Berto49

2002-es lightos (nem mindenben tartja meg a szabályokat!) Dogma-film, Susanne Bier rendezésében. Láttam már tőle sokkal jobb filmet (Testvéred feleségét, Esküvő után), mert ebben szinte kivétel nélkül mindegyik szereplő érzelmileg vétkes. A három gyerekes Marie (Paprika Steen) legalább 10-15 évvel idősebbnek néz ki, mint Mikkelsen, pedig csak egy év köztük a különbség. Mikkelsen akkor volt 37 és szinte kamasznak látszik – jó, ez erős túlzás – de a nő elmehetne egy kivénhedt utcasarkinak. Magáról a filmről: az együttérzésnek is vannak határai, egyrészt egy 23 éves szakácsnőért nem dobom el a feleségemet és a három gyerekemet, akármennyire is dúl bennem a SZERELEM, másrészt a szakácsnőnek is m... több»

Meglepetés volt ez a film, a vígjátékokban szereplő Danny Kaye itt megmutathatta tehetségét drámai szituációkban is. Meglepő volt számomra, hogy milyen remekül sikerült a színdarab megfilmesítése, mert a rengeteg helyszín és szituáció igazán filmszerű megvalósítást eredményezett. A lengyel arisztokráciát és katonaságot képviselő Curd Jürgenst jó néhány alkalommal igazán ellenszenvesnek ábrázolta. A szinkron nagyon jó volt, sajnos Végvári Tamás (Kaye) és Bitskey Tibor (Jürgens) is már csak az égi stúdiókban dolgozhatnak, ugyanúgy, ahogy azok a színészek, akiknek a hangjukat kölcsönözték. A filmet egyébként 1981 márciusában vetítette a Magyar Televízió.

Szörnyű ez a film és sajnos nagyon igaz. Az emberek a pénzért mindent megtesznek, a civilizációs máz gazdagság reményében lefoszlik róluk, bármit megtesznek érte. Nem számít az erkölcsi érzék, ember embernek farkasa lesz. A „győztes” (gyilkos) arra hivatkozhat, hogy a családjáért tette, de hol marad a NE ÖLJ! parancsa. A „játszó” házaspár élvezte a mindig elképzelhetetlenebb cselekedetek emeltebb tétekért való végrehajtását. Ők az igazi bűnösök, az ilyenek írmagját is ki kellene irtani! Elgondolkoztató film, de újra nem nézném meg.

Kitűnő noir 1947-ből Robert Wise rendezésében. Egy igazán gonosz pár, valamint egy ügyeskedő magándetektív története. Természetesen a rosszak elnyerik méltó sorsukat. Amíg néztem nagyon lekötött. A készítés idejéhez képest nagyon jó!

Az 1915-ös örmény népirtás a film témája, csakhogy a múlt és a jelen úgy össze van keverve, hogy én csak kapkodtam a fejem, hogy most mi is van? A szörnyűséges genocidíum egyesek szerint másfél millió emberéletet követelt, hiszen az örmények teljes kiirtására törekedtek. Az Iszlám Állam történelmi előzményéről van szó, amely brutalitásával a mostanit előlegezte meg. A film művészi volt, csak a követhetőséggel volt bajom. Az 1915-ös események megjelenítése katartikus látvány. Az örmény származású Aznavour egy filmrendezőt alakított. A film arra azért jó volt, hogy tudjak valamit az örmény népirtásról.

A pikáns kis vörös Marlene Jobert és a macskabajszú és mosolyú Charles Bronson a főszereplői ennek a Japrisot regényéból készített 1970-es René Clément-filmnek. A szereplők miatt ennyi az értékelésem, mert a sztori teljes mértékben hiteltelen.

Megnéztem a neten, lehet nyaralni Bora Bora szigetén, ebben a földi paradicsomban, kb. egy millió (7-9 nap főszezonban, reggelivel és vacsorával) + 500.000, - a repülőgép, azt nem tudom, hogy oda-vissza-e, vagy csak egy út. Milyen jó, hogy már itthonról is lehet helyet foglalni!

A szóban forgó film azért is érdemel különleges figyelmet, mert a hősnője. Laurie (Peggy Cummins) talán a legromlottabb femme fatale a filmtörténetben. Már a történet elején is egy gyilkosság szárad a lelkén, az ő hatására követik el a többnyire általa kitervelt rablásokat. Szívtelen, gonosz bestia, aki még egy kisgyermeket is képes lenne védőpajzsul felhasználni, hátha arra nem lőnek a rendőrök. Társa Bart, akit monomániás kamaszként ismerhetünk meg, ellenállhatatlan örömöt talál a lövöldözésben, de fizikailag képtelen az ölésre, miután egy kiscsibét megfosztott az életétől. Javítóintézet, majd katonaság volt a további sorsa, majd egy szerencsétlen pillanatban találkozott a nővel, aki a vég... több»

Igazi meglepetés ez az 1992-es Richard Attenborough-film, mert a címszerepet a kedvenc druszám alakítja, és még csak nem is hallottam erről a filmről! Biopic a maga szokásos jellegzetességeivel, a látvány (díszletek, korabeli környezet, stb) kitűnő. Nem volt kiemelkedő élmény, egyszer nézhető kategória, sok újdonságot nem tudtam meg a csavargóról. Érdekesség, hogy Geraldine Chaplin a saját nagyanyját alakította. Robert játéka se volt kiemelkedő teljesítmény, bár látszott, hogy jó színész.

