzal bevont történet, nincs túltolva a romantikus szál, így akár mindenkinek nézhető lehet.
Kiváló film, csak az "bánt", hogy ez a film úgy van elkönyvelve, mint egy átlagos thriller. Pedig korántsem az. Ford alakítása egészen jól sikerült, pedig nem vártam tőle sokat, ebbe a karakterbe viszont egész jól bele tudott illeszkedni. Szerencsére nem hemzsegne annyira a klisék a cselekményben, mint azt az ember várná, egyszóval érdemes megnézni.
Megkockáztatom azt, hogy a sorozat sokkal kiforrottabb, mint a film. Ott ugyanis vannak itt-ott előforduló dramaturgiai botlások. Ez viszont valami elképesztő mennyiségű gyomrost tud adni.
Vitatkoznom kell mindezzel, én nagyon is kedvelem a művészeteket, azt hiszem, hogy aki ebben a világban mozog, annak egyébként is tetszeni fog. De a film egyáltalán nem a művészi oldaláról mutatja be, semmilyen alkotás nem születik, csak különböző firkálmányok, amelyek nem igazán tetszetősek. Láttam rengeteg szép graffitit, és furcsa, hogy ebben a filmben egy sem volt.
A film egyik érdekes újítása az előző részekhez képest, hogy belepakoltak egy nagyon csinos és nagyon gyilkos női robotot is, elvégre ez eddig nem volt. Kristianna Loken megfelelő választásnak bizonyult, lévén színészi képességei nem nagyon, testi adottságai viszont igenis voltak a szerep sokrétű megformálásához. Egyébként egy közepesen jóra sikeredett filmről beszélünk, ami kvázi a rajongók megnyugtatásaként született.
Chuck a nyolcvanas évekől...az egyik szemem sír a másik nevet...különben annakidején sráckoromban igazi ereklyánek számított. Szóval akkoriban szerettem. Nem úgy gondoltam rá, mint egy Indi Joe epigonra...
Mindenképpen hiánypótló alkotás, az ilyen történetekből nagyon kevés van a filmpiacon, és szerethető benne, hogy egyáltalán nem válik melodramatikussá a cselekmény, noha nagyon is szívhez szóló tud lenni.
64 Különleges kapcsolat (2010)