Berto49

Egy örökbecsű klasszikus! Carl Theodor Dreyer 1928-as Jeanne d'Arc című némafilmjével örökre beírta magát a filmtörténetbe.) Egy igazi koncepciós per máig is megrendítő filmrevitele csak képi eszközökkel. Bámulatos teljesítmény, hogy már akkor is mi mindent tudtak a filmkészítésről és a leforgatott film hatásáról. A premier planok uralják ezt a remekművet, de a szereplőválogatás is szinte egyedülálló. M. Falconetti teljesítménye kolosszális (35 évesen eljátszani egy 19 éves nőt, úgy, hogy szinte csak közelképben látjuk az arcát, utánozhatatlan.

A jelenlegi Észt Köztársaságnak is kijutott az impériumváltásokból. Csak a XX. században tartoztak a hitleri Németországhoz, aztán csöbörből vödörbe kerülve Észt Szovjet Szocialista Köztársaság lett belőle, „élvezve” a postarabló Dzsugasvili terrorját. A film 1953. márciusa előtt játszódik, a főhős, Endel a múltja miatt bujkálva, amelyről persze nem tehet, hiszen 18 éves korában őt is, mint a korosztálya minden tagját besorozták a Wermacht kötelékébe. Testnevelőként vállal állást, pedagógiai diplomája is van, de korábban a tőrvívásban versenyeket nyert. A tanulók számára az iskolaigazgató és a párttitkár akarata ellenére vívószakkört szervez, a diákok lelkesen gyakorolják a vívás tudományát.... több»

Klaus Härö finn rendező díjakkal elhalmozott remekműve. Egy pap és egy életfogytiglanra ítélt, majd 12 év után kegyelmet kapott gyilkos nő, egy öreg és egy hozzá képest fiatal, egy hívő és egy hitetlen találkozása. „Csak” nyitott szív és lélek kell a nézőnek, mert aki felhőtlen szórakozást keres, az csalódni fog. Aki viszont érzékeny a lelki rezdülésekre, annak kevés film tud ennél maradandóbb érzéseket és gondolatokat nyújtani.

Annyira tetszett Karel Kachyňa előző látott filmje (A fül), hogy filmográfiájából kiválasztottam ezt a munkáját. Érdemes volt! Zseniális második világháborús történet, a szokásos kliséktől hemzsegő filmektől merőben eltérő dráma. Valóságos érzelmi hullámvasút ez a igazából csak kétszereplős film, amely minden percében feszültséget hordoz. Az európai világégés utolsó napjaiban játszódik. Egy nemrég a németek által megözvegyített asszonyt két német (osztrák) katona arra kényszerít, hogy két lovát befogva szállítsa őket szekérrel Bécsbe. A végig erdőben vezető út során a két főszereplő valódi tulajdonságait ismerhetjük meg, lehámlik róluk a borzalmas háború miatt rájuk rakódott embertelen réteg... több»

Egy eléggé beteg film. Hacker-csoport áll a történet középpontjában, mindent sikerül megcsinálniuk, a főhős a nyomozónőt is átveri azzal a trükkel, hogy többszörösen hasadt személyiség, pedig igazából négy főből állt a banda. Trendi vágások mellett, igazán ellenszenves szereplők, a Marie nevű nőnek rettenetesen tenyérbemászó arca van. Állítom, hogy pár nap múlva semmire sem fogok emlékezni a filmből, csak arra, hogy milyen randa volt az a nő.

