e-batta

Pipa, ennyi...
Rászántam 3 óra 20 percet, de azt hiszem nem kellett volna. Az Igazából szerelem című nagy sikerű angol filmet akarták Bollywood-ék leutánozni, de egyszerűen nem ment nekik. Összevágtak 6 történetet hat szerelemről, de nem volt koncepció, a színészeknek meg nem volt benne a lelke. Értelemszerűen a végén találkozik is 5 pár a 6-ból, hol máshol, mint egy esküvőn, de ezt már az elején sejteni lehetett. A stáblistát tekintve meg külön csalódás volt. Nézzük sorjában: Salman Khan (Rahul) igyekezett belebújni abba a bőrbe, amit 10 éven keresztül alakított, de könyörgöm, azok az idők elmúltak, már egy új Salman van a színen, a Wanted, a Dabangg, a Bodyguard Salmanja. A régi Salman megöregedett, már... több»

A film onnan lehet ismerős, hogy aki látta Salman Khantól a 2009-es Wanted-et, annak egyből leesik a tantusz. Holott már a 2007-es Pokkiri is feldolgozás. Az eredetit Puri Jagannadh találta ki, ő a Businessman és az Iddarammayilatho készítője is. Az eredeti 2006-os Pokiri főszereplői Mahesh Babu és Ileana D'Cruz (neki a debütálása volt). A most látott Pokkiri és a Wanted szinte hajszálra megegyezik. A karakterek, a sztori, a párbeszédek, még a helyszínek is, sőt Prabhu Deva cameója is (aki a Wantedet is, és ezt a filmet is rendezte). A főgonosz szerepében pedig továbbra is Prakash Raj villog, akinek bűnösen jól áll ez a szerep, és persze ő az egyetlen aki mindhárom filmben ugyanazt a karakte... több»

Végre egy film, ami vígjáték, mégse viszi túlzásba. A zene és a táncok pedig eszméletlen jók voltak. Különösen a Soni De Nakhre című szám jött be nekem, de nagyon! Salman Khan mint Love Guru tökéletes! Rég láttam ennyire testhez álló szerepben. Isteni volt! Ja, és alig verekszik, talán ha két pofon elcsattan a részéről. Lara Dutta, mint a Love Guru "szerelem első látásra" szerelme nagyon jó volt a talpraesett újságíró szerepében, aki ráadásul egyedül neveli fiát Rohant (Master Ali Haji, akinek ismerős a kisfiú, az láthatta a Fanaaban, Ta Ra Rum Pumban és még kicsiként Kabhi Khushi Kabhie Ghamban, remélem ha felnő, nem fogják elfelejteni, mert nagyon jól játszott gyerekként). Govinda, mint a ... több»

Bollywoodi reinkarnációs dráma
Depika Padukone bemutatkozó filmje, és rengeteg érdekességet lehet benne megfigyelni. A két főszereplő dupla szerepet alakít, mindketten újjászületett, de nagyon megváltozott énjüket is alakítják, ugyanis alapvetően egy igazi bollywoodi reinkarnációs drámát láthatunk. Shah Rukh Khantól nem is vártam mást, nagyszerűen alakít, de Depikának első szerepként annyira bejött, hogy után sorra csinálta a kasszasikereket, és még mindig annyira fiatal, hogy esélye van arra, hogy belőle legyen Bollywood királynője. Érdekesség még, hogy az egész film egy az egyben kikacsintás Bollywood hőskorára, megszámlálhatatlan utalás, sőt jelenet van a 70-es évekbeli filmekből, nevek, mondatok, helyzetek, zenei motí... több»

Katrina Kaif korrekt volt a megtestesült angol lány szerepében, akinek semmilyen indiai hagyomány nem tud a szívéhez közel férkőzni, hiszen egyáltalán nem ismeri a gyökereit. Mivel a színésznő félig angol származású, el is vártam tőle minimum ennyit. Akshay Kumaron viszont nagyon meglepődtem. Hozzá vagyok szokva, hogy vagy blőd vígjátékokban csaló gazembereket, vagy akcióvígjátékokban fergeteges pofonokat osztó rendőröket alakít. Itt viszont nagyon visszafogottan, mégis meggyőzően alakította a becsapott szerelmest, aki inkább választja a keserű magányt, csak boldog legyen a lány, akit szeret. SPOILER (Az a jelenet, amikor Jasmeet közli vele, hogy a házasságuk nem érvényes Angliában, és másh... több»

