Bár minden képen úgy szerepel, mint egy katasztrófafilm, a mumbai árvíz csak mellékes (és véleményem szerint elhagyható) díszlete két ember hosszas vívódásának.
A hat évet egy kicsit soknak találom, bárki bármit is mond, ez alatt sok minden letisztul az emberben, és vagy továbblép, vagy megpróbálja újból felvenni az elszakított fonalat. Nekem túl sok volt a véletlenből.
A két színész játéka viszont kárpótolt mindenért, Emraan Hashmit idáig a Jannatban és a Murderben (mindkettőnek a 2. részében) láttam, ott inkább erőszakosabb szerepet alakított, a gyötrődő, kallódó művészt még nem láttam tőle, de jól oldotta meg. Soha Ali Khant ebben a filmben láttam először, mert a Rang De Basanti még csak... több»
Rettenetesen nyomasztó film, és most nagyon sürgősen keresnem kell egy blőd vígjátékot, mert kicsit magam alatt vagyok.
Idézet a film végéből:
"A szeptember 11-ét követő napokban az Egyesült Államokban több, mint 1200 bevándorlót raboltak el törvénytelenül, tartottak fogva és kínoztak 3 éven át. A kormány nem talált bizonyítékot rá, hogy akár csak az egyiküknek is köze lett volna a szeptember 11-i támadáshoz. Több, mint ezrüket szabadon engedték. A legtöbbjük a mai napig stressztől és depressziótól szenved, és képtelenek az állásukat megtartani a szükséges koncentráció hiánya miatt."
Úgyhogy a fenti soroknak a tudatában üljetek le a film elé, mert sajnos akkor is szíven üt, ha tele van logik... több»
Bevallom őszintén nem tetszett. A sztori csapnivaló (és bár egy mondatból is ki lehet hozni nagyon sok mindent) itt végül is egymás félreértése, meg nem értése, és egy háromszereplős (Salman Khan, Kareena Kapoor és Sohail Khan) dráma pocsék felvezetése lenne maga a sztori. A filmen még az sem segít, hogy két cameo szereplő is van, Preity Zinta és Deepika Padukone.
A végén már fizikai fájdalmaim voltak, és alig vártam, hogy megjelenjen a vége főcím.
Képben lenni... Ismét egy Akshay Kumar-film a nagyon ütős 2009-es évből, tüsi-hajjal és erőteljes megjelenéssel. Valamiért méltatlanul elhanyagolt lett ez az opus, pedig amilyen szépen, lagymatagon indul, annyira erőteljes lesz a vége. A történet szerint Jai Puri (Akshay Kumar) nagyon erős médium-képességekkel rendelkezik, egy fotón lévő képbe bele tud kerülni, és a kép utáni történéseket át tudja élni, végig tudja nézni. Persze csak rövid időre, mert a "mutatvány" annyira kiveszi az erejét, hogy akár halálos is lehet a számára. Igyekszik is ezeket a lehető legminimálisabbra csökkenteni. Viszont amikor meghal az apja, és kiderül, hogy halála talán nem volt természetes, kénytelen az utolsó képéből elindulni,... több»
Kiváló indiai kamara darab A maga nemében az egyik legjobb kamara-darab, amit láttam indiai viszonylatban, igazán nagyon eltalált mindent a rendező. Dicséret illeti, minden szempontból.
A jelenben Siddharth, a fiatalabb fiú esküvőjére készülődik a cseppnyi család, majd vált a kép, és visszautazunk 11 évet.
A történet kezdetét a tartalom leírja.
Nem árulok el nagy titkot, hogy közel sincs vége, az érzelmi hinta-palinta csak ezután kezdődik.
Nagyon tetszett Sharman Joshi érett játéka, végre felnőtt szerepet kapott (3 idiots, Rang De Basanti, Golmaal), és nem is a legkönnyebbet. Kettősük Chitrangada Singh-gel pedig igazán elbűvölő, ugyanakkor torokszorító is volt, azt a feloldhatatlan csapdát, amiben vergődtek, nagyon me... több»
Ismered a Ramájanát? Nagyon jól szórakoztam! A neten olvasható jóval részletesebb szinopszis teljes mértékben fedi a valóságot, valóban a Rámajána indiai eposz feldolgozása, vagy inkább "megmagyarázása" a rajzfilm lényege, mert ahogy a narrátorok is időnként zavarba jönnek, amikor időpontot, nevet, vagy helyszínt kell elmesélniük, a mai indiai ember sincs már teljesen tisztában az eposz történetével. Hát akkor itt Európában mit szóljunk?! Teljesen kétségbeesünk ha arról hallunk, hogy Vishnu, Shiva vagy Krishna, esetleg azok akárhanyadik megtestesülése stb., holott már a finn Kalevala is kemény diónak bizonyul az átlagos műveltségű embernek.