Német film, 2003-ban a legjobb idegen nyelvű film Oscarját nyerte. Egy újabb olyan döntés, amelyen nagyon csodálkozom, mert teljesen Hallmark színvonalú (elnézést a csatorna szerkesztőitől, nem sértő szándékkal írtam!) Az már csak „hab a tortán”, hogy rengeteget beszélnek benne szuahéli nyelven, minden feliratot mellőzve, így sajnos csak néztem, mint a moziban, hogy most mi van!? A mellékelt hozzászólást olvastam egy filmes honlapon: "Örülök, hogy szuahéliül hagyták beszélni a kenyaiakat. Ez is erősítette a készítők szándékát, miszerint egy hiteles afrikai világot akartak bemutatni európai emberek szemén keresztül." Az rendjén van, hogy a vélemény írója perfektül érti a szuahéli nyelvet, de... több»

Most, a megnézés után nem értem azt a nagy lelkendezést, ami körülveszi ezt a filmet. Caprának van jó néhány ennél sokkal jobb filmje! Mondjuk a gribedlis Clark Gable soha nem volt a kedvencem. Claudette Colbert engem pedig nagyon erősen Ágay Irénre (szegény már 38 éves korában meghalt!) emlékeztet, de lehet, hogy a frizura és a hasonló smink teszi. Különösebb színészi vénát egyik nőben sem fedeztem fel, bár Colbert hanga elég jó, nem sipítozó. A történet az elmúlt évtizedek során nagyon megkopott, lerágott csont lett. Valószínűleg a maga korában nem volt ennyire sablonos. Az az igazság, hogy alig vártam, hogy befejeződjék. A hőség tette?

Verneuil újabb filmjét néztem meg, az elején még azt hittem, hogy nem láttam, de a pofozós, villanykapcsolgatós jelenet és a búzafergetegbe megfulladó Omar Sharif végjáték közben rájöttem, hogy annak idején láttam már. A filmtörténet talán leghosszabb – és számomra elég unalmas – autós üldözése az egyik nagy attrakciója a filmnek, de engem Bebel félelmetes kaszkadőr nélküli bravúrjai ejtettek bámulatba. Annyi akciófilm láttán kissé megkopott ez a mozi, de a maga idejében (1971 tájékán) szuperprodukció volt. Egy erős négyest megérdemel. A gyönyörű görögországi helyszín, most, hogy lesz-e Grexit (a Brexit okán úgy tűnik "jegelték" a görögök kiugrását[?]) miatt külön aktualitást nyújt. Ilyen ko... több»

Clouzot nagy mestere volt a feszültség keltésének és megtartásának. Ismerem a végét, mégis szurkoltam a szerencsétlen életüket kockáztató sofőrökért, de sajnos ebben a változatban (színezett és bővített) is ugyanaz történt, mint a többiben. A filmről egyébként mindig eszembe jut Édesanyám megbotránkozása annál a bizonyos jelenetnél, amikor a feszültség levezetése gyanánt a sofőrök is "kiengedik a fáradt gőzt". Azóta mennyivel drasztikusabb dolgokat is megmutattak a filmvásznon!

Véletlenül bukkantam rá erre a Francis Didelot (1902-1985) adaptációra, amelyet jogosan már másodszor vittek filmvászonra, illetve képernyőre. Amit láttam a TV-játék változat, ennek ellenére egészen filmszerű. Igazából társadalmi dráma, a fajgyűlöletről, a kisvárosi mocsárról, a bűnről és a lelkiismeret furdalásról. A befejezés meglepetésszerű és elszomorító.

Gyerekkoromban láttam először, mostanában megnéztem újra, maga a történet nem nagy durranás, de a két szereplő (Ursula. Andress, a svájci születésű "bombázó", aki az első James Bond filmben tűnt fel és az idős, elhízott Orson Welles, aki különböző italokkal sakkozott ), meg a rengeteg bevágott vadállat-felvétel most is tetszett. Amikor először láttam, hol volt még például a National Geographic csatorna, ahol orrba-szájba lehet ilyen fantasztikus felvételeket látni?! Jules Verne regényének alaposan átírt adaptációja, a kor kalandfilm trendjéhez igazított változat. Emlékezetes állatszereplő a kleptomániás Olga nevű strucc.

A kenyai és a moszkvai jelenetek sokat javítottak a film színvonalán. A férfi főszereplő (Dany Boon) sokkal jobban alakított, mint Diane Kruger. Gondoljunk csak a fogorvosi jelenetre, vagy a ruszki táncra. Nem egy korszakalkotó vígjáték, de egyszer bőven megnézhető volt.