Tyler Rake: A kimenekítés 2

Valamivel gyengébb az első résznél, annak ellenére is, hogy Tornike Gogrichiani, aki egyébként valójában grúz, egészen jól helyt áll a főgonosz szerepében. A helyszínek viszont sokkal kevésbé érdekesek, hiszen a film kb. fele Bécsben játszódik, holott az első még az egzotikus Banglades utcáin zajlott, és ez nagyon sokat hozzátett a film sikeréhez. Hemsworth ezúttal is jó formában tolja végig, a bunyók jól kidolgozottak. Értékelésem gyenge négy csillag, az első négy és fél a helyszínek miatt. De így is többszörnézős.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

A Netflix apák napja hétvégére időzítette új premierjét. Ebben a részben megkerül a "család", ami a szemünk előtt hullik darabokra. Összehasonlítva a kasszasiker akciófilmekkel, itt többet kapunk. Nyíltan beszél a film a családi erőszakról, és láthat... Teljes kritika

Nagyon vártam ezt a második epizódot, mert az első kimondottan tetszett. Ott okosan választottak helyszínt: a bangladesi (dakkai) utcaképek, furcsa színek, utcai tömegnyomor és forgatag a rengeteg nyomorgóval sajátos hangulatot ad az üldözéshez. Ugyanakkor a második részben mindez nincs meg. Ezúttal a hegyvidéki Grúzia a helyszín, és valamilyen érthetetlen okból Ausztria. Az egzotikus kártya most nem játszik. Ez rengeteget ront a végeredményen, csak úgy, mint a tempó belassulása. Az első negyven perc még tartja a pörgést, a börtönjelenet például, amelyben Tyler (Chris Hemsworth) kimenekíti sógornőjét a két gyermekével, egyszerűen zseniális. A börtönudvaron nagyon izgalmas bunyókba bonyolódik, és tizenöt percen keresztül a lehető legmagasabb hőfokon izzanak az akciók. Aztán fokozatosan belassul minden, és a cselekmény egy átlag akciófilm színvonalára esik vissza. Több a dráma is, mert közben előkerül a feleség, akit Olga Kurylenko alakít. A főgonosz grúz maffiavezért Tornike Gogrichiani alakítja, aki úgy tudom, tényleg grúz származású. Összességében gyengébb, mint az első epizód. Arra 85%-ot adtam, erre max. 70% adható.

Hát, furcsa ez, a John Wick 4-en az álom kerülgetett, de az Extraction 2 végig érdekes maradt. Zsánerének egyik legjobb teljesítménye. A harcok izgalmasak és többszintesek, a karakterek nem egysíkúak és jó szorítani nekik, a kivitelezés pedig pazar. A korábbi filmből ismert egysnittes ismét visszatér, és most hosszabb, mint valaha, egy olyan szekvenciát foglal magába, mely az utóbbi évek talán legjobb akciójelenete, számos különböző elemmel és helyszínnel. Kizárólag ezért a szekvenciáért érdemes megnézni a filmet, és sok időt nem is vesztünk, hisz egész korán megkapjuk ezt. Ez sajnos azt jelenti, hogy a film későbbi része egy kicsivel gyengébb, de itt is akad jó pár érdekes apróság. Olyasmik, hogy a rendőrök végre nem totál használhatatlanok, a katonák nem végtelen tárú fegyverekkel rendelkeznek, és mindkét fél stratégiát használ, és nem csak a plot armor védi őket, mint Kenau Reevest. A film mellékszereplői szerethető karakterek, akik bár kiszámítható irányba mennek, mégis színt visznek a világba.

Miután az első részét bedaráltam egy agyzsibbasztó hét után, gyakorlatilag azonnal belekezdtem a másodikba. Ettől a filmtől, sztoritól sem estem hasra, de legalább kikapcsolt. Nem kellett hozzá gondolkodni (még ha bele is csempésztek némi érzelmet és... Több fájdalmat), csak hagytam, hogy itt is vezessen a szórakozás és a kikapcsolódás. Akcióözön, látványos megoldások és pörgés. Úgy gondolom, hogy szórakoztatásra, kikapcsnak tökéletesen megfelel. Mert azért a látvány magával ragadja az embert. De ne hallgass rám! Nézd meg, és majd eldöntöd magad! Szóval filmre fel, és jó szórakozást!

Szóval az van, hogy ezt bizony túlgondolták. Nem bírom már az olyan filmeket megnézni, amiben a főhős a pisztolygolyóktól, késsel szúrt sebektől, 10 méteres zuhanásoktól csak egyre erősebb és gyorsabb lesz. Annyira nagyon látványosra akarják csinálni a filmeket, annyira pörgősre, akciódúsra, hogy nevetségessé válik. Szóval ha magam szemével kéne értékelnem, akkor bizony kuka lenne, mert nem is bírtam végignézni. De akiknek tetszik, hogy teljesen valószerűtlenül történnek az események, nem számít a fizika, a fiziológia, nem számít semmi, csak zuhanjon, robbanjon, lőjenek és verekedjenek megállás nélkül, annak tetszeni fog. Pörgős film, csak hát nagyon sok a butaság benne...

Sikerült méltó folytatást összerakni, ráadásul a vége alapján jöhet a következő rész, vagy akár részek. Három nagyobb akció van benne, ezekből az első, ami igazán ütős, lövöldözéssel, autós üldözéssel, vonatos-helikopteres hepajjal, ráadásul vágatlan... Több snittnek álcázva. A sztorit annyira nem figyeltem. Számít, hogy ki miért gyilkolja a másikat, ha ilyen jól teszi? Ja, és ismételten: kösz, Netflix, hogy még véletlenül se mutatták be moziban!