Garantálja a nevetést
Különösen a feliratot köszönném meg még egyszer, mert fenomenálisan oldotta meg a fordító! Minden mondat ütött! Bárki is írta az eredeti dialógot, tuti, hogy stand-up komédiásoknak ír szöveget, mert minden második mondatnál csorogtak a könnyeim a nevetéstől. Ha bármikor egy nyomasztó, vagy szomorú filmet nézek meg, utána csak belepörgetek ebbe, és máris bearanyozza a napomat. Még a mellékszereplők is olyan dumákat nyomtak le, hogy hajnalok hajnalán visítottam a röhögéstől (remélem a szomszédok nem néztek bolondnak). Amitabh Bachchant nem kell bemutatnom senkinek, a 64 éves morgós-medve séf szerepe tökéletesen passzolt az ő habitusához. Tabu viszont sokaknak ismeretlen lehet. Ő a 90-es évek s... több»

Hagyni kell kibontakozni...
Már egyszer megpróbáltam végignézni a filmet, de egyszerűen félredobtam, mert nem bírt lekötni. Mostanában viszont Akshay Kumar dübörög nálam ezerrel, úgyhogy elővettem azokat a filmjeit is, amelyeket nem néztem végig, és odakötöztem magam a székhez. Bevallom őszintén a Singh is Kinngtől továbbra is sikítófrászt kapok, és képtelen vagyok felfogni, hogy miért halmozták el díjakkal és jelölésekkel. Szerintem egyedül az Arany Málnát érdemelné meg. Ugyanakkor a Bhool Bhulaiyaa esetében felül kellett bírálnom korábbi álláspontomat. Oké, Akshay Kumar már megint jó sokára jelenik meg (a Namastey Londonban is eltelik 40 perc, meg itt is kb. annyi, mire egyáltalán megjelenik, és előtte még csak említ... több»

Vágytam már egy kis Mira Nair-filmre, mivel a legutóbbi Salaam Bombayról kiderült, hogy nem szinkronos (hál'istennek ennél nem hiányzott a szinkron), és már elég régen néztem tőle filmet, ideje volt nézni egy olyan indiai filmet, ami abszolút nemzetközi, csak éppen indiai életérzést közvetít. Eddig minden filmje tetszett, amit láttam tőle (Kámaszútra 1996, Esküvő monszun idején 2001, New York, I Love You 2008), ebben a filmben sem kellett csalódnom, igazság szerint nincs is kit kiemelnem, mert a mikrokozmosznyi bengáli család Irfan Khan (Ashoke Ganguli), Tabu (Ashima Ganguli), Kal Penn (Gogol/Nikhil), Sahira Nair (Sonia) [Mira Nair lánya] tényleg egy zárt miliőt jelenít meg tökéletesen, ahol... több»

Lekörözi az amerikai akciófilmeket
Igaz, hogy a szintén 2006-os Pokiri lemosta a pályáról, és népszerűségben a közelébe se került, sikerben meg pláne nem, pedig szerintem megérdemelte volna. A film rosszkor volt, rossz helyen. Egy valamiben azonban tarolt, méghozzá a speciális effektusok terén. Kevesen tudják, de ezért a filmért Rana Daggubati (aki azóta filmsztárrá nőtte ki magát) söpörte be a díjat, méghozzá a Spirit Media nevű cégén keresztül, ugyanis ő készítette a digitális effektusokat, márpedig a film tele van ilyennel, és tényleg nagyszerűen sikerültek. Mindjárt az első jelenet, ami egy elképesztő árvízi helyzetet mutat be (amit biztos, hogy stúdióban vettek fel, de ez egyáltalán nem látszik), aztán van egy jelenet, a... több»

