Valahogy hasonló érzéseket keltett bennem a Roma, mint Chazelle legutóbbi munkája, Az első ember, hogy egy végtelenül precízen összerakott film, amin érződik az elkötelezettség és az alázat, amivel készítették, ám nincs meg benne az a plusz, ami a rendező korábbi alkotásait jellemezte. több»
Neontúltengésben szenvedő vízalatti világokba merülünk alá, és úgy alles zusammen az egész film valami fenomenális módon fényképezett. Több esetben ismétlődő nagytotálokat kapunk, amik körbe fordulnak a szereplők körül, bemutatva a legcsodásabb helyszíneket. Ezen képsorok monumentalitást kölcsönöznek az amúgy is nagyszabású történetnek és még jobban elősegítik a történetbe való belemélyedést. több»
A forgatókönyv sziporkázik, nagyszerűek a párbeszédek nagyon jól bemutatják a főbb karaktereket. Sajnos ez az okos jellemábrázolás kimerül a két főszereplőben, vagyis Miles és az idős Peter Parkerében, de a többiekre se lehet panasz. A mellékszereplők hiába vannak karikatúra szerűen bemutatva mégis felkeltik az érdeklődést és nem lógnak ki a történetből. több»
Személy szerint nem igazán tudom, újító szellemet vártam-e inkább a 18 évvel későbbi értelmezéstől, vagy csak a múltidézés vezérelt a moziterembe, de egyértelműen kijelenthetem, hogy egyiket sem kaptam meg. több»
A nagy szerencséje a filmnek, hogy lett szíve, ami azért menti a gyengébb pillanatokat, amikből valljuk be, akad bőven, valamint a humor is nagyon jól működik. Továbbá az is elvehetetlen az alkotástól, hogy van egy-két szívfacsaró momentuma, csak a sztori kiszámíthatósága miatt egyáltalán nem érnek minket felkészületlenül a látottak. több»
Igaz, hogy az üzenet az, hogy ne elítéljük a drogfüggőket, hanem próbáljuk őket megérteni és segíteni rajtuk, ahogy az apa is próbál a fián, ám a rendező nem rest megmutatni a másik oldalát is a dolgoknak, azt, hogy éget fel az ember minden hidat maga körül a pszichedelikus anyagok miatt, miközben módszeresen veszít el darabkákat emberi mivoltából újra és újra. több»
Túllépve a kerettörténeten, a rendezőhöz sokkal közelebbi aspektust jelent a szűk térben összezártak viselkedésének változása. Márpedig egy elsüllyedt tengeralattjáróból csekély az esély a menekvésre, és ezt a sebesültek is tudják. De az események itt is megjósolhatók, előbb küzdenek az életükért, majd fokozatosan adják fel a reményt, lesz valaki, aki mindent elront és lesz, aki begolyózik. Ezt a nem túl lebilincselő pszichologizáló szálat növi túl a sajtótájékoztatón begyógyszerezett nő botránya. több»
Nem éreztem katarzist, de még csak egy erős bossfightot sem kaptam, mert megalapozatlannak éreztem az összecsapást. Dunn el akarja kapni a Szörnyet, mert az embereket bántott, a Szörny meg meg akar küzdeni a Sebezhetetlennel, hogy lássa le tudja győzni. Ez az erőfitogtatás közel sem elég kielégítő, hogy lekössön és érdekeljen, mi lesz a végkimenetel. több»
Azt nem tudom, hogy ilyen valóban létezik-e, de tételezzük fel, hogy vannak állatok, akik többszáz, vagy akár több ezer kilóméter távolságról is képesek arra, hogy hazataláljanak, és ebben az esetben szigorúan szorítkozzunk a négylábú kedvenceinkre. A filmet végigkísérik a kutyus világra rácsodálkozó, naív gondolatai, ami nekem nagyon tetszett, hiszen a készítők jól mutatták be az ebből fakadó játékosságot, amiből persze nem egy nagyon jó poén keredett végül. több»
A barátság, vagy mondjuk ki nagyobb általánosságban, az emberi kapcsolatok internetes térben való felértékelődése, kérdésessé válása az internet hajnalán még csak-csak releváns probléma volt, mára azonban nem az, pusztán az internetellenes propagandák egyik pontja a sok közül, ami a legunalmasabb közhelyek palettáját szürkíti tovább. Így társadalomkritikai vagy épp tanítójellegű céljai elvesznek, ami még nem is hiba, sőt felszabadulás is lehetne, de ezen a ponton az irónia sem működik. több»
79 Roma (2018)