Amikor először találkoztam a filmmel rögtön felkeltette az érdeklődésemet. Tetszett az enyhén lovecraft-i felütés, a sziget, mint helyszín és a titokzatos kultusz. A film megtekintése után azt kell, hogy mondjam nem okozott csalódást, aki viszont egy lovecraft-i horror filmre számít csalódni fog, a mozi sokkal inkább a kelta mitológiából merít – abból viszont zseniálisan. több»
Vannak, akik nem tartják túl nagyra ezt a filmet. Vannak, akiknek unalmas lehet, vagy túl egyszerű, és ha a remake-et látták előbb, akkor, gondolom, a megtorlás erőszakosságát is hiányolják. Én viszont pont ezek miatt (is) szeretem. Szerintem ez a film minden korszakban állandó mondanivalóval bíró, megkerülhetetlen alkotás, és érdemes átverekedni magunkat az erőszakos, sokszor vontatott tartalmon, mert bőven kapunk gondolkodnivalót. több»
A horror elkötelezett hívei pedig egy újabb mesterművet köszönthetnek a műfaj panteonjában, ami bátran odaállítható nemcsak az eredeti Suspiria mellé, hanem olyan klasszikusokkal is egy lapon említhető, mint a Ragyogás, vagy az Ördögűző. Egy gyönyörű, és lélekgyötrő rémálom, amit legalább egyszer mindenkinek látnia kell. több»
Remélem, napjaink remake készítési láza el fogja kerülni a trilógiát. Nem kell és - véleményem szerint - nem is szabad újra elővenni Neoék történetét. Így kerek, így teljes. Megérdemli a figyelmet és mindig meg is fogja.
Lehet elmélkedni, matekozni a film bűvésztrükkjein, de azok úgy ütnének igazán, ha igazi emberekkel karöltve lennének megalkotva. Olyanokkal, akiket már láthattunk korábbi spanyol alkotásokban (például A fantomlakóban vagy a Júlia szemeiben), amelyek nemcsak a történetet, hanem a néző lelki világát is fenekestül fel tudták forgatni. Ez utóbbi nagyon hiányzik a Contratiempoból. több»
A Ghostland megjelölte a színésznőt és ez az a szellemvilág, ami megjelöli a nézőket is, olyan sebet ejtve, ami lehet, hogy soha nem múlik el, hasonlóan a film plakátján szereplő lányhoz, akinek arcán több törés is látható, a legsúlyosabb sérülés pedig éppen az arcának bal oldalán… több»
Szóval, ha nem lenne a vége és az a lenyűgöző berendezésű lakás, meg egy érdekes alapsztori, akkor bizony ez a film jócskán az átlag alatt teljesítene. Főleg amiatt, hogy sok mindenbe belekapnak, de nem bontják ki azok lényegét. Én azt mondom nem éreztem elpazarolt időnek azt a kicsivel több, mint másfél órát, amit erre a filmre szántam. Ám az is igaz, hogy újra nem fogom megnézni.
A Beware the Slenderman azt üzeni nekünk, hogy legyünk még jobban résen, fokozottan figyeljünk gyermekeinkre és ügyes-bajos dolgaikra, illetve azt, hogy vizsgáljunk meg mindent a lehető legtöbb szempontból és egyedi esetekből ne vonjunk le általános következtetéseket.
Röviden összefoglalva, a Funhouse-ban megvolt a lehetőség, hogy egy igazi klasszikus legyen, és itt még Hooper is bebizonyította nekünk tehetségét és szakmai hozzáértését több»
Sokan kövezni fognak ezért az írásért, hiszen A balta-sorozatnak közel sem egy Alien-szintű elvárásnak kell megfelelnie, viszont aki látta az első három etapot, annak idegenül fog hatni ez a lassú folyású, logikai bukfencekkel és irritáló szereplőkkel telipakolt folytatás. Személy szerint nagyon sajnálom, hogy szinte a semmiből előbukkanva egy csalódást keltő horrort sikerült összehozni Green-nek. Kicsit jobb forgatókönyvvel, jobban odafigyelve méltó folytatás lehetett volna, ezért nagyon bízok benne, hogy tanulva a hibákból, összekapja magát az ötödik részre. Merthogy lesz folytatás, az nem is kérdés. Ha pedig addig hiányolnánk Hodder bácsit, nézzük újra a Péntek 13 összest, vagy éppen az első három Balta-filmet.
63 Apostol (2018)