A háborús filmek nagyon jót szoktak tenni egy színész megítélésének, főleg, ha jó az háborús film. A Sólyom végveszélyben meg olyan közel hozza hozzánk a borzalmakat, és olyan gyorsan pörgeti végig ezt a balul elsült akciót, hogy eszünkbe sem jut azon gondolkodnunk, hogy most tulajdonképpen egy filmet nézünk. Hiába, az élet írja a legjobb sztorikat. Josh Hartnett és Orlando Bloom is hálás lehet ezekért a szerepekért, mert megmutathatták, hogy tudnak ilyet is.
Ha belegondolok egész jól szórakoztam, valahogy mégis nagyon felejthető volt a film számomra. A karakterek történetei nem igazán érintettek meg, így az egész sztori gyakorlatilag csak lepergett. Szerintem egyszer meg lehet nézni és ennyi.
Ez egy igazán jól sikerült és megindító háborús film. Nincs túlgondolva, nincsenek felesleges körök, minden jelenet, minden képkocka nagyszerűen illeszkedik a történetbe. A forgatókönyv feszes, jól kitalált, a megvalósítás pedig pörgős és erős. A történet igazi ereje abban áll, hogy megtörtént eseményeken alapul.
Az alakítások nagyon tetszettek, de ez a film úgy, ahogy van nagyon fura. Nem igazán értem, mi volt a célja a készítőknek. Minden esetre én nem nézném meg még egyszer. :)
Nem tudom miért, de ez a duó engem mindig garantáltan halálra röhögtet. Kicsit tartottam tőle, hogy ez vmi szentimentális banalitásig fajult vacak lesz, de szerencsére nem. Jókat nevettem.
Tisztában vagyok vele, hogy a Fekete Villám szörnyen ostoba történet, egyszerűen nem lehet hova tenni, mit kezdeni vele, mert minden aspektusában gyakorlatilag bugyuta. De, egyszerűen rettenetesen élveztem. És nem arról van szó, hogy kikapcsoltam az agyam. Elképesztően pörgős és tömény film. Szerintem egyszer mindenképp érdemes megnézni.
A viszonylag jól megírt történetet alighanem csak a gyengébb alakítások és az olcsó költségvetés miatti látvány viszi el. Ez még nem akkora baj, szerintem még így is korrekt ez a film.
Ken Loach egy igazi öreg nagyágyú, ez a filmje most mégsem szólt akkorát, mint azt sokan szerették volna. Nehéz megmondani, hogy mi a baj vele. Lehet, hogy nincs is baj vele, lehet, hogy egy ilyen történetből csak ennyit lehet kihozni. Így viszont a film erőtlenné válik a végére, amit már alig várunk, hogy aztán elmentsük a memóriánk hátsó zugába, hogy volt egyszer egy ír politikus, akit James Graltonnak hívtak.
Nem sokat lehet ehhez hozzáfűzni, egyrészt elképzelni sem tudom, hogy valaki ne látott volna még ebből egy részt sem. Ha tényleg így van, akkor mindenképpen nézze meg!
James DeMonaco igyekszik látványos elemeket vinni a filmbe, próbál feszültséget is teremteni, hogy érzékeltesse, hogy minden pillanatban veszély fenyegeti hőseinket. Egy kissé komikus is talán, hogy milyen könnyedén élnek túl biztos halált jelentő szituációkat. A végén meg annyi szörnyűség után, amit egy élet is kevés lenne feldolgozni,(SPOILER) a jófiú természetesen megkegyelmez. Aki sok vérre vágyik, az megkaphatja ettől a filmtől, mást elvárni felesleges.
Guillermo del Toro ezzel a filmmel is egy erőszakos, borzongató, de vizuálisan megkapó és eredeti munkát tett le az asztalra, amelynek legnagyobb része azt akarja elérni, hogy nagyon rosszul érezzük magunkat tőle, és megy is neki. A film egyik fele annyira kegyetlen, hogy rossz nézni, de a másik fele, bár a mesevilágban játszódik, sem ad semmilyen megnyugvási lehetőséget. A faun labirintusa kizsigerel, de érdemes megnézni.
Úhhuhuuu, nagyon szerettem, még fiatal lány koromban láttam, és hát mit mondjak, kész antikoncepció...szóval, ha habozol, hogy szülj e gyereket, fogadj-e örökbe, akkor inkább ne nézd meg. Kivéve, ha nagyokat akarsz röhögni...:)
A film nem okozott csalódást, hozta maga szokásos B kategóriás izesítését, megfűszerezve a karakteres színész játékkal. Mint azt megszokhattam itt is orbitális különbségek voltak színészi játékok közt. Amugy elment...
88 A sólyom végveszélyben (2001)