Újra elveszett alakok téblábolnak Roy Andersson sivár tereiben, hogy értelmetlen létezésünk kisszerűségével szembesítsenek. Aprólékos vizslatásra váró atmoszférikus képcsemegék egy svéd reklámfilmestől. több»
A Nincs gonosz könnyen válhatna politikai pamfletté, de Rasoulof képes arra, amire Stanley Kramer, Ken Loach vagy Costa Gavras is: hogy olyan művészi vízióba csomagolja nagyon is határozott állásfoglalását a világról, amelytől az nem aktivizmusnak, hanem a filmművészet jelentős teljesítményének hathat. több»
Az Enola Holmes a saját kategóriáján belül profi alkotás, melyből kétségtelen erényei ellenére hiányzik a valódi mélység. Végső soron azonban még így is egy kellemes, nyitott végű kaland. több»
A Visszatérés Epipóba lényeges és fájdalmas témát dolgoz fel, azonban a benne rejlő potenciál kiaknázatlansága mellett katarzis helyett csak félválaszokat kapunk feledhető csomagolásban. több»
Egyetlen hollywoodias húzást leszámítva, amely óriási, tátongó lyukat üt a realizmus falában, érzékeny, megható és okos munka Winocouré, amelynek hatását a járvány csak még tovább fokozza. több»
A Felkészülés... egyértelmű és magabiztos továbblépés a rendező karrierjében egy nemzetközi szinten is értelmezhető témaválasztáshoz és kiemelkedő minőségű formanyelvhez egy midcult típusú filmen keresztül, ami épp csak annyira válik többértelművé és késztet gondolkodásra, hogy azért ne akadályozza a viszonylag könnyed és élvezetes befogadást. több»
A Tiszt és kém: a Dreyfus-ügy helyenként látványos, kifejezetten szépre komponált, de jelentéktelen munka, amelynek egyetlen maradandó üzenete az önmagát állandóan reprodukálni képes, jellemtelen és tehetségtelen elit kirobbanthatatlan összefonódottságáról szól. több»
A Hab tehát összességében korrekt film, amely néhány alapvetően elsőfilmes és műfaji természetű hiányosságtól eltekintve megállja a helyét, sőt még szórakoztatni is képes. több»
83 Történetek a végtelenségről (2019)