Ez a film olyan volt, mintha valaki belenézett volna a fejembe, és szépen, finoman kirakta a képeket egy régi családi album lapjaira. A történet nem pörög mint egy akciófilm, hanem lassan ereszt be az érzelmek világába: a múlt sebei, a megbocsátás lehetetlensége és a csendes gyógyulás képei még napokig bennem maradtak
Nehéz mit gondolnom róla, mert a képi világa nálam nagyon bejövős volt, de a sztori abszurditása már valahogy nehezebben ment át nálam. Nagyon felemás érzésekkel jöttem ki a filmről.
Szerintem ez tipikusan az film, aminek nagyobb a füstje, mint a lángja. Bár nem állítom, hogy rossz lenne, sőt, egészen kiemelkedő, de ettől a rendezőtől szerintem kaptunk már jobbat is.
Tetszett a koncepció, így úgy döntöttem, hogy megnézem, de túl unalmas volt, még az 1. epizódot sem tudtam befejezni, 2-3 percenként új szereplőket mutatnak be, a viccek nem viccesek, csak ostoba unalmas nyögvenyelős dolgok. Hagyjátok ki!
Hagy némi kívánnivalót maga után az biztos. Mindazonáltal nem szabad úgy tekinteni a filmre, mintha milliós hollywoodi szuperprodukció lenne. Ha nincs jobb dolgod, adj neki egy esélyt.
92 Érzelmi érték (2025)