Berto49

Ed McBain-adaptáció (a regényt Evan Hunter néven jegyezte) Chabrol rendezésében. Nem tudom melyik regényéből, [kinyomoztam: Blood relatives, magyarul nem jelent meg!] mert Carella megteremtője igen termékeny volt. Anno nagyon szerettem a regényeit, mindig örültem, ha a Rakéta regényújságban jött egy új. Harmatgyenge adaptáció amelynek nívója megegyezett a szinte nézhetetlen kópia minőségével. Carellát nem kimondottan Donald Sutherlandként képzeltem. Nem értem, hogy miért kell megváltoztatni az eredeti írás jellemzőit. Carellának süketnéma a felesége (ha jól emlékszem Teddy) és ikrei vannak, nem pedig egy bakfislánya. A történet meg nagyon kiagyalt. Állítólag ’94-ben vetítette az MTV, biztos ... több»

Majdnem két óra szenvelgés. A főhősök jó dolgukban nem tudják mihez kezdjenek. Ellenkező pólusként Gloria, a thaiföldi kétgyermekes anya, aki azért, hogy gyerekeinek jobb sorsot biztosítson nevelőnőnek és mindenesként beáll a sebésznő és a milliomos számítógépes programozó és üzletember házába (micsoda ház, micsoda hűtőszekrény!). A férj üzleti útja során megcsalja a feleségét, de aztán haza térte után, mintha semmi sem történt volna folytatják megszokott életüket. Gloria nagyobbik, 10 éves gyereke, hogy pénzt keressen, ezért édesanyja hazajöhessen, áldozatául esik egy pederaszta támadásának, kórházba kerül. Gloria otthagyja az állását, majd új nevelőnőt keresünk, ez a házaspár válasza. Ne m... több»

Maga a film is nagyon jó, de Gérard Philipe játéka fenomenális! Modern (1950-es) Faust-feldolgozás, René Clair rendezésében. Micsoda tehetség volt G. P.! Az 1972-es szinkron Tordy Gézával nagyon jól illik az alakításhoz. Az öregen született Michel Simon is nagyon jó.

Végigszenvedtem, bár nem volt sok értelme. Nem érintett meg a téma, egy csecsemő körül bonyolódott a történet, de a bonyolódás túl erős szó, inkább vánszorgott a történet. Elsődlegesen az volt a baj, hogy a két főszereplő nekem túlságosan ellenszenvesek voltak, a nőben semmi szépség, a langaléta férfi sem egy kimondott idol. Kár többet is írni róla, nagyon hamar el fogom felejteni. Még csak annyit, hogy a Velencei Filmfesztiválról is ezek után megvan a véleményem, ugyanis mindkét főszereplő megnyerte a Volpi Kupát, vagyis a legjobb színész/színésznő díját. Igazán teljesen érdemtelenül.

Amerikai kisvárosi dráma többségében zakkant szereplőkkel. Sam Rockwell a mániákus megszállott, a kislányát elvesztő Kate Beckinsale (most figyeltem fel a szépségére), aki képes összeállni a kolléganője szerintem undorító tetovált férjével, meg az első szerelmet átélő Arthur története sokat akart elmondani, de a rengeteg felbukkanó szereplő nálam meglehetős zavart okozott, az elején nem tudtam, hogy ki kicsoda és mit akar. Kevesebb több lett volna. A gyönyörű ír szetter viszont – sajnos – kevés szerepet kapott, a végén hiába hívták, szerencsétlen kóbor kutya lett!? Szinkronizált változatban láttam, a mostani magyarításokhoz képest meglepően jól sikerült.

Fekete komédia sok hullával és Emma Thompson fergeteges alakításával. Hihetetlen, hogy mit tud ez a színésznő! Először egy elviselhetetlen szipirtyó anyát alakít, aztán kiderül róla, hogy fiatalon k***a volt, idős korában meg tömeggyilkossá vált. Tőle teljesen szokatlan az ilyen szerep, de ezt is szenzációsan oldotta meg, csak a stáblistánál vettem észre, hogy ő volt. A nyámnyila borbélyt, Barneyt pedig csak sajnálni tudtam.

