Még sosem szippantott be sorozat annyira, mint anno a 24 kezdeti évadai. Emlékszem, 10 rész/nap alatt néztem meg az első 3 évadot. Jack Bauer volt a kedvenc pozitív hősöm, melynek karakterét árnyalták is, hiszen sokszor cselekedett erkölcstelenül a jó cél érdekében. A megkedvelt pozitív karaktereket is bármikor megölték a készítők,akár a legdurvább módszerekkel is (lásd 3X18), ha a sztori úgy kívánta. A sorozatok világában kreatív volt és újító, karfaszorítóan izgalmas és intenzív. Ez a varázs valahol a hatodik évadnál veszett ki igazán, bár a negyedik-ötödik évadok se tudták már azt a tényleges izgalmat hozni, mint a klasszikus első három. Sajnos a későbbi kreativitáshiány önismétléshez (el... több»
A film egy férfiról szól, akinek az egyik jelenetben ellopják az amulett medálját, ami megakadályozza, hogy éjszaka "farkasemberré" váljon. A sztori során azt láthatjuk, ahogy a medált kajtatja egyik nyomtól a másikig. A készítők sokat nézhették Pom Pom meséit, és valószínűleg meg is ihlette őket, ugyanis a farkasembert egy az egyben róla mintázták. A főszereplő fejére rátettek egy hosszú hajszálú parókát, amiből a szája-állkapcsa és két gombszeme látszik ki. Ezenkívül a kezére tettek még valami karomszerűséget, meg egy kis szőrt a felkarjáig. Ezt leszámítva semmit nem változtattak, hogy imitálják a farkasember kinézetet, sőt a fickó átváltozásakor ezekkel a kellékekkel a testén egy szál sem... több»
Mostanában nagyon rossz kortársbeli slashereket fogtam ki, így újranézve ezzel jól elvoltam. A képlet a szokásos: sztereotip sablonkarakterek behatárolt iq-val és érdeklődési körrel (ami szexre és bulizásra korlátozódik), némi pánik és hentelés grafikus halálnemekkel, valamint final girl. A menekülős jelenetek kissé dinamikátlanok, de a gore legalább helyén van. Apropó gore, a vicceskedő srác a kamupoénjaival nekem egy idő után sok volt, kaphatta volna korábban a kolumbiai nyakkendőt. Igazából benne van a hangulat, amiért ezeket a filmeket szeretem, de ezenfelül semmi extra, nekem a jótól távol áll. 5,5/10
Az ilyen filmek miatt mondják a horrorra, hogy a legönismétlőbb, megújulásra legképtelenebb műfaj. Jelen alkotásban minden műfaji elem össze van mixelve, ami kellemetlen ízkavalkádot és keserű szájízt hagy maga után. Nálam legalábbis. A négyszáznegyvenhatodik sötét múltú házba beköltözős sztorit láthatjuk a hatszázhuszonharmadik idegen entitással, melynek gyerekekre fáj a foga. A film nagy része a főszereplő csaj házban lévő, sejtelmes ide-oda bolyongását teszi ki, random ijesztő hangeffektekkel meg pár bazári jump scarrel. A finálé megoldása számomra egy hatalmas nagy WTF volt egy "Ennyi?" felkiáltással. A rideg képi világ tetszett, és a színészek se szörnyűk, ahogy a film sem, csak tucat j... több»
Egy afrikai útjáról hazatért üzletembert egy boszorkányorvos babonái (dzsungel-vadállatok hangjai) kísértik. Hogy ne csak mindig jót írjak a sorozatról, szerintem ez kifejezetten gyenge epizód, amiben mögöttes mondanivalót sem véltem felfedezni. A sztori nagy részében a fickó éjjeli nagyvárosi kóválygását követjük, miközben különböző dzsungelzajokat hall, és egyre rémültebbé válik. A vége is olyan banális, tanulság nélkül...
Egy nő plasztikai műtétje után várja, hogy lekerüljön arcáról a kötés. Remek görbetükröt tart a hiúság felé, a szépség/csúnyaság fogalma itt csupán nézőpont kérdése.
Egy férfi autójával eltéved, és egy Békés völgy nevű városba érkezik, ahol a rejtélyesen viselkedő ott lakóknak van egy közös titkuk. Egyik kedvenc epizódom a sorozatból. Gondolkodásra késztető, ugyanakkor elszomorító társadalomkritika az ember pusztításra hajlamos, gyarló természetéről. Simán kaphatna egy egész estés filmet is, annyira húsbavágóan aktuális a mondanivalója.
Egy férfi besétál egy városba, ahol nincsenek emberek. Sorozatindítónak remek epizód, ami jól bemutatja az ember társaság iránti vágyát, és a magányból fakadó kétségbeesés fokozódó elhatalmasodását. Némi tudományos csavar is befigyel a végén...
Igazi műfaj- és stílusegyveleg a film. Dark fantasy jegyekkel megspékelt, testhorrorba oltott, szado-mazo szerelmi sztori egy már eleve instabil család széteséséről. Tetszett, hogy bár a kenobiták szolgáltatják "a gyönyört és a kínt", mégsem ők a film igazi antagonistái, hanem Julia és Frank karakterei. A kettejük mocskos kapcsolatából fakadó szex és gyilkossági jelenetek sodorják saját magukat a pusztulásba, a kenobiták mondhatni csak katalizátorai ennek a folyamatnak. A hozzájuk köthető testhorror jelenetek, ahogy a kampó szakítja a húst, ahogy a vér kibuggyan és fröccsen, szemet gyönyörködtető látvány a gore-ra éhes szemnek. A vizualitás egyik csúcsa, mikor Frank kezdetben valamiféle gusz... több»
Talán az évek eltelte, talán az, hogy túl vagyunk négy Insidious és három Conjuring számtalan ilyen típusú filmen, most megnézve ez a film nem tudott semmilyen hidegrázós vagy akár megugrós hatást kiváltani belőlem. Végig próbálja fenntartani az érdeklődést, így mindig van valami esemény, de ezek kimerülnek abban, hogy szellemkislány megjelenik itt-ott ablakban, plafonon, valaki mögött golyónyom ütötte fejjel. És pont emiatt számomra kivész belőle a zsigeri horror esszenciája, túlhasználják ezeket a hatáskeltő elemeket, ráadásul a szokásos hangeffektekkel. Ryan vérben forgó szemű, fokozatos bekattanása valamivel érdekesebb volt, egy mentálisan instabil ember ámokfutása és kiszámíthatatlanság... több»
John Hough rendezett már szellemházas, gótikus, vámpírikres és vérfarkasos horrort is. Ezek után furcsa volt tőle egy ilyen bizarr alkotást látnom, mely kissé hajaz A texasi láncfűrészesre, de igen gyermekded megvalósításban. A karakterekkel, a debella "kislányt" leszámítva, nem volt gondom. Ami pozitívum számomra, az a hangulat, az "ezekkel valami nem stimmel" érzéssel és bizonyos jelenetek abszurdba hajló bizarrsága. A gond némelyik ilyen jelenettel, hogy annyira esetlenül van kivitelezve, hogy paródiába csap át (bár ez lehet, szándékos rendezői húzás volt). Ami még számomra ront az összképen, az a terminátoros zúzásban kicsúcsosodó túlpörgetett finálé. Nagy kontrasztot mutat az addigi kom... több»
56 Deadfall (1968)