Berto49

Elég sok filmet láttam, de ilyen beteg, perverz, vérben tocsogó szemetet még nem! A rendezőjét azonnali hatállyal elmegyógyintézetbe kellene szállítani, a rehabilitáció nála teljesen esélytelen. PC-én néztem meg, utána fel kellett mosnom a számítógép környékén, mert a képernyőről kifolyt a művér. Két trópusi halakkal kereskedő főhőse van, az egyik eleve tömeggyilkos, a jámborabb kinézetű pedig a film végére vadul be és válik gyilkológéppé. Mindez majdnem két és fél óráig tart. Elkövettem azt a gondatlanságot, hogy a rendezőnek már a második filmjét néztem meg, de ezzel elérte Sono Shion, hogy a tiltólistámra kerüljön, ezentúl őrizkedni fogok a csinálmányaitól, meg azt is százszor megfontolom... több»

Ebből az HBO által készített biopicből megismertem egy amerikai showman nevét és szeretője szemszögéből az utolsó éveit. A film fő erénye a színészi játék, Michael Douglas és Matt Damon alakítása csodálatraméltó, fantasztikus. Liberace, a showman tündöklése ugyanakkor számomra teljes mértékben érthetetlen, mitől volt ennyire szupersztár egy agyonplasztikázott, ékszerekkel és bundákkal felcicomázott vén homokos, aki váltig tagadta melegségét. A zongorista édesanyjának szerepében Debbie Reynolds, az „Ének az esőben” női főszereplője látható

A vígjátékok egyik legmulatságosabb jelenete az a néhány perc, amelyben Dudley Moore a valószínűleg nagy nőfaló, (4 feleség!) 67 éves korában elhunyt angol születésű komikus, zenész, zeneszerző, a maga nem egészen 1 méter 60 centis magasságával szerepel. Ahogy akcióra készen áll a piros szíves alsógatyájában, körülötte a szexuális életét „színesítő” kellékekkel fenomenális! Már csak ezért a jelenetsorért is érdemes volt leforgatni ezt a filmet. Ugyanakkor a többi szereplő Aranka=Goldie Hawn (szegény megboldogult feleségem nagy kedvence), Chevy Chase is emlékezetes aktorok. Ma is kellemesen szórakoztató film, lélekemelő gondolatokat nem szabad várni tőle, de gondtalan, majdnem két órás időtöl... több»

!!!SPOILER!!! 1993-ban készült norvég-svéd koprodukcióban készült kamarathrillernek meg fekete komédiának is besorolható film. Összesen öten szerepelnek benne, közülük négy meghal. A női főhős valósággal Houdinihez hasonlító szabadulóművész, mert a gúzsbakötésből három alkalommal is kiszabadítja magát. Egészen a végéig úgy néz ki, hogy betonba öntve ő is a tengerbe fullad, de a forgatókönyvírók megkegyelmeztek neki. A filmbéli viselkedése alapján pszichésen eléggé terhelt volt, mégis ő úszta meg, nna nem szárazon, mert többször ugrott egy szál bikiniben a tengerbe. A paradicsomi környezetben mindenki élvezhette volna az életét, ehelyett gyilkolászták egymást. Amerikai remake is készült belől... több»

Merészelek egy javaslatot tenni az apja filmkészítő tevékenységétől sok száz mérfölddel lemaradó Sofia Coppolának: azonnal hagyja abba ezeknek a művészieskedő, dögunalmas, semmitmondó förmedvények gyártását. Tudom, hogy a véleményem pusztába kiáltott szó, de legalább leírtam. Őszintén szólva nem is értem, hogy egyesek mit értékelnek ezekben a filmeknek nem is nevezhető ócskaságokban, mint például az "Elveszett jelentés"? Monomániás önismétlés más-más helyszínekkel. Egyszer Tokió, máskor Los Angeles, de történet semmi, csak szenvelgés szenvelgés hátán. Egyetlen némileg értékelhető mozzanat, hogy ez a fércmű játéklehetőséget biztosított a tüneményes tehetségű Elle Fanning számára Cleo szerepéb... több»

Még „lánykoromban” láttam, de csak a címére emlékeztem. Paula Michelli (Ewa Swann) igazi szépség, de sajnos nagyon kevés ideig szerepelt. Viszont Jerôme Thomas (Philippe Avron) a nyápic, izgága sportriporter az idétlen kalapjával annyira ellenszenves volt számomra (bezzeg a nők teljesen érthetetlen módon ragadtak rá. Hol vannak az igazán jóképű francia színészek?!), hogy erőt kellett venni magamon, hogy végignézzem. Nem volt túlságosan érdemes, de így azt legalább megértettem, hogy miért esett ki teljes mértékben a memóriámból. Néznivaló film hiányában unaloműzőként egyszer(!) megteszi. Igazi értékelésem - ha lehetne rá mód - kétharmad lenne.