Mahesh Babut kishercegből szupersztárrá emelte ez a film
Túl vagyok a Pokiri-változatokon (Pokiri-2006/telugu, Pokkiri-2007/tamil, Wanted-2009/hindi változat), és a megnézési sorrend nálam pont fordítva sikeredett, mint ahogyan megjelentek. De ez a legutolsó mindent visz. A frissessége és a mássága miatt. A szerelmi szál sokkal kidolgozottabb, hagynak időt nekünk, hogy a párkapcsolati problémákra fókuszáljunk, a beszélgetések hosszabbak, és ütősebbek. Mahesh Babunak pedig különösen jól áll ez a szerep, Panduként elhihető, hogy pimasz, pökhendi, és van mire büszkének lennie. Természetesen fiatalabb, mint a Dookuduban, vagy pláne a Businessman-ben, éppen ezért másabb is a szerepben. Sokkal többet nevet, mosolyog, később ez valahogy visszafogottabbá ... több»

Csak ülök és töprengek miután megnéztem a filmet... A különös road movie elképesztő helyzetekbe sodorja a szereplőket, és felülírja minden eddigi elképzelésüket a háborúról. Messziről látva egyértelmű, de közelről már nem is olyan biztos, hogy mi hajtja az egyes embereket, hogy hogyan kerülnek/sodródnak bele olyan szituációkba, amelyek végül a pusztulásukat okozzák. Arra számítottam, hogy klisékre fog építkezni a film, de most már hozzá kellene szoknom ahhoz, hogy az indiai filmgyártás klisékre épül, amit aztán elegánsan kihajítanak a semmibe, és percek alatt koppansz azon amit látsz. Mi szinte semmit sem tudunk az ottani háborúról (bár vannak ott magyar katonák), ez a film talán nyújt némi... több»

Hát régen bőgtem már ennyit egy filmen, gyakorlatilag a film felétől egészen a végéig. Elzokogtam néhány zsepit közben. Amitabh Bachchan felülmúlta önmagát, szépen, komótosan felmutatott egy vicces, pajtáskodó pasit, aztán kiderült, hogy nagyon is érző szíve van, és ha kell, tűzön-vízen át megküzd azért, hogy a menye boldog legyen. Hema Malini már szerepelt vele együtt a Baghbanban, de házaspárként itt még meggyőzőbbek voltak, és érdekes módon a fiukat is ugyanaz játszotta: Salman Khan. Hát az ő szerepe volt a legkevésbé jól megírva, nekem legalábbis hiányzott valami belőle. Hogy mi, azt nem tudom. John Abraham itt még nincs kigyúrva, ebben az évben mutatták be a Watert is, már tudták, hogy ... több»

Meglepően jó krimi, nagyon éles kanyarokkal a sztoriban, feszes cselekményvezetéssel, de főleg Arjun játéka kezd letisztulttá válni (persze a Rock On!!-ban jön el igazán az ő ideje). Priyanka Chopra néha kicsit túlzásba vitte a hisztérikát, és főleg az volt a bajom, hogy nem hagytak időt felépíteni a történetet, mitől is zakkan meg úgy a szerelemben, hogy gyilkossá váljon. De azért egyszeri alkalommal megnézhető, utána úgyis simán elfelejted, mert a rendező nem tudott mit kezdeni a történettel, és jó pár helyen elszúrta, emiatt nekem nem lett sokszor nézős darab.

Gyermekházasság
Igazság szerint a film annyira megdöbbentett, hogy még sírni sem tudtam. Csak szinte végig összeszorult torokkal, és kifacsarodott szívvel néztem a hétévesen özveggyé lett kislány Chuihya szomorú történetét, akit a vallás nevében az özvegyek házába zárnak, de valójában csak a pénzről szól az egész. Egy szájjal kevesebbet kell etetni, négy szárit és egy ágyat takarít meg a család, ha száműzik az özvegyet. Narayan (John Abraham), a fiatal és idealista Gandhi-hívő megpróbálja felszámolni a helyzetet, de azonkívül, hogy tragédiák sora éri (beleszeret az egyik fiatal özvegybe, akiről kiderül, hogy a város önelégült és torz lelkű urainak játékszere, s ezért a kiúttalan szerelem elől a halálba mene... több»

