Film egy olyan polyákról, aki minden érzelem nélkül több mint 100 embert meggyilkolt, ugyanakkor szerető férj és a két lányát imádó családapa volt. Megdöbbentő, ahogy faarccal gyilkolja meg pl. az utcai koldust, mert a „főnöke” parancsolta neki bizonyításként, hogy ezután neki fog dolgozni. Igaz történet alapján, a valódi Kuklinski nevű kétszeres életfogytiglanit kapott lényt (mert embernek nem lehet nevezni) a börtönben ölték meg. Érdemes megjegyezni Michael Shannon nevét, ő játszotta – remekül – a pókerarcú gyilkost.
A főszereplő Oleg Basilashvili alakításáról csak felsőfokokban lehet írni. Alakítása szinte elhomályosítja a többi szereplőt, bár a dán professzor, Bill és a gombaszedő szomszéd nehezen felejthető figura. Nagyon találó az alcím, mert sokszor nevet a néző, de a film végére arcára fagy a mosoly, mert a hibáinkkal, a megalkuvással, a felelősség alól történő kibúvással szembesít keményen és élesen bennünket.
Egy belevaló nyomozónő (Melanie Griffith) megismerkedik New York haszid közösségével. Érdekes volt bepillantani a 613 parancsolat alapján élő emberek életébe. Például: azért gyászolnak mezítláb, mert a bőrsaru a gazdag emberek kiváltsága volt, de mivel valaki meghalt a családból, már nem lehetnek gazdagok. A krimis szál lényegtelen és elnagyolt volt, de Lumet nem is ezért készítette ezt a filmet.
Misztikus, romantikus és krimi. Jól össze van keverve, de hatásos. Kenneth Branagh a rendezője és maga is a kettős főszereplő, meg vele szerepel az akkori felesége Emma Thompson, aki akkor (1991) nagyon szép volt és tehetséges. A szépség múlandó, a tehetség nem, egyike a kedvenc színésznőimnek. A történetnek fontos része a reinkarnáció, csak én nem hiszek benne.
Tordai Teri (német nyelvterületen Terry Torday) az abszolút főszereplője ennek a vígjátéknak. Fantasztikus színésztársaival együtt, hogy csak néhányat említsek: Ajtay Andor, Balázs Samu, Latinovits Zoltán, Darvas Iván még ma is kellemes kikapcsolódást nyújt. A történet Gyárfás Miklós műve alapján született, akinek az egyik kedvenc műfaja a rádiójáték volt, de számos sikeres film forgatókönyve (Díszmagyar - 1949, Nagyrozsdási eset – 1957, bemutató: 1984, Butaságom története – 1965, Történelmi magánügyek – 1969) is a nevéhez fűződik. Volt néhány remek gag a filmben; a Gera Zoltán által „bemutatott” Liszt-koncert, vagy a tragikus végű szabadrúgás, ahol Garas Dezső volt az áldozat. Nem véletlen... több»
Magyar címváltozata: „A Pasa”. A rendező, Georges Lautner filmjeihez képest elég gyenge, például „A profi”-val nem is lehet összehasonlítani. A film policier középmezőnyéhez tartozik, egy újdonság van benne: a rendőrök felsőbb jóváhagyással, gengszter módszerekkel likvidálják a rablókat. Ebben közrejátszik Joss felügyelő (Gabin) egyéni bosszúja is, mert nem bízik az igazságszolgáltatásban és legjobb gyermekkori barátja megölését meg akarja torolni. Gabin játéka is sablonos, a kisujjából rázta ki, ilyent már nagyon sok filmjében lehetett látni. Erős jóindulattal az egyszer nézhető kategóriába sorolom.
A hosszú életű atomfizikusból lett argentin író, Ernesto Sabato 1948-ban megjelent első regényének (nálunk a Modern könyvtár sorozatban jelent meg 1987-ben) adaptációja. Többek szerint, akik olvasták a könyvet, remek, sokrétű írás. Ugyanezt nem mondhatom el a filmről. Van egy egzaltált festő, aki első látásra beleszeret egy asszonyba, kölcsönös a szerelem, de aztán mégis… A film igyekezett a negyvenes évek végi argentin helyszíneket megjeleníteni, többé-kevésbé sikerrel, de más pozitívumot nem találtam. A megnézés következménye másfél óra elvesztegetett idő.
