Azt hiszem leginkább Margot Robbie-t és Ewan McGregort sajnálom a leginkább, az ő alakításuk még úgy, ahogy aládúcolja a filmet, de sajnos ez is kevés, hogy megtartsa. Nagyon felejthető lett a Ragadozó madarak, akárcsak bármi, ami korábban kikerült ebből a franchise-ból. Teljesen úgy éreztem, hogy ez a film egyszerűen a DC..."végjátéka" - a szó minden negatív értelmében.
Érdekes sorozatnak mutatkozik, bár az első rész után nekem egyből az Elit jutott eszembe róla. Összességében azonban ígéretesnek tűnik, a karakterek kidolgozottak, a tempója kellőképpen dinamikus.
Nem igazán tudtam, mire számítsak, a film eléggé semmitmondó, és reméltem, hogy nem egy túlheroizált történelmi filmecske lesz. De szerencsére akár van igazság alapja az egésznek, akár nincs, teljesen mindegy. A Léghajósok nagyon szórakoztató film, jól megírt karakterekkel és persze sztorival, amit mindenképp érdemes egyszer legalább megnézni!
Fu de nehezen tudom az ilyen filmeket végigülni, és nem is értem, miért hozom magam midnig ilyen helyzetbe: ez a film nem akar szórakoztatni, sőt. Azt akarja, hogy szarul érezd magad.
Hm, hát nem egy könnyű darab, egy kissé sajátos a történetvezetés dinamikája, részemről nem kevés türelem kellett hozzá, de azt hiszem megérte. Mélyen elgondolkodtató filmalkotás, olyan, amely kockára tudja tenni az ember gondolkodásmódját. Aki nem fél ettől, az nézze meg a filmet, garantáltan átértékel majd bizonyos dolgokat.
Guillaume Canet szerintem egy remek rendező, de ez a film elég csúnya melléfogás lett. Várod humort, de valahogy sosem jön meg, a szkript totál elhibázott, és így a színészek is csak keresgélik a helyüket a díszletek között. Unalom és kliséhegyek meg egy nagy adag vulgaritás. Nem ez a jó film receptje, azt hiszem, hogy ebben itt mind egyet tudunk érteni.
Nem egy unalmas, agyoncsépelt történet, ami mindenképp a film előnyére válik. Érdekes látni, hogyan lehetett sikeres karriert építeni a régi rendszer bukása után, szóval afféle kordokumentumként is értékelhető a film.
A remek szereplőgárda ellenére igazából nem vártam túl sokat a filmtől (magam sem tudom, hogy miért, talán, mert gyakorlatilag alig hallottam róla, és ez a csend egy olyan produkció körül, amiben ennyi remek színész gyűlik össze gyanús szokott lenni), de szerencsére egy nagyon kellemes pozitív csalódás lett a vége. Élveztem, ajánlom!
Ami a "szakmai" oldalát illeti, nem egy Dr. House, sokkal inkább a kapcsolatokra, a romantikus szálra helyeződik a hangsúly. A karakterek kidolgozása elég sztereotip, és az egésznek "új Vészhelyzet" hatása van, de nem rossz, bőven belefér a nézhető kategóriába.
Az utóbbi évek legjobb kínai drámája, ehhez kétség sem férhet, a két főszereplő berlini díjazása pedig abszolút megérdemelt, amit ők nyújtanak, az nem evilági. Ritkán mondok ilyet, de le vagyok nyűgözve.
Nem állítom, hogy az év filmjét láttam, de azt igen, hogy egy igen kellemes élményben volt részem. Szépen építkezik, szórakoztató, a történet pedig kellően eredeti. Bátran tegyetek vele egy próbát!
Engem teljesen letepert a film hangulata. És talán ez valahol gond is, hiszen a történet nem kifejezetten "új a nap alatt". Talán egy kissé klisés is, Nemes Jeles alkotása pedig mintha egy komfortzónában maradna. Nagyon biztosra ment, ahol mondjuk ezt meg is értem, de azért lehetett volna néhány jelenetben bevállalósabb.
Nekem az ilyen könnyed romantikus filmekből igazából jöhet bármennyi, nincs túllihegve a sztori, megvan a maga menete, így nulla kockázatvállalással is a készítők részéről egy abszolút nézhető filmet kaptunk. Az alakítások egész jók, bár az érzelmek nálam annyira nem jöttek át a karakterek részéről. Szerintem egyszer meg lehet nézni, de aztán el is felejti az ember.
És itt van, az év első kis híján tökéletes filmje (persze ízlések és pofonok). Iszonyú mennyiségű mondanivalója volt a rendezőnek, olyan érzékletesen tárja fel a sztori egyes rétegeit, ami számomra leginkább az Egy magányos tinédzsert juttatta eszembe. Ott láttam utoljára ennyire mély, de mégis a maga nemében szórakoztatót. Egy pazarul őszinte film a gyerekkorról Dafoe megismételhetetlen alakítsával. Akik kedvelik a drámákat, ezt a filmet semmi esetre se hagyják ki!
Mit is írhatnék? Ha az ember szereti a szirupos romantikus filmeket, nyilván tetszik neki. Ha meg nem szereti, nem nézni meg, de ha mégis megnézte (mint ahogyan esetünkben én is), nem lesz tőle elragadtatva. De ok, félretéve minden előítéletemet és ellenérzésemet, végső soron nem egy borzalmas film, bár a színészi alakításoktól nem ájultam el.
Az biztos, hogy nagyon rá kell hangolódni a filmre ahhoz, hogy igazán élvezhető legyen. Kipihenten kell neki ülni, nem egy könnyen emészthető sztori, de szerintem megéri megküzdeni vele.
Elnézve ezt az iszonyat nagy várost, gazdasági fejlettség ide vagy oda, szerintem nem való embernek ilyen nyomorúságos élet. Mint egy túlzsúfolt hangyaboly. De, hogy a filmről is írjak valamit. Nem is tudom, nekem olyan érzésem volt, mintha a rendezőnek halvány lila gőze se lenne a kínai valóságról. Ok, nyilván van, de nem él benne, nem éli át az ottani helyzetet és ez érezhető a filmen is. Mintha rá akarna kényszeríteni egy "én ezt innen, Hollandiából így gondolom és punktum" látásmódot. Nem tetszik ez a stílus.
60 Ragadozó madarak (és egy bizonyos Harley Quinn csodasztikus felszabadulása) (2020)