Elmore Leonard krimiíró (sokak szerint ponyvaszerző) művének vérszegény adaptációja. Az egészet csak Jennifer Aniston játéka, és Kökényessy Ági szinkronhangja miatt érdemes megnézni. Állítólag a két lúzer bűnöző már szerepelt a Jackie Brown című Q.T. filmben. Tim Robbins, a férj alakítója felismerhetetlenné hízott, senki nem mondaná róla, hogy ő volt a „Remény rabjai” főszereplője.

Erősen Zs-kategóriás ócskaság. 1969-es film rengeteg meztelen nővel, a korban merésznek tűnő szeretkezési jelenetekkel és izzadtságszagú történettel. Jean Sorel az ártatlan, a főgonosz pedig a bátyja. A végső csavar pedig totálisan bornírt. Ezzel a filmmel az úgynevezett giallo filmek kiváló(?) rendezője, Lucio Fulci bekerült a „nem szabad a filmjeit megnézni” kategóriába. Még annyit, hogy a valaha kedvelt Jean Sorel filmbéli teljesítménye a nullával egyenlő!

Nelly Lenz, egy felismerhetetlenségig átoperált arcú nő, holokauszt túlélő a film főhőse. Férjét, Johnnyt keresve járja Berlin utcáit. Johnny, akiről azt hiszi, és jól hiszi, hogy elárulta őt a náciknak. Vagy nagyon szimbolikusan kell értelmezni ezt a filmet, vagy egy ezer sebből vérző, minden realitást mellőző lila hülyeség. Maradjunk az első variáció mellett, de azt mindenképpen meg kell jegyezni, hogy elképzelhetetlen egy olyan nő, akit a férje elárul és koncentrációs táborba juttatva majdnem a halálát okozza, de a nő ennek ellenére imádattal függ rajta. Ez a leginkább elfogadhatatlan számomra, meg egyébként is számtalan filmbéli eseményt meg lehet kérdőjelezni. A különböző filmfesztiválo... több»

A filmnek túlbonyolított cselekménye van és hemzseg a képtelenségektől. Kim Basinger (Udvaros Dorottya remekül adja vissza a szorult helyzetbe került kétségbeesett nő hangját) kemény biológia szakos tanárnőt játszik benne, így legalább tudja, hol kell az ellenfelét megsebezni, hogy a támadója azonnal harcképtelenné váljon. Chris Evans nem mutatott túlságosan sokat a színészmesterségből, de ez nála nem is volt feltűnő. A végső megoldást elősegítő William H. Macy (Harsányi Gábor hangjával) a csoda kenceficéktől üszkösödő(!) bőrével jól alakítja a nyugdíjba készülő rendőrt, nem olyan lúzer, mint a „Fargo”-ban. Statham a szerepei többségében megszokott rezdületlen képével most is rossz fiúként t... több»

Amennyiben tízes skálán lehetne értékelni, hét pontot adnék, de így marad a gyenge négyes. Stílszerűen, matematikailag hajszál pontosan kiméricskélt hatásvadász elemekkel tarkított, a néző érzelmeire maximálisan hatni akaró film, amelyik be is váltja a hozzá fűzött reményeket. Egy zseni család kálváriája, középpontban egy hat és fél éves Mary nevű kislánnyal (Mckenna Grace bámulatos jelenléte, ráadásul még a magyar hangja, Azura Zsófia is jól érthető!), meg a Frank nevű nagybátyjával. A konfliktust a boszorkány külsejű nagyanya okozza, aki küzd a kislány gyámságáért, bár évekig felé sem nézett. Nem akarom lelőni a végkifejletet, elég legyen annyi hogy Fred, a félszemű kandúr az utolsó pillan... több»

Nobel-díjas írónő (Alice Munro) ezért "muszáj" volt megnézni egy írásából készült filmet. Az Alzheimer-kór áldozata a több mint 40 éve tartó házasság női tagja, Fiona, Julie Christie remek alakításában. Bekerül egy otthonba, ott elfelejtve a férjét, beleszeret egy teljesen vadidegen trotty férfibe. A vége kissé homályos volt. Eléggé deprimáló film, bár ilyen szituáció engem már nem érhet.