Az első rész sikerében óriási szerepet játszott a helyszínválasztás. A bangladesi Dakka városa ugyanis a maga túlzsúfoltságával, koszos utcáival, elvadult, bármikre képes utcai gyerekbandáival és korrupt rendőrségével adott valamiféle pluszt az akciókhoz. Chris Hemsworth pedig, a megkeseredett, életunt, és kisfiát elvesztett kommandós kőkemény elszántsággal vetette magát a reménytelen küzdelembe egy indiai maffiafőnök fiának kimenekítéséért. Ezzel szemben a második részben már a hegyes, havas Grúzia a helyszín, majd furcsa módon Bécs. A tét itt is hasonló: kimenekíteni egy családot (anyát és két gyermekét), akik ráadásul volt felesége rokonai a maffia uralta Grúziából. A rendezés idővel áthelyezi a küzdelmeket Bécsbe, és a döntő harc már ott folyik. Tyler Rake leszámol a bandával, bár megintcsak éppen hogy sikerül túlélnie az egészet. A grúz és bécsi helyszínek nem sokat tudnak hozzátenni a hangulathoz, bár a börtönös és vonatos részek nagyon jók. Grúziában egy börtönből hozza ki őket, majd vonaton menekülnek, ahol nagy harc bontakozik ki. A végeredmény: izgalmak a köbön, de gyengébb kivitelben. Négy csillag nálam így is.

Joe Russo, a forgatókönyvíró és producer azt mondta: „Ez [a film] nagyon különbözik az Extraction 1-től, amit szeretünk. Ebből a szempontból ez egy saját film. Más színvázlattal [?] rendelkezik. A világ egy másik részén játszódik. Más a tempója, más a hangja, mint az elsőnek.” Továbbá hozzátette: „Nagyon izgatottak vagyunk, és úgy gondoljuk, hogy gyönyörűen sikerült a felvétel. Hemsworth fantasztikus benne. És izgatottan várjuk, hogyan reagál a közönség." Nos, én csak egy vagyok a sokból, de összességében Sam Hargrave legújabb akcióthrillerje átlagos lett. Chris Hemsworth újra életre kel, hogy megvívjon egy nyomasztó küldetést. Az első órában brutálisan intenzív és látványos harcsorozatot láthatunk, a második órában a küldetéssel együtt a történet Tyler családi hátterére is rávilágít, ezzel ügyesen összekapcsolták személyes és szakmai életét az új filmben. Az utolsó harminc percben a narratíva kiszámíthatóvá és unalmassá válik. Az ellenség nem fenyeget. A folytatásból hiányzik az az izgalom, ahogy Tyler az utolsó néhány percben Ovi megmentéséért küzdött azon a hídon az első részben.

Tudja az, amit egy ilyen filmtől elvárunk.

Pont ugyanaz, mint az első: lenyűgöző akciójelenetek bravúrosan vágva-felvéve, mellé körítve egy tölteléksztori.

Az első, eredeti Tyler Rake azért annyira jó, mert valahogy áthatja egy ázsiai érzés: a koszos, nyüzsgő, elmaradott, elvadult és nyomorral teli bangladesi és dakkai utcák sajátos hangulata. Ez sajnos a második részből teljesen hiányzik, cselekménye kisebb részben Grúziában nagyobb részt Bécsben játszódik melyek egyáltalán nem számítanak egzotikus helyeknek. A grúziai részben van mondjuk egy börtön-jelenet, ami iszonyúan jól sikerült: Tyler az egymással is harcban álló rabok sűrűjén keresztülvágva próbálja kimenekíteni volt felesége testvérét és annak fiát. Folyamatos bunyóra kényszerül így a szitu egy nagyon intenzív harci jelenetté válik. Kár, hogy szinte csak ez az egy scene annyira emlékezetes meg talán a legvégén a párharc Tyler (Chris Hemsworth) és Zurab (Tornike Gogrichiani) között. Utóbbi egyébként a való életben is grúz, ott is született Kutaiszi városában 1986 október 10-én. Figyelemreméltó az alakítása szerintem. Végső értékelésem azonban így is csak három csillag, mert az első részhez képest visszaesés.

Tetszett, de egy normális akciófilm, amiben a főhős legyőzi a rosszat. Nem unalmas, nem vontatott. Ami nem tetszett, az végül is nem a film hibája, hanem a szinkroné. Miért nem lehetett az egészet leszinkronizálni?!

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Sam Hargrave nagy sikert aratott a 2020-as első A kimenekítés filmmel, mely szerintem felerészben a jól megválasztott helyszíneknek volt köszönhető. A bunyók, a véget nem érő menekülési jelenetek és a rengeteg fegyveres összecsapás hatásosabbnak tűnt a mocskos bangladesi utcák forgatagában. Ehhez adódott Chris Hemsworth alakítása, aki mosolytalan marconasággal küzdött egy kisfiú életéért. Szimpatikus volt a nézőknek a páros. Aztán jött az új rész, de ezúttal nem sikerült meghatározó és sokkoló helyszínt választani. A grúziai hegyvidék, ahol a börtön áll Tyler feleségének családjával, lehetne bárhol Európában is, annyira átlagos. A másik helyszín Ausztria havas hegyei, melyek megint csak nem nevezhetőek különlegesnek (európai szemmel). Az előző rész három sikerfaktorából ezzel sajnos ki is iktattak egyet. A másik a megható azonosulás a kisfiút kimenekítő főhőssel ugyancsak pöntyög, mert itt most egy családot próbál kimenteni Tyler, mely család elég zűrös, a nagyfiú pedig még át is áll a túloldalra. Mindent egybevéve: bár sok jó akciót láthatunk, a végeredmény sajnos messze elmarad az első résztől. Ha az eredeti 80%, akkor a második rész maximum 65.