Michael Moore-ral az első találkozásom szerencsés volt, mindkettőnknek: ő egy Oscar-díjat kapott a filmjéért én pedig lehetőséget, hogy egy ideig jól működő filmes portál tagja lehessek, rengeteg filmbemutatóval a tarsolyomban. Ez a film volt a "Kóla, puska, sültkrumpli - Bowling For Columbine (2002)". (A magyar címhez tartozó linken Godzi álnéven publikáltam a kritikát, még 2003-ban!!!) több»
Amikor a film eleji szereposztásban a legismertebbnek számító nevet a film első öt percében kiradírozzák a filmből, azért az intő jel: egy magára adó színész nem vállalta a szereplést a direktor keze alatt, aki meg igen, az eleve nem sok értékelhetőt tett mostanában bele a portfóliójába; bocsesz Deborah Kara Unger! több»
Megtekintés: Érdekes film. Kissé lassú, kissé elrugaszkodott a valóságtól és mégis, egyszeri alkalomra elég erős vámpír mozi. Vagy valami hasonló. több»
Különvélemény: Teszem hozzá, hasonló helyzetben szerintem alig maradnánk páran a helységben, mire rájönnénk, egyáltalán hogyan befolyásolható a masina, ami középen, halott szemével reánk bámul. :) több»
Míg az a forgatókönyv inkább felkavaró, addig a Mr. Holmes, egy sokkal nyugodtabb, egyfajta filmes búcsú egy olyan karaktertől, aki jócskán hozzátett a kultúrához. Hiszen a történet a megöregedett Sherlock Holmes öregkorának valószínűleg a vége felé jár. több»
Remek alapötlet, egy novellához. Érezni is, hogy mintha a játékidő kissé elnyúlna az első órában. Magát, az időkép készítését nem is nagyon látjuk, működésének sikertelenségét megkapjuk némi tudományos maszlag formájában - átlagnéző, vagyis én, nem is értem - míg az utolsó kb. húsz percre felébred a film Csipkerózsika álmából. Kőkeményen figyelni kell, hogy a kevésbé fogékonyak megértsék a felvázolt időutazási problematikát, melynek végén, a főszereplő Erol megmutatja, hogy mit is kell hasonló helyzetben tennünk, ha elég tökösek vagyunk és végletekig eltökéltek. több»
A thriller nehéz műfaj és sokszor a sikere a végében, a befejezésben rejlik. Lehet bármilyen ijesztő is az első nyolcvan perc, ha a lezárás bődületes baromság. A Visions ereje abban mutatkozik meg, hogy elaltatja a nézőt és elviszi egy irányba, hogy azután, jeges vizet fröcskölve arcunkba elüvöltse magát: Ébresztő! több»
Nem azért, mert hangulatilag a film nem volt rendben. Tökéletesen adta vissza, idézte meg a nyolcvanas évek első felében készült kevés szereplős horrorfilmeket. (Louis Chypre véleménye teljesen jogos, hiszen a film inkább a hetvenes években készült sátános cuccokhoz közelít, mert akkor volt ez divat.) Mind a kezdés, a feliratozás, zeneválasztás, képi világ, mind egy részletet ragadott ki régen készült filmekből. Ezzel semmi baj. Még a történet alakulása sem volt kezdetben rossznak mondható. Csak itt mintha ezen a ponton meg is rekedt volna a film. több»
67 Roger és én (1989)
több»