Durva, hogy ez a film már ötven éves, de számomra semmit nem vesztett a vonzerejéből. A zene zseniális, még a mai napig is híres maradt több szám is, aztán meg van benne nevetés, románc, minden, ami egy jó kis szórakoztató filmhez kell.
Én sokáig azt gondoltam, hogy egy trash filmet nézek. De aztán rá kellett jönnöm, hogy ezt komolyan is gondolják. Ne nézzétek meg ezt a filmet. Időpocsékolás.
Sokkal ütősebb, sokkal átélhetőbb filmre számítottam, mint amit kaptam. James Woods hányaveti alakítása majdnem elvette a kedvemet az egésztől. Nem igazán jött be és nagyon csalódott vagyok, mer a képi világa igazán hangulatos a filmnek.
Nehéz hova tennem ez a filmet, mivel eléggé "művészire" sikeredett. Olyan, mintha nem igazán ügyeltek volna arra, hogy érdekli-e majd a nézőke vagy sem. Szóval, bizonyára jó film, csak éppenséggel én nem vagyok eléggé művel hozzá. Amit nagyon sajnálok, mert rengeteg rétege van az alkotásnak.
A Twister színvonalát máig nem sikerült meghaladni viharos szuperprodukciókkal. Sajnos, pedig ezek a filmek egy vagyonba kerülnek, mégsem képesek akkora izgalmat nyújtani, mint egy sokkal olcsóbb film majd húsz éve. A látványvilág rendben van, de valahogy a színészek gyengék, túljátsszák a szerepüket, a történet pedig kiszámítható. A film gyenge közepesre sikerült.
Ha van film, amivel engem ki lehet kergetni a világból, akkor ez az. Szerintem az egyik legpocsékabb és leghanyagabb, ami valaha készült. Teljesen butának és igénytelennek tekinti a nézőt és ez számomra nagyon dühítő.
Számomra a párbeszédek emelkedtek ki különösen, de nagyon erős helyzeteket is sikerült beleírni a filmbe. A színészek pedig tökéletesen kihasználják a szituációkban rejlő lehetőségeket. Nem véletlen a férfi főszereplő díja Cannesból.
A film első fele teljesen rendben van, a dramaturgia nagyon jó és az alakítások is megragadóak, de valahogy mintha eltörne a második felétől, egyszerűen kapkodóvá válik, és elég sok megválaszolatlan kérdést hagyott is bennem a történettel kapcsolatban.
Nagyon merész dolog egy ekkora klasszikushoz folytatásrészt csinálni, ráadásul húsz év után. Már pusztán a próbálkozás dicséretre méltó. Maga a film nem váltja valóra minden ígéretét, nem képes az első rész lendületével tarolni, de azért nézhető, vannak benne jó poénok is, és összességében vicces.
Engem valahogy egyszerűen nem tudott lekötni a film. Próbáltam követni, de a felétől egyszerűen teljes érdektelenségbe fulladt számomra. A verekedős műfajt még kedvelem, de ez a focival való bohóckodás nekem nem jött be.
Steven Soderbergh képes megalkotni azt az atmoszférát, ahol már a néző sem tudja, hogy mi az igazság és mi is történt valójában. A depresszió és az azzal járó problémák jól kerülnek ábrázolásra. A színészek mind jók, külön kiemelném Jude Law alakítását, tőle ehhez hasonlót még nem láthattunk.
A hidegháború szimbolikus módon az űrben fejeződött be. Ez a film abszolút a kornak megfelelő igényekkel készült, ne feledjük, 1969-ben járunk, abban az évben, amikor ember járt a Holdon. Ezzel együtt a film nem rövid, sőt... de egyszer meg lehet nézni.
Ez a sorozat simán megállná a helyét ma is, nálam bőven újranézős kategória, szóval csak ajánlani tudom. Mondjuk a magyar tévék közül legalább egy leadhatta volna tisztességesen, de DVD-n kint van, és nem kerül semmibe, másrészt meg eleve javasolnám az eredeti hangot, de ez talán csak az én mániám.
Nem hiszem, hogy még egyszer meg fogom nézni ezt a filmet, de abszolváltam és végül nem bánom. Hangulat kell hozzá. Nyitottság, lazaság, egy-két pohár tequila és mehet. Nem tiszta tudatállapot, különben nem élvezetes.
Én nem nagyon vagyok oda a német akciófilmekért, de ez legalább olyan jó volt, mint egy amerikai mozi. Ütős jelenetek, izgi történet, az egyik legjobb Til Schweiger-film, amit láttam.
Rémlik, hogy volt ennek a sorozatnak egy elődje már, azt is nagyon szerettem, de ez itt szerintem méltó utódja. Nem állítom, hogy nem maradtak bennem megválaszolatlan kérdések, minden esetre nagyon inspirálók és figyelem felkeltő volt az egész.
Nos, szerintem ezek azok a filmek, amelyek nem igazán érthetőek számomra, mik is a céljuk. Rendben van, tele van szép, meztelen nővel. De az egész történet valahogy halálosan unalmas.
Egy kicsit unalmas volt, szerintem. Legalábbis a sztori nekem igencsak lassan bontakozott ki. Nem tudom, hogy ez mennyire tudatos a készítők részéről, de kellett hozzá türelem, az biztos.
90 Ének az esőben (1952)