1986-os akció/thriller a ládafiából. Elsősorban Szakácsi Sándor szinkronját akartam hallani, de kedvelem Basinger és Gere látványát is. A nyolcvanas, kilencvenes évek kimondottan jó, említett zsánerű filmjei közé tartozik, Végig pörgős, izgalmas, az elmúlt évtizedek alatt nem kopott meg az élvezhetősége. Basinger a sztori mellett a mozi bónusza, mert hihetetlenül szexis. A modellként induló Kim eredményesen leküzdötte az agorafóbiáját, vagy nagyon erős akarattal, vagy elég gyenge volt a tömegtől és a nyílt tértől való félelme. A magyar szöveg írója nem ment a szomszédba egy kis trágárságért, de az elért szintet még tudom akceptálni. Nem öncélú, szervesen kapcsolódik a figurák stílusához. Kül... több»

Cate Blanchett minden pénzt megér. Amit alakít ebben a Woody Allen filmben, az a színjátszás magasiskolája. Ahogy az egyik hozzászólásban olvastam, a téma valóban hasonlít a Vágy villamosá-hoz, de ennek ellenére, vagy éppen ezért nagyon tetszett. Megérdemelte a legjobb női főszereplőnek járó Oscar-díjat!

A film alkotói valóságos jóstehetséggel bírtak. Ennek a maró politikai szatírának a forgatása már megkezdődött, amikor Monica Lewinsky és Bill Clinton emlékezetes botránya napvilágra került. Csak remélhetjük, de biztosak nem lehetünk benne, hogy nálunk nem hasonlóan történnek-e a dolgok. Az viszont szilárd meggyőződésem, hogy nincsenek olyan fantasztikus kaliberű "probléma megoldó" szakemberek, mint a két sztárszínész alakította specialista. Robert De Niro és Dustin Hoffman színjátéka fenomenális, bár szerintem Hoffman szinte "lemosta" a társát a filmvászonról. Ebben a rengeteg szöveggel építkező filmben nagyon fontos a magyar szinkron. Bátran kijelenthetem, hogy Szakácsi Sándor (Hoffman) é... több»

Henri-Georges Clouzot háború utáni első filmje. Egy gyilkosság körül bonyolódik a történet, bár az áldozat egy gazdag, púpos, vén kéjenc, akit senki sem sajnál. Van egy házaspár, a feleség, Jenny, a szerény tehetségű énekesnő mindent megtesz a karrierje érdekében, de nem csalja meg a férjét, sőt egy pezsgősüveggel ő üti agyon az áldozatot (vagy mégsem?) Ezzel nem árultam el titkot, hiszen ez már a film elején kiderül. A férj zongorista és őrülten féltékeny a feleségére. „Kedvenc” rendezőm apja, Bernard Blier alakítja, 1946-ban még haja is volt! A házaspár mindkét tagja alibit szerez magának, de a híres francia színész, színházi rendező alakította felügyelő, Louis Jouvet, Antoine felügyelőké... több»

Jake Gyllenhaal az „Éjjeli féreg” óta az egyik kedvencem, de ha ezt a filmet előbb látom, akkor biztos, hogy korábban is a favoritommá lett volna. Egy valódi színész remek alakítása még a leggyengébb romantikus, elcsépelt történetet is nézhetővé és élvezhetővé tudja tenni. A szerelmespár egyik tagja beteg, vagy súlyos fogyatékos, ezt a témát már ezerszer láthattuk (Évtizedes távlatokból: Love story, 1970, Tombol a Hold, 1971, Édes november, 2001, A belső tenger, 2004 és még hosszan lehetne sorolni), de Jamie és Maggie találkozása és kibontakozó szerelme a színészi játéknak köszönhetően egyedivé vált. Ami nem tetszett, az az erotikus jelenetek bősége, ezek inkább egy szoftpornó mozihoz közelí... több»

Elég jó akciófilm, Denzel Washingtont meg kimondottan kedvelem. A történet realitásszintje mínusz 100 %, de Denzel Washington alakítása miatt egyszeri megnézést megért. Ugye azon csak hahotázni lehet, hogy egy ember (akármilyen szuperügynök is) leszámol az egész orosz maffiával! Nos, erről szól a film. Nem egy megőrzendő alkotás.

Omar Sy egy igazi jelenség! Elég sok időbe telt amíg megkedveltem, de sikerült. Minden gesztusa, mozdulata találó, önfeledt játéka maníroktól mentes. Kálid Artúr szinkronja meg telitalálat! Ez a film inkább vígjáték, sok-sok poénnal, a nyomozás csak ürügy a két homlokegyenest ellenkező karakter közötti konfliktusok nevettető bemutatására. Nem kimondottan emlékezetes film, de amíg nézzük, nagyon jól szórakozunk.

Talán már írtam valahol, hogy színészként rühelem, de rendezőként becsülöm és egyes filmjeit zseniálisnak is tartom. W. Allen immár 80 éves! és ennek ellenére évenként „szállít” egy-egy filmet. Ezt elsősorban Colin Firth miatt néztem meg. Jól kezdődött, de aztán rettenetesen ellaposodott és a befejezés már valóságos giccsparádé. Ejnye-bejnye, ilyen munkát kiadni szégyen. C. F. is rettenetesen színtelen, E. Stone kisasszony pedig nem egy nagy durranás, helyes, de semmi több.