Nagyon tetszett, tök jól ráérzett egy csomó kérdésre, ami mindenkiben felmerül szuperhősös filmek nézése közben, például "mért csinálja ezt ez a fickó egyáltalán? Miért jó ez neki" Aztán meg persze iszonyú vicces az egész, de nem annyira elvont, hogy a kicsik ne tudnák élvezni. Szóval 5 pont, telitalálat családi film.
Igazán hangulatos film, amely szerintem szinte a háttérbe szorítja a történetet. Néztem volna még, valahogy túlságosan is be van sűrítve a játékidőbe az egész koncepció.
Steven Seagal filmjeinél biztos, hogy jobb volt, de azért Jean-Claude-nak vannak jobb produkciói is ennél. A sztori sem volt rossz és a film fő harci jelenete is egészen izgalmasra sikeredett. De én egy kicsit dinamikusabb tempót vittem volna az egész filmbe; lassúcska volt minden.
Nálam benne van a top tízben. Több mint százszor láttam már, és a feleségemet az őrületbe kergetem azzal, hogy kívülről fújom a párbeszédeket. Néhány jelenetnél még mindig könnybe lábad a szemem. A színészek olyan valósághű érzelmeket jelenítenek meg, amivel nem lehet nem azonosulni. Stewart alakítása briliáns. Nagyszerűen alakítja a kisvárosi álmodozót, aki először mindenét elveszti, majd megtalálja völgyből a kiutat. Egy-kettő elnyeri a néző szimpátiáját, és neki köszönhető, hogy a filmet újra és újra van kedvem megnézni. Reed pedig egyszerűen imádnivaló!
Jó kis film volt, meg lehetett nézni egyszer, nem jelentett csalódást. Izgalmas volt, fordulatos, élveztem, ki tudott kapcsolni. Alapvetően ennyit lehet elvárni szerintem egy ilyen filmtől.
Jancsi és Juliska helyett inkább az Alice Csodaországban-ra emlékeztetett. Annyira végtelenül színes és vizuálisan ingergazdag, hogy szórakoztató és abszolút kielégítő látványorgiát nyújtott...
Kusturica filmjei közül ezt egy kicsit gyengébbnek tartom. Talán a rendelkezésére álló keret is kötötte a kezét, talán még várattak magára az igazán nagy dobások, nem tudom. Ettől a film még nézhető, sőt van egy utánozhatatlan jugoszláv hangulata, hmisíthatatlan nyolcvanas évek, Kelet-Európa. A 130 perces játékidő alatt alig marad ideje unatkozni az embernek, noha néhány jelent egy kicsit lassúra sikerült.
Egy igazán szívmelengető dráma. Mondanám, hogy alapvetően egy csajos film, de szerintem nemtől függetlenül is lehet élvezni. Kellemes tempójú mozi, szép alakításokkal.
...hát egészen pontosan kifejezve, a minősége, nos...olyan, mintha egy nagyon elfuserált, alacsony költségvetésű pornót néznénk. Az eszmei értékéről nincs becslésem. Biztos korszakalkotó. Már csak az évszám miatt is.
Első pillantásra azt gondolhatná az ember, hogy már megint elővettek egy régi sztorit, hogy elrontsák Hollywoodban. De szerencsére ez a Zorro feldolgozás jól sikerült, és így legalább a fiatalabb korosztálynak is mond valamit Zorro neve. Persze moziban sokkal nagyobb élmény volt, mint tv előtt, de így is mindenképp érdemes megnézni.
Buck és Sid viszi el az egész filmet, a többiek már annyira nem viccesek, inkább olyanok, mint a kiöregedett komédiások, ugyanazt a viccet mondják 20 éve, és már inkább szánalomból kicsikarsz magadból egy nevetést, mert értékeled, hogy erőlködik. Nagyon ez volt az érzésem végig.
Ez a film véleményem szerint nem felel meg a kor elvárásainak, az én elvárásaimnak meg semmiképp. A történettel nincs semmi baj, lehetne ebbpl jó mozit csinálni, de a filmes eszközök gyengék, a képi világ fakó, az esemény nagyon lassú és unalmas. Ráadásul én még a színészi teljesítményt sem tudom pozitívan értékelni. Talán majd legközelebb.
Azon ritka szériák egyike, amelyeknél a folytatások mindig jól sikerülnek és nem érzem azt, hogy egyszerűen csak egy újabb bőrt húznak le róla. A legújabbat még nem láttam sajnos, de ezt is meg kell néznem még párszor, mielőtt tovább tudok majd lépni.
Ha szeretted a Madagaszkárt, akkor ezt imádni fogod. Sokkal viccesebb és eredettibb, mint a Madagaszkár, ráadásul látványosabb is. A rendezés ügyelt arra, hogy egy pörgős, poénokban és akcióban teli filmet készítsenek. A gyerekeim végignevették, és még a moziból kifelé jövet is a poénokat ismételgették. Családi filmnek első osztályú.
82 Megaagy (2010)