Tyler Rake: A kimenekítés 2

Az első rész sikerében óriási szerepet játszott a helyszínválasztás. A bangladesi Dakka városa ugyanis a maga túlzsúfoltságával, koszos utcáival, elvadult, bármikre képes utcai gyerekbandáival és korrupt rendőrségével adott valamiféle pluszt az akciókhoz. Chris Hemsworth pedig, a megkeseredett, életunt, és kisfiát elvesztett kommandós kőkemény elszántsággal vetette magát a reménytelen küzdelembe egy indiai maffiafőnök fiának kimenekítéséért. Ezzel szemben a második részben már a hegyes, havas Grúzia a helyszín, majd furcsa módon Bécs. A tét itt is hasonló: kimenekíteni egy családot (anyát és két gyermekét), akik ráadásul volt felesége rokonai a maffia uralta Grúziából. A rendezés idővel áthelyezi a küzdelmeket Bécsbe, és a döntő harc már ott folyik. Tyler Rake leszámol a bandával, bár megintcsak éppen hogy sikerül túlélnie az egészet. A grúz és bécsi helyszínek nem sokat tudnak hozzátenni a hangulathoz, bár a börtönös és vonatos részek nagyon jók. Grúziában egy börtönből hozza ki őket, majd vonaton menekülnek, ahol nagy harc bontakozik ki. A végeredmény: izgalmak a köbön, de gyengébb kivitelben. Négy csillag nálam így is.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

A Netflix apák napja hétvégére időzítette új premierjét. Ebben a részben megkerül a "család", ami a szemünk előtt hullik darabokra. Összehasonlítva a kasszasiker akciófilmekkel, itt többet kapunk. Nyíltan beszél a film a családi erőszakról, és láthat... Teljes kritika

Nagyon vártam ezt a második epizódot, mert az első kimondottan tetszett. Ott okosan választottak helyszínt: a bangladesi (dakkai) utcaképek, furcsa színek, utcai tömegnyomor és forgatag a rengeteg nyomorgóval sajátos hangulatot ad az üldözéshez. Ugyanakkor a második részben mindez nincs meg. Ezúttal a hegyvidéki Grúzia a helyszín, és valamilyen érthetetlen okból Ausztria. Az egzotikus kártya most nem játszik. Ez rengeteget ront a végeredményen, csak úgy, mint a tempó belassulása. Az első negyven perc még tartja a pörgést, a börtönjelenet például, amelyben Tyler (Chris Hemsworth) kimenekíti sógornőjét a két gyermekével, egyszerűen zseniális. A börtönudvaron nagyon izgalmas bunyókba bonyolódik, és tizenöt percen keresztül a lehető legmagasabb hőfokon izzanak az akciók. Aztán fokozatosan belassul minden, és a cselekmény egy átlag akciófilm színvonalára esik vissza. Több a dráma is, mert közben előkerül a feleség, akit Olga Kurylenko alakít. A főgonosz grúz maffiavezért Tornike Gogrichiani alakítja, aki úgy tudom, tényleg grúz származású. Összességében gyengébb, mint az első epizód. Arra 85%-ot adtam, erre max. 70% adható.

Hát, furcsa ez, a John Wick 4-en az álom kerülgetett, de az Extraction 2 végig érdekes maradt. Zsánerének egyik legjobb teljesítménye. A harcok izgalmasak és többszintesek, a karakterek nem egysíkúak és jó szorítani nekik, a kivitelezés pedig pazar. A korábbi filmből ismert egysnittes ismét visszatér, és most hosszabb, mint valaha, egy olyan szekvenciát foglal magába, mely az utóbbi évek talán legjobb akciójelenete, számos különböző elemmel és helyszínnel. Kizárólag ezért a szekvenciáért érdemes megnézni a filmet, és sok időt nem is vesztünk, hisz egész korán megkapjuk ezt. Ez sajnos azt jelenti, hogy a film későbbi része egy kicsivel gyengébb, de itt is akad jó pár érdekes apróság. Olyasmik, hogy a rendőrök végre nem totál használhatatlanok, a katonák nem végtelen tárú fegyverekkel rendelkeznek, és mindkét fél stratégiát használ, és nem csak a plot armor védi őket, mint Kenau Reevest. A film mellékszereplői szerethető karakterek, akik bár kiszámítható irányba mennek, mégis színt visznek a világba.