Berto49

Ebben a filmben Clive Owen a főszereplő, az alakítása ragyogó. A film azonban nem annyira, mert kissé szokatlan párosítás a melegség és a holokauszt, bár már régen tudtam, hogy a rózsaszín háromszög mit jelentett a koncentrációs táborokban. Az első 15 perc félelmetesen víziószerű Max életéről, körülményeiről. Az általam nem kedvelt Mick Jagger Greta/George alakítása megdöbbentő, most vált érthetőbbé, világosabbá a Rolling Stones nyelvöltögetős jelvénye. A Pesten is játszott színdarab (Martin Sherman darabja, Kamra, főszereplő: Kamarás Iván) filmváltozatának üzenete számomra nem teljesen világos. A szerelem mindent legyőz és megváltoztat? Az egész film erősen stilizáltnak tűnt számomra, a val... több»

Nem szeretem a romantikus filmeket, de ez a film ennek ellenére tetszett. Természetesen a jól bevált séma szerint először utálják egymást, aztán különböző konfliktusok után egymáséi lesznek. Nem az a kimondott nyálas amcsi jellegű „párösszehozatal”, a jó szereplők (Juliette Binoche és Clive Owen) remekül tették a dolgukat. Elképesztő, hogy milyen liberális szellem uralkodik a high schoolokban!

Érthetetlen, hogy ezt a filmet a cenzúra nem semmisítette meg! Minden filmkockájából árad a fennálló rend(?) elleni lázadás, a szocializmust építő aljas, kegyetlen rendszer kritikája. Nyugati párdarabja a „Magánbeszélgetés”, de az is csak öt évvel később készült. Az egész film megrázó vádirat és még a végére is jut egy vitriolos slusszpoén; „Szabadság” szól bele a telefonba kétszer is a főhős, Ludvik (Radoslav Brzobohatý) amikor értesül, hogy miniszterré nevezték ki. A kamaradarab másik ragyogó főszereplője, Anna a feleség szerepében Jiřina Bohdalová. A torzsalkodó, de egymás nélkül már élni sem képes házaspárról a „Nem félünk a farkastól” szereplői, Martha és George jutottak az eszembe.

Érdemes volt megnézni ezt az iráni filmet, mert egy érdekes asszonyi sorssal és egy ragyogó női alakítással lettem gazdagabb. Az iráni filmművészet legutóbbi nemzetközi sikere, „Az ügyfél” (elismerés Cannes-ban, Oscar: Legjobb idegen nyelvű film, 2017) után a női nevet jelentő darab is magánéleti problémákkal foglalkozik. A címszereplő fiatal asszony anyagi gondokkal küzdve egyedül neveli kamasz fiát. Az Iránban nem gyakori különélés oka a férj drogfüggése. Némi hezitálás után elfogadja az özvegy, jómódú Masood közeledését. Egy Európában ismeretlen jogi fogalom, a próbaházasság révén, amit hónapról hónapra hosszabbítanak meg Masood-hoz költözik, de a férfi aranyos vörös hajú kislánya nehezen... több»

Nálam a crazy kategóriás filmek közé tartozik, de ennek ellenére nagyon elgondolkodtató. Szerencsétlen terhelt Jerry (Ryan Reynolds) hangokat hall, sőt Bosco nevű aranyos kutyája, és Mr. Whiskes nevű igazi maffiózó macskája beszél hozzá. Az egyedüllét miatti menekülés kényszeríti – a terheltsége mellett – erre a finoman fogalmazva paranormális jelenség elfogadására. A szeretetéhség kényszeríti három nő brutális meggyilkolására, a fejüket a hűtőben tartva alkalmanként el is beszélget velük. A hangok egyébként saját hasadt személyiségének megnyilvánulásai. Egy iráni nő, Satrapi rendezte, különleges, mondhatni extrém mozi, de sokat elmond zűrzavaros világunkról.

Kikapcsolódásként elment ez a francia limonádé, amelynek a sztorija ezeregy sebből vérzett, bár az ilyen filmeknél nem lehet mérce a hihetőség. A nagy fenekű Joséphine a végére megtalálja az igazi párját és remélhetőleg Bradpitt sem az örökös fasírtot kapja eledelül, hiszen Gilles (érdekes, hogy a játszó színész keresztneve Mehdi, echte francia név!) remekül főz.

Ingmar Bergman szüleinek a története, leginkább az a baj vele, hogy a későbbi apa, Henrik számomra iszonyatosan ellenszenves, ugyanakkor szerelme, Anna sem egy kimondott szépség. Nagyon hosszú, ezért meglehetősen unalmas. Nekem végig olyan érzésem volt, hogy egy szappanoperát nézek, ahol azon kell izgulni, hogy egymásé lesz-e a szerelmespár. Csakhogy ha nem lesz belőlük házaspár, nem születik meg a második gyerekük, aki öregkorában megírja szülei történetét, tehát – bármennyire is szerettem volna, hogy szakítsanak – ez a lehetőség kizárt volt. Számomra mindketten nagyon ellenszenvesek voltak, főleg az apa és igazából nem értem, hogy mit szeretett benne a felesége, hogy miért tartott ki melle... több»