Kenterbe veri a mostani vígjátékokat! Olvastam, hogy a cím (What's Up, Doc?) Tapsi Hapsi beköpése, miközben répát rágcsál. Ugyanezt tette Streisand is, bár inkább többet énekelt volna, nem pedig eszméletlenül éles és magas hangon hadarva adta elő Judy szerepét. Többek között a kínai sárkány és az üvegtábla gagjét nem lehet elfelejteni! Az Eunice-t alakító színésznő annyira utálatos, hogy álmaimba se jöjjön elő, ami nem valószínű, hiszen megtalálta a párját a kőgazdag mecénás mellett.

Sokadjára újranézve már nem volt annyira érdekes a történet, de a két kedvenc egy filmben megérdemli a magas értékelést. Delon nyomozót alakít, a Gengszterképű (Édesanyám "adományozta" neki ezt az igen találó epitheton ornans jellegű jelzőt) hitelesen egy vérbeli, hidegvérű, gyilkos banditát játszik, akit a valóságban 1956-ban ki is végeztek, állítólag 36 ember vére száradt a lelkén. Nem értem, hogy miért, de Delon mellett Trintignant a másik legkedveltebb francia filmszínészem.

François Truffaut elég előkelő helyet foglal el a nézettségi listámon, 16 filmjét láttam, közte olyan klasszikusokat, mint a Négyszáz csapás, vagy a Jules és Jim. Ez a munkája szerintem nem éri el az említettek színvonalát. Már írtam ezen a filmes fórumon, hogy nagy hibám: nálam fontos a főszereplő kedvelhetősége. Charles Denner-ről sok minden elmondható (Lengyelországban, Tarnowban született, 1995-ben Franciaország Dreux településén rákban halt meg, stb.) csak az nem, hogy jóképű. Erősen markáns arca van, de hogy ragadnának rá a nők, az nehezen képzelhető el. Én, ha erről a témáról készítenék filmet (ilyen veszély nem fenyeget), akkor egy igazán vonzó férfi főszereplőt választanék. A franci... több»

Egy komment alapján, amelyik zseniálisra értékelte én is megnéztem. Annyit leszűrhetek, hogy az illető véleményét soha máskor ne vegyem figyelembe. Bivalyerős jóindulattal is csak közepesre értékelem, mert a film teljesen irreális, nélkülöz minden életszerűséget. Kezdve azon, hogy miért pont tíz év elteltével küldik a profi bérgyilkost az áruló Parker (Terence Stamp – emlékezetes alakítása 1968-ból Pasolini Teorémájában) nyomába? Jó, elfogadom, hogy csak ennyi idő alatt sikerült kinyomozni, hogy Spanyolországban él. A bérgyilkos Braddock (John Hurt) viselkedését csak paródiaként tudom értékelni, savanyú, mint a káposzta, szótlan, mint egy karthauzi szerzetes és kegyetlen, mint a Végzet. Myro... több»

Ezen az oldalon is, meg más filmes fórumokon nagyon megosztó véleményeket lehet olvasni. Nekem sem tetszett a film, számomra vadromantikus, sőt giccsesnek tűnik. Időben és térben évszázadokat és kontinenseket jelenít meg, de ezzel együtt modoros, hatásvadász. Még a 2000-ben elnyert legjobb eredeti filmzene Oscarja sem befolyásolta a véleményemet. Hiába, ízlések és pofonok különbözők.

1997-es háborús film a japánok által 1942 februárjában elfoglalt Szingapúrból Szumátrára telepített többnyire európai foglyok életéről. A lágerélet ott is borzalmas volt, 1945 augusztus végig, majdnem a japán kapitulációig tartott. Egy női tábor életét mutatja be a film sok szörnyűséggel, neves sztárok nagyon jó alakításai (Glenn Close, Frances McDormand, Cate Blanchett, et al.) emelik a film színvonalát. Újra azért nem nézném meg. Valóságos csoda, hogy 60-70 év múlva Szingapúrban van a világon az egyik legmagasabb egy főre jutó GDP! Micsoda épületek állnak ebben a kis városállamban!

Kedvelem Andy Garciát és ez a 2001-ben készített mozi egy jó film! Pszichológiai thriller a tudatalattiba elsüllyesztett érzések, élmények előhozataláról. Lehet, hogy lélektanilag nem egészen úgy van, ahogy a film bemutatta, de ennek ellenére végig lekötött. Lassan fejtődnek meg az extrém cselekedetek okai (Kyle Hunter öngyilkossága, miért vált Tommy olyanná, amilyen). Érdemes volt megnézni, kár, hogy nem lehet fél jegyeket adni.