Öt epizódnál tartok, és máris kiszállok. Nem rossz, de nem hiszem, hogy én vagyok a célközönség. Ha fiatal vagy és nő, akkor neked való. Szép tájakat mutatnak Írországból és Horvátországból.
Mindenekelőtt borzasztóan elavultnak tűnik, végtelenül buta humorral és egy olyan áldokumentarista megközelítéssel, amelyet csak Gervais-szerűnek lehet nevezni.
Imádom ezeknek a lányoknak a bajtársiasságát. Tetszik, ahogy a forgatókönyv a jelenből a múltba ugrik, hogy megmutassa, hogyan jutottak hősnőink oda, ahol most vannak. Meghiúsult kapcsolatok és döntések, amelyeknek nem várt következményei vannak, ilyen az élet. Már a kezdetektől fogva tudjuk, hogy szívfájdalom következik. Nagyra értékeltem, ahogyan látjuk a nyers érzelmeket, amelyeket mindannyian érzünk időnként, olyan jól ábrázolva.
Ez egy szívmelengető igaz történet, amely valójában inkább egy családról szól, mint a kosárlabdáról. Ez azt jelenti, hogy - ahogy haladunk előre - egyre jobban felgyorsul, de egy kicsit lassan indul. Ennek ellenére nagyon élvezetes.
Melissa McCarthy már megint nem vicces, miért nem lepődök meg ezen? Ha azt mondom erre a filmre, hogy felejthető, akkor még mindig nagyon-nagyon finoman fogalmaztam...
Elkezdtem, de nem bírtam, mert nálam kicsit máshol van a maximálisan befogadható művér mennyisége. Ezen túl nem kétlem, hogy jó lenne, csak nem az én világom.
Nem tehetek róla, de bármennyire is ideglelős ez a sztori, nekem időnként egy picit megmosolyogtató is volt, főként azért is mert, annyira komolyan veszi magát a film, és emiatt tele van végeláthatatlan klisékkel, ettől pedig már sokszor kínosan rossz volt.
Két dolog: pár rész remek, erős, kerek és abszolút élvezhető, míg néhány lapos, és ha erre ráeresztjük a kissé közhelyes szereplőket és párbeszédeket, akkor ott azért van egy-kettő komoly mélypont. De a szándék és a színvonal remek.
63 Szerencse lánya (2022)