A főszereplőnek (Aksel Hennie – Seszták Szabolcs) igazán nehéz alakítás jutott, de férfiasan megküzdött vele. A történet szerint félve, hogy felesége elhagyja műkincs rablásból szerzett pénzzel próbálja Dianát megtartani. A budis jelenetnél, a WC papír gurigája életet mentett, hasonló gyomorforgató mozzanatot ritkán lehet látni. Mellékszereplő ugyan, de felejthetetlen figura a Natasa nevű prosti bájaiért bolonduló Ove alakja. Nikolaj Coster-Waldau (Dányi Krisztián) viszont fontos szerepet játszik ebben az élvezetes thrillerben, amelyet kétszer-háromszor már megnéztem. Nincs egyetlen unalmas perce sem, az események búgócsigaként gyorsan pörögnek, és a csavarok is szép számmal előfordulnak ben... több»

Valamikor régen, nem emlékszem mikor, láttam már ezt a romantikus filmet, de szinte semmi sem maradt meg belőle. Az első harmad egész jó, de aztán ellaposodik. Meg Ryan nagyon helyes benne. Kline kevésbé jó, bár olyan tökéletesen énekel egy francia chanson-utánzatot, hogy amikor a rádióban hallottam, meg voltam győződve, hogy egy született francia énekli.

Kertész Ákos regénye nyomán Rényi Tamás filmje. Tetszett nekem ez a dráma, főleg Törőcsik Mari játéka miatt, de Koncz Gábor is jó volt benne. Vince viselkedése egy kicsit furcsa volt, bár a rossz beidegződések miatt (elvált nő, gyerekkel!) az adott korban érthető. Érdekes volt a forgóajtó motívum, az elején villódzó – a lehetséges eljövendő élet színessége – majd a végén az ürességet szimbolizáló feketeség.

SPOILER!!! Érdekes módon ezt a filmet sem láttam eddig, pedig 1991-es. Barbra Streisand a rendezője, ő is szerepel benne, de a főhőst Nick Nolte alakítja. Érdekes történet, végig lekötött, bár az utolsó 10-15 perc jócskán átlépi a giccs határát. Lassan, fokozatosan bontakozik ki egy család tragédiája és egy új szerelem. A végén a főhős a feleségét és a három lányát választja. A film nézése közben én is azt gondoltam, hogy igazi szemétség lenne egy új – igaz, minden szempontból csodálatos kapcsolatért – felrúgni az addigi életét és elhagyni a három őt rajongva szerető kislányát. Az én „tippem” jött be. A legvégén Tom sajnálkozik, hogy az embereknek miért csak egy életük van.

Igazából nem sok japán filmet láttam, de ez a szívem csücskévé vált. A magyarországi bemutatásakor csak 18 éven felülieknek besorolást kapott, mai szemmel érthetetlenül, mert sok helyen félelmetes ugyan, viszont egyáltalában nem erotikus. Ami megdöbbentett az a szinte kőkorszakbeli életminőség ami még a középkorban is volt, legalábbis a film szerint.

Sportfilmet elég ritkán nézek, ezt csak azért, mert érdekel a náci Németország története, meg a nőként versenyző fiú esete. Az igazat megvallva, nem lettem okosabb, mert hihetetlennek látszik, hogy őt engedték elindulni, hiszen annyira kilógott a… nem a lóláb! A vezetők problémája az volt, hogy az legesélyesebb versenyző zsidó volt, ezért megakadályozták az indulását, és helyette favorizálták a férfi-nőt.

Noomi Rapace egy rettenetesen lehangoló skandináv drámában. A legjobban a kislánykorát megjelenítő Tehila Blad tetszett, szerencsétlen annyira sajnálatra méltó volt. Finn szülei voltak, az apja alkoholista, az anyja láncdohányos és igazából nem törődött a gyerekeivel. A felnőttkori férfi színész tíz évig Noomi férje volt az életben is. A film végén az anyja halálhíre utáni kiborulás színészileg csodálatos volt, de a történetbe nem illett bele. Aki 30 éven keresztül – érthetően – le se sz...ja a szüleit, az nem így reagál.

Csoda, hogy csak most néztem meg ezt az 1950-es filmet, pedig a főszereplője a zseniális kedvenc, James Stewart. Néhol bohózat, néhol szívbemarkoló dráma, főleg, ha az ember belegondol, hogy Elwood legjobb barátja miért egy 182,5 cm-es mások számára láthatatlan fehér nyúl. A film üzenete többek között: legyél mindig kedves és ezt a főhős be is tartja.

A mai feszült helyzetben sajnos lehet, hogy Dél-Koreának ugyancsak más gondokkal kell foglalkoznia, mint gengszterfilm készítéssel, pedig nagyon értenek hozzá. Profi film, csak nekem az az egyéni problémám, hogy alig tudom megkülönböztetni a szereplőket. Számomra egy kivételével (Kang felügyelő az Oldboy főhőse, Choi Min-sik) mind egyformának tűnik. A jól szabott öltönyben és nyakkendőben flangáló ferdeszemű (tévedés ne essék, ez nem rasszista megjegyzés, hanem antropológiai tény, mindegyiknek mandulavágású szeme van!) Goldmoon gengszterek és a beépített zsaru története egyszeri nézésre lekötött, de csak nagyon sok pénzért nézném újra. A szereplők egyforma kinézetén túl nagyon hosszúnak tart... több»