A kedvenc sitcomom volt, nagyon bírtak a karaktereket és a széria fanyar, angol humorát. Nálam ez simán lekörözte a Big Bang Theoryt, a főcím pedig egy életre beleégett az agyamba. Nagyon jól kitalálták, ötletes volt és humoros, Roy és Moss pedig számom minden idők egyik legjobb komikuspárosa a televíziós sorozatok között.
Remek koncepcióval indult a sorozat, jót tett az egésznek, hogy a Fox kicsit megkeverte a részeket, és emiatt azért a sorozat megkövetelte a néző figyelmét. Egy elmés kis sci-fi volt, én is csak a sajnálatomat tudom kifejezni, hogy egy év után véget is ért. Ettől többet érdemelt volna. Viszont így legalább könnyű bedarálni, csak ajánlani tudom.
Ez nem az én filmem, azért egy drámába is beleférhetne egy-két humorosabb jelenet, már csak azért is, hogy szerencsétlen néző ne akarjon végezni magával, mire véget ér a szenvedés a képernyőn. Számomra túl komor és egysíkú az egész történet, nem tetszett.
Bár eleinte nem igazán kötött le a film, valahogy mégis sikerült ráhangolódnom, szerintem talán ez is az egyik fő probléma vele. Kell hozzá némi türelem, de az egyszerűen nem mindig van az embernek.
Meglepő film, az egyszer biztos. Szalai Anett a saját bőrén tapasztalta meg a szörnyű ás rettegett betegséget, és nem teketóriázott, dokumentálta a történteket, hogy egy remekbe szabott dokumentum/portré film készülhessen az anyagból.
A televíziós sorozatoknak is megvannak a mesterművei, és a Híradósok kétségkívül ezek közé tartozik, akárcsak a Breaking Bad, a True Detective vagy a Trónok harca, Sherlock stb, csakhogy ez a széria valószínűleg tényleg csak egy szűk rétegnek szól, mert a legtöbben talán nem tudnák értékelni. Kell az ilyen is, csak félő, hogy emiatt hamarabb ki fog fújni, mint kéne. Addig viszont ki kell élvezni.
Csak az öcsém miatt néztem meg, de számomra az ilyen filmek nézhetetlenek, ráadásul mindenképp ártalmasak a nézőkre, nemcsak a túlhajszolt akciók tömkelege, hanem a dramaturgia teljes hiánya miatt is, olyan, mintha egy PS játékot láttam volna, és még a konzol sem az én kezemben volt. Nagyon szánalmasak az ilyen filmek, és nem értem, hogy ki tudja egyáltalán élvezni őket.
Megható, kedves és emberi hangvételű szerelmi melodráma egy tiniről, aki egy különleges betegséggel küzd. Nagyon szép zenékkel és figyelemreméltó mellékszereplőkkel is, mint pl. az apa alakja. Én végigsírtam az utolsó 5 percet.
Felemelő dráma Jeremy Thomas kezei közül, aki nem először mutatja meg, milyen érzékenyen bánik az ilyen, komoly odafigyelést érdemlő történetekkel. Nagyszerű film!
Nem is tudom, valahogy ezek a fekete motoros csávók, nekem olyan hiteltelenek ebben a szerepben. A szereplőgárda kicsit kiegyensúlyozatlan. Ott van pl Fishburn, aztán az a csávó, aki Pamelát döngette azon a jachton egyszer...akkor most mi is van?
67 Pánik (2000)