Alapjában véve nem szeretem a biblikus történeteket, de ez egészen elragadó volt, a gyermek Jézusról. Nagyon emberien mutatta be őt, amint fokozatosan felismeri, felfedezi a világot gyermekként.
Annyira nem voltam oda ezért a sorozatért, mert kicsit elegem van már az angol királynőről szóló filmekből. Még él, de több film született róla, mint Mátyás királyról, pedig ő sem volt piskóta. Maga a sorozat egyébként nem rossz. Mondjuk azt, hogy szerettem, de nem fogom újra megnézni.
Én igazából a későbbi változatot természetesen sokkal jobban szeretem Pécsi Ildikóval, de ennek is nagyon meg van a hangulata. Ugyan szerintem nem hozza a regény hangulatát, de annyira ez nem is lényeges, mivel a film egyszerűen szép.
Ez a film iskolapéldája annak, hogy hogan lehet ellőni az összes valamire való poént az előzetesben. Rock és Hart persze bőszen propagálták a filmet minden létező szociális médián, de nem ez lesz a nyár legütősebb vígjátéka, az tuti.
Tetszett a film keretezése, hogy nyolc nagyobb eseményen, illetve partin keresztül meséli el három év történetét. A történet maga ismerős lehet, a film a szerelem utáni elkeseredett hajszáról szól, aminek nyilván vannak mélypontjai és vannak benne kellemes fejezetek is. Ilyen az élet. A film meglehetősen realisztikusan mutatja be ezt a sokak számára ismert problémát.
Na, ez tipikusan az a film, amit vasárnap éjjelenként szoknak leadni, mert senki nem nézni. Én viszont megnéztem és köszönöm szépen, többször nem kérek belőle. Nagyon rossz, szinte követhetetlen. Nem is értem, hogy kinek jó mindez egyáltalán.
Soha nem vennék el olasz nőt. :) Egyes részei a filmnek erőltetettnek és hiteltelennek tűntek. Amúgy egy laza limonádé, avatatlanoknak sok csinos és ügyes színésznővel.
Nem vagyok egy nagy képregény fanatikus, de Deadpool karakterét igen nehéz megkerülni, így volt némi sejtésem arról, kiről is van szó. Aztán jött a film, és úgy éreztem, mintha átment volna rajtam egy tehervonat. Brutálisan jó!
Ez a film a bosszanovásított női Bob Dylan életéről szól, aki egy nagyon szegény családba születik, így aztán megtanulja értékelni az élet apró dolgait is. A rendezés egy kissé agyonsztárolja szegény Violetát, mert amikor a legemberibb oldalát mutatja be, akkor is úgy viselkedik, mint egy szent. Mondjuk én nem ismertem, lehet, hogy az volt. Egyébként a film meglepően jó.
Abszolút túlértékelt film, amiben két, jó dolgában rettentően unatkozó ember keresi arra a választ, hogy miért nem képesek már végre örülni valaminek, amikor egyébként olyan nagyon sok dologgal nem kéne foglalkozniuk ahhoz, hogy életben maradjanak. Úgyhogy nálam abszolút nem nyerő ez az értelmiségi szenvedés arról, hogy milyen szar is az élet.
Én élveztem minden percét, amit csak lehetett, zseniális alakításokat lehet benne látni és a fekete fehér színvilág nagyon egyedi hangulatot kölcsönöz az egésznek. Csakis ajánlani tudom.
Nem igazán számítottam sokkra ettől a filmtől, de sajnos azt is alul múlta. Nem mondom, hogy egy nézhetetlen, de annak, aki igényesebb szórakozásra vágyik, ez nem fog bejönni.
A sokszor látott kliséken és lopott ötleteken kívül nem igazán tud mást mutatni a film. Mindehhez ráadásul pocsék színészi játék is társul, így szerintem ez a film abszolút élvezhetetlen, és nézettebb közönség számára nem igazán nyújt majd tartalmas szórakozást.
Inárritú nagy kedvencem, de sajnos nem időrendi sorrendben néztem meg a filmjeit, így az agyondicsért Korcs szerelmeket csak sokadikként láttam, és be kell valljam, csalódtam egy egészen kicsit. Talán a hangulata, talán a képei miatt, vagy a csapnivaló magyar szinkron miatt. Ha valaki élvezni szeretné ezt a filmet, akkor mindenképpen felirattal nézze, mert a szinkron tényleg értékelhetetlen. Egyébként mindezek ellenére is az egyik legjobb film, amit valaha láttam.
Én erről a filmről nem is igazán tudtam. És azt hiszem meg is voltam nélküle. Egy kicsit gyengének érzem, Nicholson se valami kiforrott színész itt még. Átlagosnak mondanám.
73 Az ifjú messiás (2016)