Tyler Rake: A kimenekítés 2

Az első, eredeti Tyler Rake azért annyira jó, mert valahogy áthatja egy ázsiai érzés: a koszos, nyüzsgő, elmaradott, elvadult és nyomorral teli bangladesi és dakkai utcák sajátos hangulata. Ez sajnos a második részből teljesen hiányzik, cselekménye kisebb részben Grúziában nagyobb részt Bécsben játszódik melyek egyáltalán nem számítanak egzotikus helyeknek. A grúziai részben van mondjuk egy börtön-jelenet, ami iszonyúan jól sikerült: Tyler az egymással is harcban álló rabok sűrűjén keresztülvágva próbálja kimenekíteni volt felesége testvérét és annak fiát. Folyamatos bunyóra kényszerül így a szitu egy nagyon intenzív harci jelenetté válik. Kár, hogy szinte csak ez az egy scene annyira emlékezetes meg talán a legvégén a párharc Tyler (Chris Hemsworth) és Zurab (Tornike Gogrichiani) között. Utóbbi egyébként a való életben is grúz, ott is született Kutaiszi városában 1986 október 10-én. Figyelemreméltó az alakítása szerintem. Végső értékelésem azonban így is csak három csillag, mert az első részhez képest visszaesés.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

A Netflix apák napja hétvégére időzítette új premierjét. Ebben a részben megkerül a "család", ami a szemünk előtt hullik darabokra. Összehasonlítva a kasszasiker akciófilmekkel, itt többet kapunk. Nyíltan beszél a film a családi erőszakról, és láthat... Teljes kritika

Nagyon vártam ezt a második epizódot, mert az első kimondottan tetszett. Ott okosan választottak helyszínt: a bangladesi (dakkai) utcaképek, furcsa színek, utcai tömegnyomor és forgatag a rengeteg nyomorgóval sajátos hangulatot ad az üldözéshez. Ugyanakkor a második részben mindez nincs meg. Ezúttal a hegyvidéki Grúzia a helyszín, és valamilyen érthetetlen okból Ausztria. Az egzotikus kártya most nem játszik. Ez rengeteget ront a végeredményen, csak úgy, mint a tempó belassulása. Az első negyven perc még tartja a pörgést, a börtönjelenet például, amelyben Tyler (Chris Hemsworth) kimenekíti sógornőjét a két gyermekével, egyszerűen zseniális. A börtönudvaron nagyon izgalmas bunyókba bonyolódik, és tizenöt percen keresztül a lehető legmagasabb hőfokon izzanak az akciók. Aztán fokozatosan belassul minden, és a cselekmény egy átlag akciófilm színvonalára esik vissza. Több a dráma is, mert közben előkerül a feleség, akit Olga Kurylenko alakít. A főgonosz grúz maffiavezért Tornike Gogrichiani alakítja, aki úgy tudom, tényleg grúz származású. Összességében gyengébb, mint az első epizód. Arra 85%-ot adtam, erre max. 70% adható.

Hát, furcsa ez, a John Wick 4-en az álom kerülgetett, de az Extraction 2 végig érdekes maradt. Zsánerének egyik legjobb teljesítménye. A harcok izgalmasak és többszintesek, a karakterek nem egysíkúak és jó szorítani nekik, a kivitelezés pedig pazar. A korábbi filmből ismert egysnittes ismét visszatér, és most hosszabb, mint valaha, egy olyan szekvenciát foglal magába, mely az utóbbi évek talán legjobb akciójelenete, számos különböző elemmel és helyszínnel. Kizárólag ezért a szekvenciáért érdemes megnézni a filmet, és sok időt nem is vesztünk, hisz egész korán megkapjuk ezt. Ez sajnos azt jelenti, hogy a film későbbi része egy kicsivel gyengébb, de itt is akad jó pár érdekes apróság. Olyasmik, hogy a rendőrök végre nem totál használhatatlanok, a katonák nem végtelen tárú fegyverekkel rendelkeznek, és mindkét fél stratégiát használ, és nem csak a plot armor védi őket, mint Kenau Reevest. A film mellékszereplői szerethető karakterek, akik bár kiszámítható irányba mennek, mégis színt visznek a világba.