Vesco

Kicsit sokallom rá a 66%-ot, tekintve, hogy milyen életszerűtlen és idegesítő megmozdulások vannak benne. A 2 órás filmből furcsamód az első óra lassú sztorifelvezetése még tetszett, viszont ahogy jönnek a karakterek közti konfrontációk és körvonalazódik az egésznek a tétje, számomra teljesen hiteltelenné válik. Spoilerezni nem fogok viszont, ahogy a főszereplőnő bizonyos helyzetekben reagál... hát, több ilyen szitunál nevetni és sírni támadt kedvem egyszerre. A film háromnegyedénél lévő bíróságos jelenet az ügyvédnővel meg mintha önmaga paródiája lenne, nem tudtam komolyan venni. Filmvégi csavarnak még sikerült belepaszírozni egy globális méretű konspirációt. Kár, mert az első órában még té... több»

A mardi gras (nálunk farsang) éjjelén egy haldokló gazdag öregúr azzal a feltétellel hagyja rá örökségét kapzsi rokonaira, ha azok a kifejezetten nekik készített torz maszkokat hajlandók viselni éjfélig. Mutat némi hasonlóságot E. A. Poe "The Masque of Red Death" c novellájával. Tanulságos, groteszk erkölcsi mese a belső negatív tulajdonságok (hipochondria, szadizmus, nárcizmus, kapzsiság) fizikai kivetüléséről, már-már horrorisztikus formában. Számomra az epizód legfőbb mondanivalója, hogy nincs az a hamis mosoly, mely a belső én romlottságát el tudná takarni. A tárgyalt epizódban legalábbis.

Még sosem szippantott be sorozat annyira, mint anno a 24 kezdeti évadai. Emlékszem, 10 rész/nap alatt néztem meg az első 3 évadot. Jack Bauer volt a kedvenc pozitív hősöm, melynek karakterét árnyalták is, hiszen sokszor cselekedett erkölcstelenül a jó cél érdekében. A megkedvelt pozitív karaktereket is bármikor megölték a készítők,akár a legdurvább módszerekkel is (lásd 3X18), ha a sztori úgy kívánta. A sorozatok világában kreatív volt és újító, karfaszorítóan izgalmas és intenzív. Ez a varázs valahol a hatodik évadnál veszett ki igazán, bár a negyedik-ötödik évadok se tudták már azt a tényleges izgalmat hozni, mint a klasszikus első három. Sajnos a későbbi kreativitáshiány önismétléshez (el... több»

A film egy férfiról szól, akinek az egyik jelenetben ellopják az amulett medálját, ami megakadályozza, hogy éjszaka "farkasemberré" váljon. A sztori során azt láthatjuk, ahogy a medált kajtatja egyik nyomtól a másikig. A készítők sokat nézhették Pom Pom meséit, és valószínűleg meg is ihlette őket, ugyanis a farkasembert egy az egyben róla mintázták. A főszereplő fejére rátettek egy hosszú hajszálú parókát, amiből a szája-állkapcsa és két gombszeme látszik ki. Ezenkívül a kezére tettek még valami karomszerűséget, meg egy kis szőrt a felkarjáig. Ezt leszámítva semmit nem változtattak, hogy imitálják a farkasember kinézetet, sőt a fickó átváltozásakor ezekkel a kellékekkel a testén egy szál sem... több»

Mostanában nagyon rossz kortársbeli slashereket fogtam ki, így újranézve ezzel jól elvoltam. A képlet a szokásos: sztereotip sablonkarakterek behatárolt iq-val és érdeklődési körrel (ami szexre és bulizásra korlátozódik), némi pánik és hentelés grafikus halálnemekkel, valamint final girl. A menekülős jelenetek kissé dinamikátlanok, de a gore legalább helyén van. Apropó gore, a vicceskedő srác a kamupoénjaival nekem egy idő után sok volt, kaphatta volna korábban a kolumbiai nyakkendőt. Igazából benne van a hangulat, amiért ezeket a filmeket szeretem, de ezenfelül semmi extra, nekem a jótól távol áll. 5,5/10

Az ilyen filmek miatt mondják a horrorra, hogy a legönismétlőbb, megújulásra legképtelenebb műfaj. Jelen alkotásban minden műfaji elem össze van mixelve, ami kellemetlen ízkavalkádot és keserű szájízt hagy maga után. Nálam legalábbis. A négyszáznegyvenhatodik sötét múltú házba beköltözős sztorit láthatjuk a hatszázhuszonharmadik idegen entitással, melynek gyerekekre fáj a foga. A film nagy része a főszereplő csaj házban lévő, sejtelmes ide-oda bolyongását teszi ki, random ijesztő hangeffektekkel meg pár bazári jump scarrel. A finálé megoldása számomra egy hatalmas nagy WTF volt egy "Ennyi?" felkiáltással. A rideg képi világ tetszett, és a színészek se szörnyűk, ahogy a film sem, csak tucat j... több»

Egy afrikai útjáról hazatért üzletembert egy boszorkányorvos babonái (dzsungel-vadállatok hangjai) kísértik. Hogy ne csak mindig jót írjak a sorozatról, szerintem ez kifejezetten gyenge epizód, amiben mögöttes mondanivalót sem véltem felfedezni. A sztori nagy részében a fickó éjjeli nagyvárosi kóválygását követjük, miközben különböző dzsungelzajokat hall, és egyre rémültebbé válik. A vége is olyan banális, tanulság nélkül...

Egy nő plasztikai műtétje után várja, hogy lekerüljön arcáról a kötés. Remek görbetükröt tart a hiúság felé, a szépség/csúnyaság fogalma itt csupán nézőpont kérdése.

Egy férfi autójával eltéved, és egy Békés völgy nevű városba érkezik, ahol a rejtélyesen viselkedő ott lakóknak van egy közös titkuk. Egyik kedvenc epizódom a sorozatból. Gondolkodásra késztető, ugyanakkor elszomorító társadalomkritika az ember pusztításra hajlamos, gyarló természetéről. Simán kaphatna egy egész estés filmet is, annyira húsbavágóan aktuális a mondanivalója.

Egy férfi besétál egy városba, ahol nincsenek emberek. Sorozatindítónak remek epizód, ami jól bemutatja az ember társaság iránti vágyát, és a magányból fakadó kétségbeesés fokozódó elhatalmasodását. Némi tudományos csavar is befigyel a végén...