A történetet emészthető, bohókás, és zavarbaejtően modern narrátori besz... több»
Lakhan Singh alias Lucky (Sonu Sood) az ausztrál alvilág királya. Messze egy kis faluban Punjabban, Lucky szülőhelyén él valaki, aki még nála is hírhedtebb, ő pedig Happy Singh (Akshay Kumar). A falunak elege van Happy katasztrofális jócselekedeteiből, kétségbeesésükben azt találják ki, hogy menjen Ausztráliába, és hozza vissza Luckyt Punjabba.
Azt hiszem, jobban is eltölthettem volna az időmet, Akshay Kumartól ez igazán nagy koppanás volt, és Katrina Kaif rövid időn belül már másodszor okozott csalódást, de ami igazán szomorú, hogy erőtlen volt Om Puri és Sonu Sood játéka is. Egyedül Kiron Kher ért valamit a díszes társaságból. A történet meg a bugyuta kategóriába tartozik. Azon meg már csa... több»
Az Egy becsületbeli ügy indiai változata Aki annak idején látta Tom Cruise-zal az Egy becsületbeli ügyet, sejtheti ha elkezdni nézni ezt a filmet, hogy annak indiai változatát látja. Bár nem teljesen egy-az-egyben koppintották le, az alapsztori ugyanaz.
A sztori eleje, mint fent: Siddhant Chaudhary őrnagy (Rahul Bose) különös ügyben kap felkérést, hogy vállalja el egy katona védelmét, aki saját felettesét lőtte agyon katonai akció közben.
A vád képviseletében legjobb barátja Akash Kapoor őrnagy (Javed Jaffrey első komoly szerepében láttam, és kiválóan oldotta meg!), igyekszik megvédeni a kellemetlen csalódástól, valójában inkább azt szeretné, hogy végre megkomolyodjon, és célt találjon az életében.
Harmadiknak Kavya Shastri (Minis... több»
Emblematikus film. Indiában nincs akkora hagyománya a hagyományos rock-zenének, ezért is meglepő, hogy ez a film 2008-ban besöpört minden elképzelhető díjat.
Pedig nagyon rossz fórral indult. Eleve két debütáló ismeretlen színésszel, Farhan Akhtarral és Prachi Desai-jal. Farhan persze nem a teljes homályból indult, hiszen már sikeres producer és rendező volt, ennek ellenére akkor is nagy bátorság kellett ahhoz, hogy megtegyék abszolút főszereplővé. Viszont innentől kezdve jegyzik őt is az A-kategóriás sztárok között. Nem véletlenül. Kezdjük azzal, hogy nem vállalta a playback-éneklést. Iskolázatlan, de kellemes hangja pont ide passzolt, a dalok nagy része pedig épp az ő hangjára íródott.
A n... több»
Maga a film nekem csalódás volt, másra számítottam. Anil Kapoort nem kedveltem idáig, de még az ő játéka említésre méltó, a többiek súlytalanok, van aki nem is találta a helyét a szerepében. Nagyon megkedveltem Akshaye Khannát és Saif Ali Khant a Dil Chachta Haiban, de ebben a filmben közel sem voltak olyan nagyszerűek. Katrina Kaiftól és Bipasha Basutól is többet vártam, nehezen tudtam róluk elhinni, hogy szerelmükért bármire képes nőt alakítanának. Katrina főleg nagy csalódás volt, mert alapjában véve jó színésznőnek tartom (kezdeti karrierjében pocsék szerepválasztásokkal), de itt legtöbbször csak bámult ki a fejéből. A "többszörös csavar a történetben" sem nyűgözött le, ezt sokkal ütőseb... több»
Tetszett a film, de nem lesz a kedvencem. Allu Arjun jól játszotta Krishna szerepét, Meena szerepében Sheela szerintem jellegtelen volt, Arjun mellett egyedül Prakash Raj (Meena apja, Neelakantam) játékával voltam maradéktalanul elégedett.
Nem értem, hogy minek kellett ahhoz 166 perc, hogy megakadályozzák, hogy a fater megtalálja az esküvőről megszökött lányát. Egyszerűen elfáradtam filmnézés közben. Sokkal rövidebb hosszal jóval pörgősebb lett volna a cselekmény.
