Evan (Lou Taylor Pucci) jelen esetben közel sem mindenható. Anyukája örökre elhagyja, a munkahelyi zaklatás kikészíti a rendőrség pedig beszélgetni szeretne vele. ehhez annyira nincs kedve, hogy barátja tanácsára, minden mindegy alapon, nyúlcipőt húz, hogy idegenbe utazva, Olaszország legkiesebb, legkiesőbb szegletében új életet kezdjen egy titokzatos helyi kisasszonnyal (Nadia Hilker), aki nem az, aminek látszik. Történet, amely valahol Lovecraft és a Rómeó és Júlia határán egyensúlyozik, viszálykodó rokonok nélkül, viszonylag kevés vérrel. több»
Mindig is úgy gondoltam, hogy ha egy elkészült filmet több címen akarnak bemutatni, vagy több címváltozat közül egyik sem az igazi, ellenben bármelyik alatt találkozhatunk egy adott filmmel, ott gondok vannak. Nem feltétlenül komolyak, csak valószínűleg, volt egy munkacím, meg piszkoskodtak a producerek, a kiadó, forgalmazó, míg végül már senki nem emlékszik, mi is a film valódi címe. Jelen darabnak van egy főcíme, ami a látott változaton megjelenik "The Asylum". Ettől függetlenül Exeter címen akadtam rá és ha ez nem elég, az imdb még Backmask néven is hivatkozik rá. több»
Volt pár éve egy hasonló alapötletű vígjáték, melyben a seftes béna Béla telefonos segítséget kér egy harcmestertől, hogy miután bekerül a sittre, ne kelljen egész nap be-ki-be-ki játékot játszania a sötétben. Az volt Rob Schneidertől a "Kegyenc fegyenc" és már az is egy nagy baromság volt. Ennek a filmnek hasonló a szinopszisa, de megtekintés közben derül ki, hogy a hasonlóság valójában egy blöff: ez a film nem arról szól, hogy felkészül hősünk a börtönéletre és odabent helyt áll. (szpojleres leírás) több»
Európai filmesek néha azt az ötletet veszik a fejükbe, hogy filmjüket megdobják egy Amerikai sztárral. Ahol kevesebb a pénz és kapcsolat, oda inkább kifutott sztárok jutnak, míg máshová, akár egy épp aktuális hírességet is meg lehet nyerni. Helander-nek sikerült L. Jacksont meginvitálnia, hogy együtt összedobjanak egy inkább gyerekeknek való enyhén "Cliffhanger" beütésű akció marháskodást, amelyet, szeretnél komolyan venni, csak ehhez nem játszik alád a rendező. több»
Megtekintés: Igen, mert van mondanivaló, ugyanakkor, talán a figurák miatt, talán, mert a kalandok nem pörögnek a maximumon, nem lesz számomra egy sokszor nézős darab. több»
Megtekintés: Ritkán nézek úgy végig filmet, hogy nagyjából az elejétől a lezárásig gyomorgörcsöm van – nem valami nehéz ételnek köszönhető, természetesen – ezért meglepett, hogy milyen zsigeri érzéseket váltott ki belőlem ez a megtörtént eseményeket feldolgozó filmdráma.
A Hotel Mumbai története első körben hasonlít olyan mozikra, mint a szintén „hoteles” „Hotel Ruanda” vagy a szintén 2018-as „Bel Canto”. több»
Általában minden ötletes horrornak rendkívül örülök, mert ebben a műfajban igen nehéz újat mutatni, igaz, néha becsúsznak apró „csodák”. Mivel kedvelem a horrort, az apróbb logikai bukfenceket is gyorsan kiheverem és szórakozom a látottakon. Azonban a „Head Game” a baromságaihoz egy lavórt húz a néző elé, hogy a tarkónkat megszorítva belenyomja a fejünket. A továbbiakban szpojleres különvéleményt olvashatsz. több»
Vannak horrorfilmek, amelyeket sokan kíváncsian várnak, mert akkora a hype (felhajtás) körülöttük, hogy még az is lehet, hogy vesz jegyet a filmre, aki egyébként annyira nincs oda a műfajért. Jelenleg a mozikban épp a harmadik epizódját mutatják be az Insidious sorozatnak és közben a farvízen olyan filmek jönnek ki és fognak eltűnni a süllyesztőben, mint a "Démontól megszállva". Valahol ez igazságtalan. A filmbiznisz azonban háború, ott meg belefér. Még az is, hogy aki az Insidious filmekért felelős az ennél a filmnél is vállaljon produceri teendőket, ala James Wan. Így már nem is olyan meglepő a téma hasonlósága... több»
78 Újjászületés (2014)
több»