Nem kimondottan pörgős film, viszont témája és szereplői miatt figyelemreméltó film. Az 1991-es darab az Új-Zélandon, Wellington külvárosában született Russell Crowe második, még Ausztráliában készített munkája, amiben Andy alakját testesíti meg. A másik főszereplő a sokat foglalkoztatott Hugo Weaving, aki Martint, egy vakon született fiatalembert alakít nagyszerű átéléssel. Mivel nem lát, az egész világgal szemben ellenérzése van, azt hiszi, hogy mindenki hazudik neki. Egy szerencsétlen macskás baleset folytán találkozik, majd barátságot köt Andyvel, aki a mániákusan fényképező Martin képei tartalmát részletesen, minden hazugság nélkül elmondja Martinnak. Barátságuk féltékennyé teszi Celiá... több»
A sokoldalú, reneszánsz egyéniségű Várkonyi Zoltán (1912-1979) krimi ujjgyakorlata 1973-ból. Bűnügyi történethez illően csavaros, meglepetésekkel teli film, amely annyi év eltelte után is minőségi szórakozást nyújt. Ugyan a kezdés meglehetősen kiagyalt, papírízű, de aztán amikor beindul a cselekmény felejthetővé válik a „nyitány”. Ma azzal is értéket nyújt, hogy láthatjuk benne a közelmúlt elhunyt nagy színészeit, Mensáros László, Őze Lajos, Benkő Gyula alakítását. Vukán György poénos kísérőzenéje remekül egészíti ki az izgalmas jeleneteket.
Ezt az agyament baromságot képesek egyesek a FILM-nek tartani, vagy életük legjobb mozijának hinni. Úgy kell nekik! Egyébként is az ázsiai filmekkel kevés kivételtől eltekintve bajaim vannak, mert mindenben annyira eltérő a megszokott és kedvelt filmektől. Az indiai is különösen unikális: dagadt, eladásra felhízlalt disznó külsejű, ruhájukba éppen csak bepréselt bajszos férfiak dedós konfliktusokkal küzdenek irdatlan hosszúságú darabokban, példaként a Drishyam címűt említem. Pedig azt is a legtöbben csodálatos, lenyűgöző alkotásnak tartják. Visszatérve a japán filmekre teljesen más a színészi alakítás, a mimika, a történet vezetése, egyszóval minden. Biztos, hogy szokni kell, de szerintem ne... több»
A filmek értékelése szempontjából nekem sajnos az a legnagyobb hibám, hogy ha nem szimpatikus a főszereplő, akkor nálam nincs esélye az adott mozinak. Ebben az esetben is ez a helyzet. Chloë Grace Moretz, a festett szőke hajával és alvós baba szépségével akármennyire is felkapott színésznő és modell, számomra valamilyen meghatározhatatlan okból nagyon ellenszenves. Igazán szívből sajnálom és nagyon örülök neki, hogy Susanne Calahan kigyógyult a ritka auto immun betegségéből és mindezt meg is írta az azóta bestsellerré vált könyvben, de a belőle készített adaptáció nem tetszett. Az is közrejátszik benne, hogy állandósult magyar hangja Csifó Dorina, akit a sipítozó hangjával, csipogásával én m... több»
Kevés megrázóbb, megdöbbentőbb filmet láttam, mint ezt az 1948-ban forgatott Rossellini darabot. A rendező, Roberto Rossellini (1906-1977) a neorealizmus stílusirányzatának egyik megalkotója és képviselője. A háborús trilógiájának az utolsó darabja, az első a Róma nyílt város, a második pedig a hat epizódból álló Paisá. Az alkotó egyik legjellemzőbb munkamódszere, hogy a hitelesség érdekében szívesen dolgozott amatőr szereplőkkel, bár többek között Masina (Paisá), Ingrid Bergman (Stromboli), Anna Magnani (Róma, nyílt város) is szerepelt filmjeiben. A romos, szétbombázott Berlinben készített filmjében csak amatőrök szerepelnek, elsőként Edmund Koeler nevét kell megemlíteni, aki kísérteties mó... több»
78 The Iceman (2012)