Leginkább a Warrior cselekményéhez tudnám hasonlítani az alap sztorit, amire a játékidőn nagyrészt uralkodó komor hangulat is ráerősít. Azonban nem kell félni, a készítők nem felejtették el, hogy bokszfilmet nézünk és igyekeztek elkényeztetni minden rajongót ismételten a lenyűgöző harcok koreográfiájával és parádés operatőri munkával, hogy ismét lélegzetvisszafojtva üljünk végig minden menetet a gongig. több»
A karakterek egysíkúságáról már esett pár szó, ami viszont külön kiemelendő a két főszereplő. Nem arról van szó, hogy konkrétan rosszak, hiszen ennyire felületesen megírt személyiségekből még egy Christian Bale se tudott volna többet kihozni, inkább az, hogy mennyire nincs köztük kémia. Ez leginkább azért zavaró, mivel végig kell néznünk ahogy egymásba szeretnek. Annyira élvezetes mintha egy főzős műsort néznénk és örülnünk kéne a két kígyóuborkának, hogy a végén egy salátába kerültek. több»
Nagy kár, hogy Rob Marshall nem hazudtolta meg korábbi önmagát, és semmivel sem akart többet hozzátenni az új részhez, mint amit az első adott, ez pedig egy izzadságszagú és erőltetett nosztalgiázással teli film hibridet eredményezett, ami az utóbbi években biztonsági játékos stúdióvá szelídült Disneytől nem is meglepő. több»
Igazán magával ragadó alkotásról beszélhetünk, melynek legnagyobb erőssége maga a sztorija. Persze a megvalósítás sem hagy maga után kivetni valót. Ha nem is hoz újat a műfajba, a krimi-atmoszférát egyértelműen sikeresen teremti meg, hol az éjszakai, ködös képeivel, hol a zenéjével. több»
Kimondom, az Outlaw King elképesztően elemében van, ha karakterépítésről van szó, ugyanakkor egy pillanatra sem feledkezik meg történelmi mivoltáról, így pedig nem engedi meg magának azt a luxust, hogy bizonyos szereplőivel jobban, másokkal pedig mostohábban bánjon a kelleténél. több»
A film bár lassú, nem kiszámítható, épp ezért végig sikerrel tartja fent az érdeklődést. A sztori elején úgy tűnhet, egy olyan krimiszálat kapunk, ami arra fog kifutni, hogy a kötetben elrabolt két nőt megtaláljuk, ám ezt az elvárást, amit a film felkínál, rögtön szét is bombázza (ez előnyére válik). több»
Noha nem tökéletes műről beszélhetünk, el kell ismerni, hogy a lassú folyású krimik kedvelői méltó módon ki lesznek szolgálva. A játékidő 2 és fél órájában leereszkedünk a romlottság és perverzió mocskába, ahol mindenkinek van valami takargatnivalója. Fincher jól adagolja az atmoszférát, ugyanakkor nem tolja túl a jellegzetes vonásait, amit eddigi filmjeiben is megszokhattunk tőle. több»
Akinek még mindig az a véleménye, hogy a magyar filmek rosszak, magabiztosan csak annyit mondanék, hogy nézzem meg egy olyat, amit Köbli Norbert neve fémjelez. több»
Abrams és King azzal játszanak el, hogy a King által teremtett világban minden misztikum és minden szörnyűség gyújtópontja Castle Rock, ami voltaképpen nem is különbözik realitásainktól – vagyis nehéz lenne különbséget tenni fantázia és valóság között a város esetében. Maga a város erős szimbolikát működtet, mi több felfogható társadalmi kommentárként is, ami King-től abszolút nem idegen. A város nem választható el a lakóitól, így a civilizációtól sem, e szerint tehát minden borzalom a civilizációból ered. több»
Felvezetésként még csak "könnyed", villanásnyi jumpscare-ek emelik a vérnyomást, meg az első pánik után a gyerekek idézik fel, hogy miket láttak, de ekkor még a sejtelmesség, a bizonytalanság, a sötétség álcájába bújik minden. több»
84 Creed II. (2018)