Egyedül a dialógok egy részével voltam elégedett, némelyik nagyon viccesre sikeredett, de tényleg csak ez minden.
Alapvetően az 1989-es The Dream Team (Az álomcsapat) indiai változata, de természetesen nem hagyja ki azokat a poénokat, amelyek igazán indiai környezetben funkcionálnak igazán jól.
A négy elmegyógyintézeti ápolt véletlenszerű szabadsága (ebben a változatban nem ők vesznek el, hanem a kísérő orvosukat rabolják el) rengeteg poénra ad lehetőséget. És ezt maximálisan ki is használják. Arshad Warsdhi (az egyetlen, aki nem komoly mentális problémákkal küzd) simán hozza, már csak fizikumából adódóan is a dühkezelési gondokkal küzdő krikettjátékost, mellette pedig tényleg szépen teljesítenek a többiek. Irrfan Khant először láttam igazi komikusi szerepkörben, és itt sem okozott csalódást. A fóbiagyű... több»
Papírzsepis egyszernézős Nem ez a legjobban sikerült filmje Prabhasnak, kidolgozatlan jelenetek, összecsapott dialógok, és alig instruált színészek, a film nagy része sajnos ilyen. Pedig nem lenne rossz, csak valahogy mégsem az igazi. Prabhas meg szinte árnyéka önmagának, a Darling, a Mr. Perfect, a Billa és főleg a Baahubali (!) után nekem tényleg csalódást okozott. Nem a játéka, azzal nem volt baj, hanem, hogy egyáltalán elvállalta. Bár biztos nem volt annyi szava benne, hogy némelyik jelenetet lehetett volna ütősebbre is csinálni.
Adott egy frissen felbukkant hős, aki népszerűségét annak köszönheti, hogy egyetlen mozdulattal megölte a rettegett bandavezért Narsingot. Ő Yogi (Prabhas). Ahogy pártfogója és szállása... több»
A "rossz" gyerek Aamir Khan, hát persze. Ez esetben Bollywood-fanoknak kötelező.
Ráadásul ezúttal nem csak mint színész, hanem kivette a részét a filmkészítésből is, mint producer és rendező. Producerként tíz filmet jegyez, rendezőként ezt az egyet. Van egy olyan érzésem, hogy annyira maximalista, hogy azért nem vág bele megint, mert valószínűleg nagyon sok energiáját felemésztette ez a film. Tény, hogy csak a film közepén jelenik meg, de onnantól állandóan jelen van. És kiválóan oldotta meg a színészvezetést, gyerekekkel mindig minden sokkal nehezebb.
Az Ishaant alakító Darsheel Safary olyan elképesztő alakítást nyújtott, hogy a kritikusok jelölték a legjobb színész kategóriájában az indiai FilmFare díjátad... több»
Maszala film nyugati környezetben Fogalmam sincs már hányszor néztem meg ezt a filmet. Pocsék a kép, a hang, néhol rossz a felirat, a főszereplő becenevét idétlenül fordították (RV [kiejtve: Árvi] - Race Victory magyarra VGY [kiejtve: pfűűű nem írom le!] - Verseny Győzelem, bizarr!), mindezen negatívum ellenére nem telik el olyan hét, hogy bele ne pillantanék. Néha csak egy jelenet, vagy egy dal, de már fel is dobta a napomat.
Minden benne van, ami egy jól megcsinált maszalá filmhez kell, ugyanakkor teljesen nyugati környezetben játszódik (New York mint olvasztótégely tökéletes), emiatt nem is kell kisokost magunknál tartani, hogy némely indiai utalást megértsünk. Mert ilyen ebben a filmben nincs.
Rajveer (Saif Ali Khan) ugy... több»
Öntetszelgő film Rajinikanth 1949-ben született, az apját játszó Manivannan 1953-ban, az anyját alakító Vadivukkarasiról nem találtam születési adatot, de 1978-ban debütált, ha akkor kb 20 éves lehetett, akkor talán 1958-ban született. Rajnikant mindenesetre 1975-ben debütált. Vagyis már az elején nagyon ciki érzésem volt a filmmel kapcsolatban. Miért nem tud Rajnikant a korának megfelelő szerepeket alakítani? Miért kellett nála fiatalabb szereplőket felkérni a szülei alakítására? És miért kellett a szerelmének kiválasztani Shriya Sarant, aki 1982-es születésű? (csekély 33 év van köztük).
Tudom, már keseregtem ezen a múltkor a Chandramukhinál is, és ezzel az erővel megírhattam volna az Endhirannál is (ott ... több»
43 Tum Mile (2009)