Amikor három MCU-veterán a fejébe veszi, hogy először Grúziába, majd Ausztriába költözteti a földi Pokolt, azt azért érdemes komolyan venni. Megnéztük, mit adott hozzá Chris Hemsworth, Joe Russo és Sam Hargrave másodjára Tyler Rake karakteréhez, majd elégedett vigyorba rendeztük lerobbant arcunkat. több»
A Flash – A villám az egyik legjobb DCEU film, még ha ez nem is feltétlenül jelent sokat. A sok látványelem ugyan elnyomhatja lényegét, de azért kitűnik, hogy lelke is van. több»
Az Apple Tv+ új sci-fi sorozata, A siló egy disztópikus világba kalauzolja a nézőt, ahol már egy kérdés feltevése is veszélybe sodorhatja az embert. A Hugh Howey Siló-regényfolyama alapján készült sorozat nem spórol a titkokkal és a vörös heringekkel sem. Atmoszférája, feszült történetvezetése és a komplex morális problémák teszik izgalmassá és egyedivé. No és Rebecca Ferguson játéka. több»
Ha a technológia egy drog – márpedig nagyon annak érződik –, vajon mik a mellékhatásai? Ezzel a felütéssel indult a brit Charlie Brooker disztópikus rémálomgyára, a Black Mirror, aminek gyakorta ultradepresszív, olykor meg profetikus epizódjaiban az az igazán viszolyogtató, hogy legtöbbjük fél lábbal a jelenben áll. A széria a negyedik évaddal aztán mintha elérte volna a horror holnapba történő extrapolálás határait, alkotója pedig bátrabban kezdte interpretálni felmerülő ötleteit, tágítva a fenyegető képernyők által megszabott kereteket. Éppúgy, mintha eddigi érdemeit megkoronázandó valóban már csak egy, a Mirror által inspirált flipperre vágyna, mint ahogyan arról viccesen nyilatkozik. De mit tesz ez a fajta távolodás a kezdetek óta lojálisan fenntartott nézői élménnyel? több»
Az Indiana Jones és a sors tárcsájában egy megkeseredett kalandor tér vissza, hogy aztán lerázza magáról kora porát, és úgy tegyen, mintha nem is búcsúzna. több»
A Vortex című francia minisorozat egy rejtett gyöngyszem a Netflix kínálatában. Az időutazás klasszikus témáját alapvetően emberi és lélektani szemszögből közelíti meg, emiatt pedig nemcsak egy sima sci-fi, de remek dráma is. Látványos, tele nagyszerű színészi alakításokkal. A története feszült, és tipikusan az a sorozat, ahol azonnal nyomunk a „következő epizód” gombra. több»
Amikor azt hinné az ember, hogy a 2018-as Űrdongó meg a Netflix animációs sorozata után a Transformerek mozis karrierje olyan irányt vesz, aminek a narratívája nem egy biciklibaleset következtében aprítóba esett akciófigura parafrázisa, akkor elég csak beülni a Transformers: A fenevadak korára, és rájövünk, hogy naiv álmodozók vagyunk. A karaktercsalád friss etapja bizony visszatér a gyökerekhez (mert régi Transformers filmek elég gyökerek voltak). Mert a végbélkúpként beleerőszakolt, kidolgozatlan érzelmi nyálmány mellett a friss fejezet ismételten egy kőkemény „vraam-pjúpjú-wekekek” produkció, amit akkor a legkönnyebb élvezni, ha le tudjuk kapcsolni az agyunk azon részét, ami jó rendezést, izgalmas, fordulatos cselekmény, hiteles emocionális ingereket, de minimum következetes és koherens történetvezetést vár attól a mozitól, amire az idejét meg a pénzét költi. Ha ez sikerül, a robotdodzsem egy szórakoztató, infantilis látványfilm nagyon jó robbantásos erőszakkal, ha nem, akkor A fenevadak kora ismét egy olyan Transformers-film, amitől felüvölt bennünk a felnőtt. Kritika egy olyantól, aki nem tudta lekapcsolni, olyanoknak, akik úgy gondolják, hogy nem tudják lekapcsolni. több»
A Citadella egy elsőre pofásnak kinéző akciósorozat is lehetne. Amit azonban a sorozat nyújt, az simán felér a felhasználói figyelem pofátlan kihasználásával. Az Amazon Prime ugyanis úgy akart felépíteni egy teljesen saját szellemi tulajdonra épülő univerzumot, hogy a felszín mögé nem helyezett semmit. Enyhén spoileres kritika. több»
77 Tyler Rake: A kimenekítés 2 (2023)