- Szeretjük egymást. - Ez elég ok a háborúra.
Mivel közvetlen utána az ugyanabban az évben leforgatott Sarkart is megnéztem, elképesztő kontraszt van a két Amitabh Bachchan-alakítás között. Ebben a filmben istenien szórakoztam a Patwardhan-házaspár mindennapjain (Amitabh Bachchan, mint Vidhyadhar és Sharmila Tagore mint Sumitra Patwardhan, akinek ismerős a színésznő, valószínűleg azért, mert a fia Saif Ali Khan nagyon hasonlít rá). A nyugdíjas házaspár szeretete, ütemre történő civódásai, pergő párbeszédei üdítően hatottak a mostanság komor hangulatú filmek sorában. Alkudozásuk, hogy ki miért veszi be a gyógyszereit, apró cseleik egymás ellen folyamatosan mosolygásra késztettek. És amikor megjelenik a fiuk Amar (John Abraham), előre be ... több»

Bollywoodi hagyományoktól mentes, korrekt film
Egy nagyon rossz kópiát néztem meg, mert rossz volt a képméretezés, bár én ezt is laptopon néztem, de azon is kicsi. Ráadásul nem lett jól hozzápasszítva a szinkron, ide-oda csúszkált, és gond volt a hangosítással is, mert néha az aláfestő zene teljesen elnyomta az emberi hangot, holott nem ez lenne a feladata. Némelyik jelenetváltáskor pedig pixelekre esett szét a kép, emiatt a film nagyrészt élvezhetetlen volt. Rani Mukerji magyar hangja meg borzalmas! Jobb szerettem volna, ha Hegyi Barbara szinkronizálja, nem egy nyafka, sipákoló színésznő. Pedig nagyon jó film, és nagyon érdekes történetet mesél el. A szipoj lázadásét (perzsa sipâhi - katona - sepoy), amiről annak idején még én is tanul... több»

Tisztelgés a Keresztapa előtt
A Sarkar szó szerinti fordítása: kormányzó, mármint ha a sarkara szót vesszük. A filmben a Sarkar szó Főnöknek lett fordítva, mert kormányzónak mégsem lehetett. De szerintem a hűbérúr valahogy jobban fedi a valóságot. Ram Gopal Varma a film elején megköszöni a Keresztapa című filmnek az inspirációt, és valóban; a Sarkar első jelenete megegyezik a The Godfather első jelenetével. De ez minden. Utána már csak a színek, a hangulat, és a zene maradt. Subhash Nagrénak (Amitabh Bachchan), akit végig Sarkarnak szólítanak, nem tudni miből áll a vagyona, az nem derül ki a filmből, de feltételezem, hogy az emberek adót fizetnek neki. Fia Shankar (Abhishek Bachchan) éppen hazalátogat Amerikából, magával... több»

Valahol már leírtam, hogy nagyon szeretem R. Madhavant, valahogy megtalálják azok a szerepek, amitől bűbájosan szeretnivaló lesz. Vagy már alapból az, és nincs olyan szerep, ami ronthatna rajta. A film nagyon hasonlít a "Zöld kártya" című amerikai filmre, a teljesen idegen férj és feleség természetesen egymás idegeire mennek, és nem könnyítik meg a másik dolgát. Úgyhogy a viccfaktor innentől kezdve már adott. A többit nem mesélem el, nem is a sztori a lényeg, hanem Madhavan. Miatta érdemes megnézni és újra nézni a filmet.

Nagyon szellemes film volt, és én végig a csiklandós szellemnek szurkoltam. És közben a gyönyörűszép Tanishq ékszerekben merültem el, legutóbb a Jodhaa Akbarban borítottak be mindent a csodáikkal. És tátva maradt a szám a térdein táncoló asszonytól, nekem tuti elkoptak volna a porcaim ettől az attrakciótól. A színpompás szárik, a fenséges udvarház, a csacsogó asszonynép, mind-mind egy mesebeli hangulatot teremtett meg, könnyen elképzelhető, hogy ilyen volt az Ezeregyéjszaka is. Külön örültem a rengeteg ismerős mellékszereplőnek: Anupam Kher, Juhi Chawla, Rajpal Yadav, Sunil Shetty és Amitabh Bachchan. A két narrátor szellembábot pedig egy házaspár, Naseeruddin Shah és felesége Ratna Pathak S... több»